Lufipandát küldött a szegedi bohócdoktoroknak; Csatai Gergő meghajtogatta Szent-György Albertet – csak néhány hír a lufizsonglőrről az elmúlt évekből, amire felkapták fejüket a szegediek. A fiatal srác most új projektbe kezdett: magyar festők klasszikusait dolgozza fel…, illetve meg, vagyis át.
„Van egy trükk, ami az egész országban egyedül én tudok megcsinálni. Miközben az egyik kezemmel kutyát hajtogatok lufiból, addig a másik kezemben két labdával zsonglőrködöm. Egy amerikai srác, aki cirkuszban dolgozik szintén meg tudja ezt csinálni, de ő annyival magasabb szinte emelte a mutatványt, hogy mindezt egy egykerekűn csinálja.” Kipróbáltam. Két kézzel is nehéz kutyát formálni, ez eredmény nem lett jobb egy enyhén kövér rózsaszín uszkárnál. A labdás részt nem kísértettem, de egy dicséretet azért bezsebeltem a gyorstalpón tanúsított kézügyességemért.
Csatai Gergő
2012-ben tett nemzetközi léggömbmodellező vizsgát, ami tulajdonképpen a szakmában szerezhető legmagasabb bizonyítvány, akkor még egy fővárosi játszóházban dolgozott. Nem sokkal később került Szegedre, azóta pedig a Gyermekkönyvtári rendezvényekről kezdve a szülinapi zsúrokon át az esküvőkig hívják a szegedi lufizsonglőrt. Bizony, a szakma ritkán köszön vissza névjegykártyákon, de Gergőnek ez a hivatása. „A zsonglőrködéssel is kevesen foglalkoznak, a lufihajtogatással pedig még kevesebben. A kettő metszete pedig igen ritka. Hát így adta magát a név” – mondta, hogyan született meg a kifejezés. Egyúttal pedig megkülönböztetés is. „Nem tartom magam bohócnak, mert a bohóc egy megalázható figura. Nevetünk, amikor elesik vagy fellökjük. Amikor még festettem magam, volt olyan gyerek, aki nevetve taposta a lábam és megpróbált felborítani. Elhatároztam, hogy én ebből nem kérek. Előadóművésznek tartom magam, aki cilinderben és nyakkendőben jár szórakoztatni zsúrokra, esküvőkre is. Néha a cilindert lufiból csinálom.” Kerülve az ijesztő megjelentést, a lányok is szívesebben ismerkednek egy lufizsonglőrrel, mint egy bohóccal. Hölgyeim, szomorú hírem van számukra: Gergő szíve már foglalt.
A „Minden napra egy lufit” projekt után Csatai Gergő nem olyan régen új kihívás elé állította magát, magyar festők klasszikus alkotásait dolgozza ki lufiból. Az ihlet forrása
Rupert Appleyard
és
Larry Moss
lufihajtogatók, akik híres amerikai alkotók festményeiből készítettek kiállítást a tengerentúlon, Moss például
Botticelli
Vénusz születése című képét csinálta meg 5-6 ezer lufiból, illetve
Fragonard
A hinta című festményéhez 9 ezer léggömböt használt fel. Összehasonlításképp: a szerkesztőségünknek ajándékozott a
Szinyei Merse Pál
munkája alapján készült Lilaruhás nőhöz 30-40 darab lufi kellett (nyitóképünkön). „Próbáltam a legismertebb festményekhez nyúlni, amik például gimnáziumban felbukkannak a rajz- vagy töriórákon. Az Ásító inasnak szeretnék egy életnagyságú, berendezett szobában kiállítást csinálni, mondjuk 5 ezer lufiból. Az egyhetes tárlat végén pedig mindenkit meghívok majd egy kidurrantó bulira.” http://www.youtube.com/watch?v=miTNTFq2EdE
Csatai Gergő új projektbe kezdett: magyar festők klasszikusait dolgozza fel…, illetve meg, vagyis át.KLIKK: http://szegedma.hu/?p=572603
Szerző: Szegedma Hírportál, 2015. október 18.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.