Frei Tamás: A könyvem olyan, mint Magyarország

Filmszerű élményt akar okozni olvasóinak könyveivel Frei Tamás, a riporterből lett író célja, hogy regényei arról szóljanak, amiről öt év múlva Magyarország. Frei Tamással az “Agrárbárók – Magyarország az oroszok csapdájában” című könyve bemutatója kapcsán beszélgettünk.

- Nem újdonság, hogy íróként tevékenykedik, mégis, tudna mesélni a kezdetekről? Miért kezdett el írni?

- Mindig nagyon érdekelt, ez tulajdonképpen ugyanaz az infotainment műfaj, vagyis információ átadásával való szórakoztatás, mint a tévéműsorom volt, de kicsit több, kicsit komplikáltabb és izgalmasabb. Furcsa ezt mondani, de egy idő után a Dosszié nem volt izgalmas belülről, szerkesztői szempontból nézve - az volt mindig, de már könnyebben ment. Tizenhárom év után - bár a nézők azt látták, hogy egyszer Brazíliában voltunk, egyszer pedig Jemenben - készítői szempontból ugyanaz a struktúra, ugyanaz a ritmus, ugyanúgy ötven perc, ugyanúgy két reklámblokk ment, a megoldások szinte kezdtek automatikussá válni és akkor úgy éreztem, tovább kellene lépni valami felé, ami több, nagyobb, komplikáltabb, amit nem egy hónap alatt csinál meg az ember, hanem egy vagy másfél év alatt.

Könyveiben, kényes, aktuálpolitikai kérdéseket is érint. Nincs veszélye ennek a szókimondó stílusnak?

- Remélem, nincs! (nevet) Ahogy jönnek a könyvek, egyre jobban érti ezt a műfajt az is, aki picit érintett, nem olyan szempontból, hogy felismerhető, mert nem is ez a cél, sőt kifejezetten szeretném, ha az olvasóknak nem a vonná el a figyelmét, hogy ki ki lehet a valóságban, hanem a rendszert, a struktúrát, a világ működését értenék kicsit jobban, illetve az én szemüvegemen keresztül vizsgálnák, miközben elolvassák a könyvet. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan műfaj, ami létezik a világban, nálunk szokatlan, újszerű, értelemszerűen az első könyvet abszolút túlreagálták azok, akik magukra véltek ismerni, nem értették, hogy ez egy szórakoztató műfaj. Ők is tanulhatnak esetleg belőle, hogy mit kéne másként csinálni, ha ez ennyire durván néz ki egy regényben, de kétségtelenül rá kell ismerni arra a világra egy ilyen könyvben, amiben élünk. Egyébként ha az olvasó úgy érezné, hogy ez valami egy limonádé, nem is itt játszódik, ennek a kornak a Magyarországán, nem is érdekelné őket ez a könyv, szóval olyan a könyv, amilyen Magyarország.

- Milyen koncepció alapján dolgozik? Előre tervez a folytatások terén, vagy utólag jött a több kötet ötlete?

- Abban biztos voltam, hogy egy trilógiát akarok írni, mert láttam a világban, hogy legalább három könyvnek kell lenni egy főszereplővel - ez egy kicsit szokatlan Magyarországon, bár most már van ilyen típusú krimi, de mégis az olvasók ahhoz vannak szokva, ami a regényírásból jött, hogy minden regény önálló és nem ehhez a televíziós típusú, tévésorozatos logikához, hogy jön egy új évad, ugyanazon szereplőkkel, újabb és újabb történettel - ez újszerű Magyarországon, de én ezt szerettem volna csinálni, ezzel is azt hangsúlyozni, hogy ezt úgy kell olvasni, mintha egy mozifilmet nézne az ember, egy belső mozit, én így írok, szeretném, hogy lássák a jeleneteket maguk előtt, el tudják képzelni az olvasók. Ez közelebb van a filmhez, amennyire egy fehér papíron a betű megközelítheti a filmet, a filmes élményhez szeretném, hogy közelebb legyen, mint a szokásos attitűd.

- Az már tudható, hogy még egy könyv biztosan érkezik. Mennyire gondolkodik előre a jövőben?

- Már az is sok, hogy ennyire, és annak dacára, hogy van egy elképzelésem, már szinte egy cím a következő regényről, ez azonban változhat. Egyelőre figyelek, általában kétévente jön ki új könyvem, mert egy év alatt ezt képtelenség megírni, annál alaposabb munka, de ez a két év úgy oszlik el, hogy most fél évig én most nyugodtan figyelek, olvasok, gondolkodok, ötletek futtatok le magamban, különböző embereket kérdezek meg, akikre hallgatok, hogy mi lenne, ha erre vagy arra mennék, hiszen nekem olyan témát kell találnom, ami akkor lesz majd aktuális, amikor megjelenik a könyv két év múlva. Nagyon mélyben zajló folyamatokat kell érezni, hogy ne előzzön meg a valóság és ne az legyen, hogy mikorra én ezt megírom és megjelenik, addigra az újságban rég elolvastuk. Ebben ez az érdekes játszma, tehát fél év figyelés következik, és aztán majd elkezdem írni, legfeljebb a következő könyvig gondolkodik az ember, hiszen Magyarországon ki lát előre öt évet? A regényeim majd arról szólnak, amiről öt év múlva Magyarország.

- Esetleg tervezi, hogy a menekültválságot beemelje az egyik könyvébe?

- Majd gondolkodom, de most az az érzésem Magyarország aspektusán keresztül ez csak egy fellángolás, hosszú távon ez nem a mi problémánk.

- Milyen kötődései vannak Szegedhez?

- Szeretem a várost, annyiban kötődöm hozzá, hogy van itt Cafe Frei, ilyen szempontból érdekes számomra, hogy itt mi történik. Nagyon érdekes, hogy szinte már minden magyarországi nagyvárosban jelen vagyunk és látom a fogyasztási statisztikákat, az életgörbét, a termékek fogyását, nagyon érdekes összehasonlítani, hogy itt milyen kávékat szeretnek az emberek, mi történik mondjuk Győrhöz vagy Észak-Magyarországhoz képest, kezd kialakulni egy benyomásom arról, hogy ebben a régióban mi az eltérés a kávéfogyasztási szokásokban, de nem fogom elárulni, mert ez szakmai titok!