A kétségbeesés kacagó művészete

Az első világháború idején virágzott fel a legrugalmasabb művészeti ág, a karikatúra. E műfaj egyik kiváló művésze, Manno Miltiades munkásságát mutatta be Kürti László, a Miskolci Egyetem Politikatudományi Intézetének tanára csütörtökön Szegeden “A Nagy Háború hatása a mindennapok kultúrájának változására" című konferencián.

Manno Miltiades

(1879-1935) művei jellegzetes példáját adják a nacionalizmus és a művészet találkozásának.

Kürti László

"Akasztófahumor és nacionalizmus: Manno Miltiades első világháborús karikatúrái" című előadásán a nacionalizmus definiálásához

George Orwellt

hívta segítségül, aki három összetevőjét írta le a nacionalizmusnak: ingatagság, megszállottság és irracionalitás. A nacionalista karikatúrák is magukon hordozzák ezeket a jegyeket, Manno ezen műveibe belerajzolta a véleményét, élve a "legrugalmasabb művészeti ág" adta lehetőségekkel, a végletekig kihasználva a "kétségbeesés kacagó művészetét", ahogy Kürti László nevezte a karikatúra műfaját.

Ezek a furcsa humorú rajzok már az első világégést megelőzően léteztek, azonban a háború alatt kiemelt jelentőséget kaptak, ugyanis a harcra buzdító propaganda és a pacifista agitáció egyaránt felhasználta a hatékony vizuális fegyvert, ugyanis a karikatúrák olvasás nélkül adták át frappáns, tömör üzenetüket, mellyel egyértelműen véleményt fejeztek ki - és ami fontosabb: véleményt formáltak groteszk akasztófahumorukkal. A háborús karikatúrák sajátossága, hogy kinevetteti a kiszolgáltatottságot, az elesettséget, közömbösíti a rosszat.

Részletek és tivornyák

A makedón származású, ám magyar identitású Manno család a Balkánról előbb Bécsbe. majd Pestre vándorolt, végül pedig a Délvidéken települt le, itt született Miltiades Pancsován, aki képességeit a Müncheni Képzőművészeti Akadémián (Königliche Akademie der Bildenden Künste) tökéletesítette, ugyanakkor kiemelkedő sportemberként is beírta nevét a történelembe. Középosztálybeli társaival szemben Manno nem lett hivatásos katonatiszt, ám királyhűségét és patriotizmusát mutatja, hogy a háború kitörésekor testvérével együtt önkéntesként jelentkeztek a hadseregbe. Manno Miltiades huszárhadnagyként majd századosként szolgált különböző beosztásokban, könnyebben meg is sebesült. Számos élclapban és újságban jelentek meg egyéni stílusban készített rajzai és karikatúrái. Vizualitásának igazi értéke a szokásos élclapok illusztrációinak színvonalát meghaladó kidolgozottságban és a valós jellemrajzokban rejlik.

Karaktereit közvetlen környezetének ismerős tisztjeiről mintázta, néha meg is nevezve őket; kifigurázta a közlegényt is, s tette mindezt a tisztikar modoros sznobizmusával, a bakák kiszolgáltatott figurák Manno karikatúráiban. Mannonál, ahogyan több művésznél is, jelentkezik a tréfa és a szatíra, de ő a részletekben egyszerre sűrítette össze a karaktert és a kilátástalan helyzetet, ami kiemeli alkotásait a kor akár propagandista, akár realisztikus művészeti világából. A világháború vizuális művészetének jellegzetessége az akasztófahumor, ám Manno rajzai nemcsak a valóságra vagy éppen az igazságtalanságra hívják fel figyelmet, néha igen könyörtelenek is. Rajzaiban a tisztek mindig vidám, mulatozó urakként, a bordélyok gyakori vendégeként jelennek meg, akik számára csak egy bravúros kaland a háború, egy idegen területen teljesített katonai szolgálat, nincs halál és szenvedés, csak kártya, bankett és bordély. "Manno számára a háború kis epizódok sorozata a résztvevők mindennapjairól" - fogalmazott Kürti László.

A kor (és a tisztikar) nacionalizmusára jellemzően, gúnyrajzaiban – ahogyan később plakátjain is – nem nehéz felismerni a kisebbségellenes és antiszemita ideológiát, a maszkulin felsőbbrendűséget. A világháború lezárását követően Manno kommunistaellenes és antiszemita plakátokat készített, a Horthy-korszakban már nem rajzolt karikatúrákat. Stílusa abban a tekintetben nem változott, hogy plakátjain durva szélsőségeket jelenített meg, azonban ez nem tért el a korszak ellenségképeitől. "Manno Miltiades nem tudott szabadulni múltjától, nosztalgikus kötődése nemzetiségi származásához furcsa ellentétpárt alkotott erős magyar identitásával, ami rányomja bélyegét munkásságára is" - zárta gondolatait Kürti László.