Gombos Jarmo a finn és a magyar hadseregben is szolgált. A finn történelemről szóló előadása az oroszokkal történő uniótól az Európai Unióig vezette végig a hallgatóságot. Az északi rokonoknak is megvolt a maguk Trianonja, de kisebb méretű volt, s emléke kevésbé él, mert elcsatolt területek lakossága elmenekült.
A finnekre egyesek nyelvrokonokként, mások „halvérű atyafiként” tekintenek – róluk tartott előadást
Gombos Jarmo
a Szegedi Történészhallgatók Egyesületének szervezésében. A finn történelem sokban különbözik a magyartól, nem rendelkeztek sokáig önálló államisággal, s habár egy évszázadig orosz függésben éltek, ez a II. világháborút követően kisebb mértékű volt, mint Magyarországon.
„A XI. századi svéd hódítások előtt nem volt finn államiság, ezt követően sem kezelték külön területként a finnek által lakott részeket, hanem leginkább Svédország keleti megyéiként tekintettek rájuk” - kezdte előadását Gombos Jarmo. 1809-ben foglalták el az oroszok a mai Finnország területét, miután
Napóleon
megkérte
I. Sándor
cárt, hogy gyakoroljon nyomást a svédekre, akik nem akartak csatlakozni a Kontinentális Zárlathoz.
Ebben az évben felvette a nagyhercegi címet I. Sándor az országgyűlés előtt, igaz utána évtizedekig nem hívta össze a diétát egyik uralkodó sem. A krími háború a Fekete-tenger mellett Finnországban is zajlott, a britek és franciák például Oulunál felégettek 7000 hordó kátrányt. Apró hiba, hogy angol üzletemberek már kifizették őket...
II. Sándor
uralkodása alatt hívják újra össze a törvényhozást, 1898-ig a cárok minden törvényt jóváhagytak. Ezt követően szűkítik az autonómiát, oroszosítanak, megjelent a cári titkosszolgálat egyre feltűnőbben. A finnek passzív ellenállással, majd 1904-ben az orosz kormányzó,
Bobrikov
megölésével válaszoltak. 1906-ben Európában először Finnországban kaptak a nők választójogot, majd az I. világháború és a bolsevik puccs következtében önálló állammá váltak.
Lenin
előbb elismerte a függetlenséget, majd véres polgárháború kezdődött, amelyben a fehérek, tehát a jobboldali önállóságpártiak győztek.
A két világháború között megmaradt a demokrácia az északi államban, a szélsőjobboldali Lapua-mozgalom puccsát leverték.
A Molotov-Ribbentropp-paktum Finnországot szovjet érdekszférába utalta. Ezt követően kezdődtek meg a területi engedményekről a tárgyalások, ebbe azonban a finnek nem mentek bele, mert a katonai védelmi vonalaikat teljesen át kellett volna adniuk. 1939. november 29-én a szovjetek felmondták a megnemtámadási szerződést, de a finnek hónapokon keresztül sikeresen álltak ellent. A téli háborúban
Aladár Paasonen
, a félig finn, félig magyar Budapesten született tiszt Mannerheim mellett szolgált, a II. világháborúban a hírszerzés vezetője lett.
„Úgy tapasztaltam, hogy ez már nincs akkorra kihatással a finnekre, mint a magyarokra Trianon. Finnországban feldolgozták Karjala elvesztését, csak pár politikus emlegeti időnként. A visszacsatolásba gazdaságilag belerokkanna az ország, a lakosság 95 százaléka ráadásul nem is beszél finnül, mert a területről 400 ezer ember, azaz szinte mindenki elmenekült a téli háború után” - magyarázta Gombos Jarmo. A finnek nem is értik a Trianon-szindrómát, amelyre példaként egy Szentesen fellépő finn énekkart hozott, akik egy a békediktátumról szóló megemlékezés kapcsán azt kérdezték tőle, hogy ha 1920-ban történt, akkor miért nem léptek már túl rajta a magyarok. A Trianon-Karjala párhuzam is inkább magyar felvetés, mert az I. világháború utáni békeszerződéssel hazánk elvesztette területének kétharmadát, a szovjetek viszont csak Finnország tíz százalékát csatolták el. A II. világháborúba a németek oldalán léptek be, de csak az 1939-es határokig küzdöttek, Leningrád ostromához nem csatlakoztak. 1944-ben különbékét kötöttek a szovjetekkel, a németeket pedig csak 1945 áprilisára tudták kiűzni országukból. A békeszerződésben újból le kellett mondaniuk az 1940-ben elvesztett területekről, ezen kívül újabb részeket is elcsatoltak, vagy átmenetileg szovjet megszállás alá kerültek. https://www.youtube.com/watch?v=va3dP9pnk2c
-tették fel a kérdést a Csinibaba ismert jelenetében. A kérdés megválaszolása ott sem, de történészi szempontból sem egyszerű, hiszen nyugati típusú piacgazdaság alakult ki, de a Szovjetunióval baráti viszonyban kellett lenni a II. világháború után, többek között a fegyvereket (MIG 21 vadászrepülőgépeket) is onnan szerezték be, 1961-ben pedig egy szovjet diplomáciai jegyzék hatására új választásokat írtak ki. A szomszédos szocialista állam többször javasolta, hogy hajtsanak végre közös hadgyakorlatot Finnország területén, ezt azonban mindig elutasították attól félve, hogy ideiglenesen a tervezettnél hosszabb ideig maradnának a szovjet harckocsik. A demokrácia gyengeségét mutatta, hogy
Kekkonen
köztársasági elnök 1972-ben bejelentette, hogy örömmel vállalna új ciklust, indulni azonban nem kíván, így törvénnyel hosszabbították meg elnökségét, s 1982-ig hatalmon maradt. A Szovjetunió felbomlásával lélegzethez jutottak a finnek, így 1992-ben benyújtották a csatlakozási kérelmet az Európai Közösségbe, s 1995-től az Európai Unió tagjaivá váltak.
Gombos Jarmo Finnországban töltötte le sorkatonai szolgálatát, de a Magyar Honvédségben is szolgált önkéntes műveleti tartalékosként.
A Finn Védelmi Erőt szegényesként jellemezte, de ez relatív: az északi országban több tucat lövést adhattak el lövészeten, Magyarországon hat lőszert használhattak el, ez utóbbit ismerkedésre is kevésnek gondolta. Mindkét országban Kalasnyikov-licenc gépkarabélyt kezelt, de a finn gyártmányt könnyebbnek, precízebbnek találta. Kiemelte, hogy az északi ország lőfegyverének műanyag alkatrészei télen sem törnek el. „A finn hadsereg az oroszok ellen van kiképezve, ez kiderült abból, hogy például a Szpecnazról (orosz elitalakulat – szerk.) vetítettek le videót, de természetesen tagadják, hogy Moszkvára ellenségként tekintenek” - zárta szavait Gombos Jarmo.
Gombos Jarmo a finn és a magyar hadseregben is szolgált. Előadása az oroszokkal történő uniótól az Európai Unióig kalauzolt - KLIKK: http://szegedma.hu/?p=587382
Szerző: Szegedma Hírportál, 2015. december 27.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.