Soltész Miklós Szegeden: A Közel-Keleten élők helyben maradását kell segítenie a keresztény Európának

A keresztény értékekre épülő Európa felelősségéről nyilatkozott portálunknak Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára, aki szerint a Közel-Keleten élők helyben maradását szükséges segíteni, nem pedig egy kezelhetetlen népvándorlást. A migrációval kapcsolatos, Kiss-Rigó Lászlót ért támadásokra reagálva elmondta, mosolyogva hallgatja, amikor olyanok idéznek a Szentírásból és magyarázzák a pápa és a megyés püspök szavait, akik néhány évtizede egyházi intézményeket zárattak be vagy épp papokat hurcoltak meg.

- Az ÁGOTA Közösségi és Kulturális Központjának átadóján szólt arról is, hogy több mint 20 ezer gyermek él állami gondoskodásban Magyarországon. 2010-ben még 2/3-uk élt otthonokban és 1/3-uk nevelőszülőknél, s mára megváltozott ez az arány. A migrációs hullámmal is rengeteg gyermek is érkezett Magyarországra, szeptember közepéig 44 ezer kiskorút regisztráltak, közülük sokan kísérő nélkül érkeztek hazánkba. Mi a helyzet ezekkel a gyerekekkel, mi lesz a sorsuk?

- A magyar gyermekvédelmi, szociális rendszernek a vívmánya, hogy már az elmúlt évek során két helyen is, egyházi környezetben a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató keretein belül Hódmezővásárhelyen, illetve a köztudatban Fóti Gyermekvárosként ismert központban is kialakítottuk a kísérő nélküli kiskorúak fogadására lehetőséget. Nagy próbára tette Magyarországot az elmúlt időszak, illetve személy szerint sok embert is, hiszen sok nyomort, szenvedést láthattunk, tapasztaltunk meg, illetve volt sok visszaélés is a migránsok részéről, de egyet nem felejtettünk el: az a gyermek, aki valamilyen oknál fogva vagy elhagyta szüleit vagy elkallódott, azokon segítenünk kell! A magyar emberek és a magyar kormány ebben megint csak jelesre vizsgázott, mert az a 6-7000 gyermek, aki kísérő nélküli kiskorúként érkezett Magyarországra, és akiknek akár csak átmenetileg 1-2 napra, netán heteken keresztül segítséget nyújtottunk, mégiscsak biztonságban érezhették magukat. Azt, hogy legtöbbjüknek az volt a törekvése, hogy továbbinduljon más országba, megakadályozni nem tudtuk, de megkapták a támogatást. Minimális létszámban döntöttek úgy, hogy Magyarországon maradnak, a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltatónál pár hete érdeklődtem, náluk mindössze két gyerek kérte, hogy itt maradhasson, miközben több száznak segítettek, akár mondhatjuk úgy is, hogy gyógyítottak az elmúlt hetekben. Fóton is mindössze csak néhány tucatnyian maradtak.

- Van arra lehetőség netán, hogy családokhoz kerüljenek ezek a gyerekek, hiszen a kormányzat célkitűzése évek óta az, hogy minél több családját elvesztett gyermek nevelőszülőknél nevelkedhessen, ne pedig otthonokban éljen?

- Később fogjuk látni, mi lesz ezeknek a gyerekeknek a sorsa, én azt is el tudom képzelni, hogy előbb-utóbb lesznek olyan nevelőszülők vagy adoptáló szülők is, akik felvállalják őket. Aki ilyen feladatra, hivatásra vállalkozik, sok mindent tudnia kell. Nem véletlen, hogy az elmúlt évben a nevelőszülők képzését 50 óráról 500-ra emeltük fel, hiszen akkora felelősség és feladat egy eleve lelkileg sérült gyermeket ápolni, fölnevelni, családba befogadni, hogy erre fel kell készülni. Ha mindezt tetézi, hogy egy teljesen más kultúrkörből érkezik egy gyermek, akkor még nehezebb ez a vállalás. Ha van ilyen család, akkor minden bizonnyal nagy örömmel fogadják őket azok az otthonok, akik most ezeket a gyermekeket gondozzák.

- Szeptember közepén Szegeden arról beszélt, hogy a Karitatív Tanács három tagja mellett további három szervezet is jelentősen kiveszi a részét a migrációs helyzet kezeléséből. Igaz azóta megváltoztak a migrációs útvonalak, de mégis a bevándorlás az egyházakra és karitatív szervezetekre milyen feladatokat ró jelenleg?

- Mindenkinek ezúton is köszönetet szeretnék mondani, akik a szerb-magyar határ térségében hónapokon keresztül akár karitatív szervezetek segítőjeként vagy önkéntesként ott voltak, hiszen nem volt könnyű. Azért sem volt könnyű terep, hiszen mindenki félt, hogy akár fizikai, akár egészségügyi vagy bármi baj éri ez embereket. Ráadásul azt is nehéz megélni, hogy az ember segít, és azt látja, hogy elutasítják: kukába kerülnek az élelmiszerek, a ruhák, és ennek ellenére is folytatódott a segítségnyújtás. Nagyon fontos kiemelni, hogy ebben az esetben is – akárcsak a nagy árvizek vagy más katasztrófák során – az emberek nagyszerűen viselkedtek és mindenben segítettek, amiben csak tudtak. Nagy szükség volt a karitatív szervezetek abszolút szervezett munkájára is, amit július elején kezdtünk el. Sok kritikát kaptak érdemtelenül, mert ők nem álltak ki minden nap a kamerák és fényképezőgépek elé, hanem a háttérben csendesen végezték a munkájukat. Dolgoztak a határon, útközben is segítették az embereket, de a gyermekvédelmi intézményekben és a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal is közösen rengeteget dolgoztak. Érdemes is felsorolni őket: a Katolikus Karitász, az Ökumenikus Segélyszervezet, a Máltai Szeretetszolgálat, a Baptista Szeretetszolgálat és a Református Szeretetszolgálat segédkezett, és nagyszerű munkát végeztek eddig. A mostani helyzetről elmondhatjuk, hogy mind térben, mind időben iszonyú nagy a feladat. Kiszámíthatatlan volt a helyzet Csongrád megyében Röszkénél és a térségben, de most is az Horvátország és Ausztria határán is.

- A közép-európai püspöki karok közös gyűjtést szerveznének a közel-keleti menekülttáborok megsegítésére, erről Kazimierz Nycz varsói érsekkel közösen tartott sajtótájékoztatóján beszélt most október elején. Mit mondhatunk el erről a kezdeményezésről?

- Általában a keresztény világnak és a keresztény értékekre épülő Európának óriási felelőssége van mindazok felé, akik keresztényként élik az életüket a Közel-Keleten. Miután nagy többségük nem indult útnak és sokuk menekülttáborokban él, Libanonban, Szíriában vagy éppen Irakban, az az elképzelés, hogy ott helyben, az ottani püspökök, metropoliták és érsekek kérésére a táborokban segítsük őket. Ezért indult el egy kezdeményezés, mely keretében hat országban jártam, püspökökkel és érsekekkel beszéltem, és mindenütt pozitív volt a visszajelzés. Az egy más kérdés, hogy ez nem egy állami kezdeményezés, hanem egyházak közötti megállapodásra épülő segítségnyújtás. Mivel mindenki jól fogadta ezt a felvetést, bízom benne, hogy hamarosan segítséget nyújtanak abban a térségben. Ez azt a törekvést is szolgálja, amit végre talán kezdenek megérteni az európai politikusok is: hogy az az igazi nagy segítség, ami ott helyben, a probléma gyökerénél történik. Az ugyanis a helyben maradást segíti, nem pedig egy kezelhetetlen népvándorlást szolgál. A hírekből ismert, hogy több száz embert vissza akarnak telepíteni, de hogy hová, azt nem tudjuk. Ezen felül több ezer embert ki akarnak utasítani egyes országokból, miközben mi magyarok már hónapokkal ezelőtt felhívtuk erre a problémára a figyelmet, ám akkor még senki nem hitt nekünk, sőt, kígyót-békát kiabáltak ránk.

- A kormányon kívül a migráció kapcsán támadások érték a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökét, Kiss-Rigó Lászlót is, a The Washington Postban megjelent nyilatkozatával kapcsolatban. Az egyházmegye közleményben reagált a bal- és liberális oldalról érkezett kritikákra, melyek úgy állították be a püspököt, mintha ellentmondana Ferenc pápának. Egyházi kapcsolatokért felelős államtitkárként ezt miként értékeli?

- Nekem mindig nagyon jólesik, amikor olyanok idézik fiához,

Szent Imréhez

intézett intelmeit

Szent Istvánnak

, akik harminc évvel ezelőtt az újkenyér és az alkotmány ünnepét ünnepeltették államalapítónk, Szent István helyett. Egy kicsit mosolyogva, de egyben örömmel is hallom, amikor a Szentírásból idéznek olyanok, akik egykor tiltották ezt, egyházi iskolákat zártak be és egyéb egyházi intézményeket szüntettek meg, vagy épp papokat hurcoltak meg, most pedig hirtelen mégis fontos nekik a Szentírás. Ez szerintem összességében nem baj, mert jelzi, mégiscsak van változás az életben, de azért

Ferenc

pápának és

Kiss-Rigó László

megyés püspöknek a szavait kiforgatni és szembeállítani egymással őket: egyszerűen felfoghatatlan, képtelenség. Azok, akik ezt a két embert támadják vagy egymásnak akarják feszíteni, azok egyáltalán nem ismerik a katolikus egyháznak a felépítését. Nem tudják, hogy amikor a szentatya kijelent valamit, az ex cathedra, vagyis az valóban úgy van, de mindaz hit és erkölcs dolgában történik. Ebben az esetben pedig egy olyan hatalmas nagy nehézségről, feladatról nyilatkoznak sokan és sokféleképpen, amiben kizárólag akkor tudnának igazi jó döntést hozni, ha egyben látná az ember, és tapasztalatokat szerezne a helyszínen. Érdekes módon az a döntés, amit a magyar kormány meghozott – és amelyhez nyilatkozatával csatlakozott a megyés püspök is –, az visszaigazolódik szerte Európában. Ez azonban nem áll szemben a szentatya gondolatmenetével, hiszen ő nem azt mondja, hogy több millió embert be kell fogadni, és nem is azt, hogy az Európa és a keleti országok közötti kulturális különbözőségeket össze kell mosni, hanem azt, hogy figyeljünk oda az áldozatokra, az elesettekre, akik ezzel a migrációs válsággal együtt érkeznek. Ez egy természetes feladat, ezt végzik a karitatív szervezetek, például a Katolikus Karitász is, de úgy gondolom, nem szabad olyan terhet rárakni az emberekre, amit egyszerűen képtelenek kezelni.