A délvidéki magyarság megmaradásának záloga a turizmus

Törökbecse múltjáról, borairól, a helyi turizmusról és a délvidéki jövőképről beszélgettünk Link Lajossal. Fontosnak tartja, hogy újból felfedezzék a Délvidéket a turisták, hiszen az így szerzett bevételből magyar fiatalok szülőföldjükön találhatnák meg a boldogulást.

„Alig 100 kilométerre van Törökbecse, magam is szögediesen beszélek, hiszen ebből a városból rajzottak ki az itt élők, a múltunk közös” – mondta

Link Lajos

. Úgy jellemezhetnénk őt, hogy az útlevele szerb, a munkahelye szlovák, a szíve magyar, a célja pedig Délvidék történetének megismertetése, turizmusának fellendítése. Az eredetileg biológus végzettségű Link Lajos szállásadással, borászattal foglalkozik, aktív résztvevője a törökbecsei közéletnek. 1999-ben a bombázások elől Pestre ment, egy év múlva hazajött, úgy érezte, otthon több szükség van rá. „Törökbecse Trianon előtt 90 százalékban magyar volt, ma ez az arány lecsökkent harminc alá. Délvidékhez hasonlóan itt is egyre fogy a magyarság, habár ezer éve élnek itt magyarok, amelynek bizonyítéka az Árpád-kori Aracs romtemploma és az 1091-es pápai tized lajstromban említett Becse vára. Egy nagy múltú és reméljük nem jövő nélküli város” – fogalmazott bizakodva Link Lajos, habár nem látja optimistán a délvidéki magyarság helyzetét. Húsz éve, a délszláv háború idején azonban még rosszabb volt a helyzet.

Gaztengerben Aracs Árpád-kori temploma és a becsei vár

„Először lélekben kezdődött el, mivel láttam, hogy az értelmiséget próbálják leépíteni, magyarként pedig nem akartam, hogy másod, vagy harmadrendű állampolgár lenni a szülőföldemen. Már gyermekkoromban az iránt kutattam, amit nem tanítottak az iskolában.

– mesélte a ’90-es évek közepéről. Ezért 1995 körül elkezdték kitakarítani az aracsi templomromot, miután ekkor már megközelíthetetlenné vált a műemlék. Még abban évben sikerült újból látogathatóvá tenni az Árpád-kori épületet, majd a következő évben itt rendezték meg a központi délvidéki millecentenáriumi ünnepséget a történelmi VMDK-val (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége).

„Sajnos a fiatalság kivándorol, az értelmiség elmegy, magam is Budapesten éltem az 1999-es bombázások idején, de azután inkább hazajöttem, mert úgy éreztem nagyobb szükség van rám otthon. Ifjúsági fafaragó, honismereti táborokat rendeztünk önerőből, minden támogatás nélkül. Kitisztítottuk az 1551-ben a törökök által elfoglalt Becse várát is, a lemészárolt védők emlékére keresztet és kopjafákat állítottunk. Törökbecse a monarchia idején jelentős gabonakereskedelmi központ volt, még a londoni árutőzsdére is innen diktálták a gabona árfolyamát. Itt található a Ferenc József-csatorna, amelyet

Türr István

fejezett be, s a világ első olyan automata zsilipje volt, amely saját áramot fejleszt. Becse úri város volt polgári kaszinóval, Royal Szállóval.

Gróf Leiningen-Westerburg Károly

aradi vértanú is törökbecsei volt, az ő sógora,

Rohonczy Lipót

pedig torontáli nemzetőrség első vezetője, majd a 16. huszárezred parancsnoka volt, akit előbb szintén halálra ítéltek, majd 18 évi várfogságra” – mondta szülővárosa történelmi múltjáról.

A sziszifuszi munkának meg kell hoznia a gyümölcsét

Link Lajos hangsúlyozta, vissza kell ültetni a köztudatba, hogy léteznek délvidéki borok, így kialakulhat a borkultúra, majd a borturizmus, s megjelenhet a befektetési akarat is. A középkorban a szerémségi, borvidék az elsőszámú volt, a török elől menekítették az ottani szőlőművelőket Tokaj vidékére. Úgy érzi, egy sziszifuszi munkába vágtak bele, amikor a turizmussal kezdtek foglalkozni, mivel a szerb állam azért nem támogatja őket, mert magyarok, a magyarok azért nem, mert határon túliak. Ez utóbbihoz kapcsolódva később pontosít, sok diákcsoportot fogadnak az anyaországból, ők a kormány támogatása miatt juthatnak el hozzájuk. „Hat-hét évvel a kezdet után elismerem, hogy nem felkészülten vágtunk bele a turizmusba, de mostanra Délvidék egyik vezető szállásadója lettünk. Sokat szerepeltem a magyar médiában, többek között a Hazajáró és a Kárpát Expressz című műsorokban, ezeknek is köszönhetően már minket keresnek fel. Traktoros túrákat indítottunk, a Tisza paleomedre a Sóskopó kiszáradása idején olyan, mintha a sivatagban sétálnánk, 100 főre tudunk szállást biztosítani törökbecsei magyar családoknál a falusi turizmus keretein belül, négy vendégházba pedig diákokat várunk” – mutatta be tevékenységüket.

Példaértékűnek tartom a magyar tanyaprogramot, nálunk is hasonlóra lenne szükség, mert jelenleg a milliomosok kapják a támogatást, s nem a fiatalok, a kisvállalkozók. 150-200 euróból nem lehet megélni, s a magyar útlevél birtokában a kenyér után mennek a fiatalon, máshol keresik a boldogulást” – sorolta a délvidéki nehézségeket, s hozzátette, nem panaszkodni akart, de ezt látja. „Célunk összekapcsolni az ökogazdálkodást, a turizmust, a borkultúrát, ezekből azonban nem lehet megélni a szerbiai árakon, csak úgy, ha máshonnan is jönnek vendégek. Nekünk, délvidékieknek meg kell tanulnunk összefogni az anyaországbeliekkel és a Kárpát-medence többi magyarjával. Ennek keretében Felvidéken, a Medvesalján megalakítottuk a „Medvesalja turizmust”, ahol a törökbecsei mintát alkalmazzuk. Itt már korábban létrehozott egy barantával foglalkozó központot

Mede Ferenc

vállalkozó, így a harcművészetet is megjelenítenénk szolgáltatásaink között” – mondta el jövőbeni terveikről Link Lajos.