Iparfejlesztés, innováció, természetközeli élet – Algyő két megyei jogú város között a jövő települése akar lenni

Kedvezményekkel csábítják a fiatal házasokat, feltérképezték a gazdaságfejlesztés lehetőségeit, megerősítették a kommunikációt: Algyő otthont és munkát is kínál az érdeklődőknek. A politikai csatározásoktól sem mentes első évről készítettünk leltárt Molnár Áron polgármesterrel.

- Színes programsorozattal ünneplik a héten Algyő Napját, ennek kapcsán az október 1-jei ünnepi testületi ülésen ad majd tájékoztatást a polgármester az elmúlt időszak eredményeiről. Az idei beszámoló azért lesz különleges, mert Molnár Áron és az új összetételű képviselő-testület az első évét zárja a település élén, a tavalyi, rendkívül szoros és kiélezett helyi választást követően, ahol ön mint függetlenként induló polgármester-jelölt rendkívül kis különbséggel előzte meg két riválisát. Az előző ciklusban már dolgozott képviselőként és bizottsági elnökként Algyőn, mennyiben jelentett más kihívást, más feladatokat az új tisztség, hogyan összegezné az eddigi tapasztalatait?

- Egészen más jellegű feladatokkal jár a polgármesterség, mint a képviselőség és a bizottsági elnökség, ezt nagyon hamar megéreztem és megértettem. Mivel édesanyám hosszú időn át alpolgármestere volt a nagyközségnek, rendelkeztem némi rálátással a belső hivatali életre, de testközelből megélve kristályosodik ki a maga teljességében, mi a különbség aközött, amikor az ember szinte a nap huszonnégy órájában a település ügyeit intézi vagy képviselőként havi néhány alkalommal megjelenve segíti a döntéshozatalt. Egyébként sokan megállítanak mostanában az utcán, és megkérdezik, erre számítottam-e, ezt vártam-e.

Ahol van miről dönteni

- Mit felel nekik?

- Azt, hogy túlzottan nagy meglepetés nem ért, biztos voltam benne, hogy rengeteget kell dolgozni, ha eredményeket akarunk felmutatni. Márpedig másként nincs is értelme belekezdeni! Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs szabadidőm, és igyekszem úgy intézni a dolgokat, hogy a család, a feleségem és a gyermekeim is minél kevésbé érezzék a hiányomat, ám polgármesterként az ember soha egyetlen pillanatra sem tud elszakadni a település ügyeitől, mindig azokon jár az esze. Bárhová megyek, azt figyelem, mit kellene még megcsinálni, és azon töprengek, milyen elintéznivalók, feladatok várnak rám és a hivatalra.

Emellett természetesen a felelősség is óriási, hiszen bármi jó vagy rossz történik a településen, az előbb-utóbb a polgármesterre hullik vissza, akár van hozzá bármi köze, akár nincs. Ezért is fontos, hogy olyan munkatársak vegyenek körül, akikre mindenben számíthatok, akikért teljes mértékben felelősséget tudok vállalni.

- A csapatépítés egy új vezetőnek mindig komoly kihívás, ön hogyan boldogult vele?

- A legnagyobb feladatot számomra is a humán erőforrás megtalálása jelentette, de egy év alatt rengeteget léptünk előre. Nagyon sokat dolgoztunk, és úgy érzem, jó úton haladunk. Akadtak, akiket én kértem fel bizonyos munkákra, és igazolták is várakozásaimat, de a hivatalt is csak dicsérni tudom, sokszor nagy nyomás alatt állt helyt. A képviselő-testülettel való közös munka már nem indult ilyen egyszerűen, aztán fél év után némiképp konszolidálódott a helyzet. Természetesen a kritikák és a más vélemények elől nem zárkózom el, az építő jellegű viták előre visznek, nem úgy a céltalan vádaskodások... Számos rendkívüli ülést tartottunk, talán még csúcsot is állítottunk fel, amikor májusban reggel 9-től éjjel negyed 11-ig üléseztünk, de a többi ülés is maratoni hosszúságúra nyúlt. Szerencsére Algyőn van miről dönteni, megvannak a lehetőségeink olyan elképzelések megvalósítására, melyekre más településeknek nem nyílik esélye...

Három ember, három akarat

- Ami az ön által vázolt feszültségeket illeti, nem érhették váratlanul, hiszen egykori jobbikos politikusként függetlenként indulva csekély különbséggel előzte meg ellenfeleit, a korábbi polgármester Herczeg Józsefet, akit a baloldalhoz szokás sorolni, illetve a Fidesz-KNDP jelöltjét, Pongrácz Tamást, de a testületnek mindhárman tagjai lettek, és nem látszott egyértelműen, hogyan tudja majd biztosítani a többséget. Olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy sokan egy előrehozott választásban érdekeltek, aztán a március 15-i, majd az augusztus 20-i nemzeti ünnepen megjelentek a postaládákban önt támadó röpiratok az úgynevezett Algyői Ifjaktól. Ebben a rendkívül érzékeny és sérülékeny politikai környezetben hogyan lehetett megteremteni a működés, az együttműködés minimális feltételeit?

- Valóban legalább háromosztatú az algyői testület, ezzel a kijelentéssel nem járunk messze a valóságtól. A Fidesz-KDNP bejelentette, hogy négy fővel frakciót alakít a kilencfős testületben, a többiek – a polgármestert is beleértve – függetlenek maradnak. Algyőn tudomásom szerint ez volt az első ilyen jellegű kísérlet, ami persze egyfelől lehet jó is, mert megkönnyítheti az egyeztetéseket, a konszenzusra jutást bizonyos kérdésekben, ugyanakkor szokatlan, mert egy ekkora méretű településen nem jellemző a frakciózás, eleinte félelmeket is kelthetett, és megosztotta a testületet. Ahogy utaltam már, az első fél évre mindez rányomta a bélyegét, és a konfliktus – amint a politikában lenni szokott – személyi kérdésekben csúcsosodott ki. Három aspiráns volt a polgármester címre, mindhárman ott ülünk a testületben, három ember, három akarat – a mai napig nem könnyű ez a helyzet, de szerencsére az első hat hónapot követően – amikor magam is értesültem a testület feloszlatására irányuló szándékokról – sokat javult a hangulat, az együttműködés.

Nem tagadom, van olyan algyői képviselő is, akivel a mai napig nem értek szót, és ez már valószínűleg nem is fog változni, számomra az a lényeg, hogy a többséggel gördülékenyen együtt tudjak dolgozni. Ehhez persze nekem is engedményeket kell adott esetben tennem, de ez nem jelent problémát. Azt szoktam viccesen mondani, ha nem így indult volna a polgármesterségem, a könnyebb helyzetet talán nem is tudnám becsülni. Ezt az utat adta számomra a Jóisten, ezt kell végigjárnom – rengeteget küzdöttem, de sokat tanultam és fejlődtem is ez által.

Középpontban a kommunikáció

- Névtelen támadó röpiratokból is lehet fejlődni?

- Elviekben lehet, hiszen minden kritikát meghallgatok, és ha érdemesnek tartom rá, hogy elgondolkodjak rajta, akkor megvizsgálom, van-e benne olyan igazságtartalom, ami miatt joggal érhet kritikai észrevétel. Ami a március 15-i és az augusztus 20-i, rendkívül hasonló stílusban készített röpiratokat illeti, ezek kizárólag konkrétumok nélküli, igaztalan kijelentéseket, vádakat tartalmaztak, és tulajdonképpen a települést jobban bosszantották, mint a polgármestert. Ezzel együtt megtettem a kellő lépéseket az ügyben.

- Ha már a település közösségét említette, megválasztásakor azt ígérte, a korábbiaknál jóval nagyobb hangsúllyal veszi majd figyelembe a lakosság véleményét, igyekszik becsatornázni a döntésekbe az algyőiek álláspontját. Valóban rengeteg fórumot, falugyűlést, közmeghallgatást tartottak az elmúlt hónapokban a legkülönbözőbb témákban, de mennyire voltak erre fogékonyak a helyiek, mekkora a közéleti aktivitásuk?

- Kulcskérdéshez jutottunk el! Az ünnepi alakuló ülésen már leszögeztem, hogy rendkívül fontosnak tartom a belső és a külső kommunikáció javítását, erősítését, hiszen

Ezért kértem fel magam mellé sajtóreferenst, és büszke vagyok a kommunikációnk fejlődésére, hiszen sok mindent lehet vitatni, de azt nem, hogy Algyő most már rendszeresen jelen van a helyi, sőt, az országos médiában. Nem elsősorban a polgármester számára jelent ez sokat, hanem azon személyek, intézmények és civil szervezetek munkáját ismerik, ismerjük el, akik rengeteget tesznek Algyőért, és akiknek nagyon sokat köszönhetünk. Emellett szisztematikus munkába fogtunk, új arculatot, logót kölcsönzünk a település megjelenéseinek, folyamatosan fejlesztjük honlapunkat és Facebook-oldalunkat. Ahogy ön is említette, nagy hangsúlyt fektetünk a lakosság monitorizálására, legalább havi rendszerességgel szervezünk lakossági fórumot, közmeghallgatást vagy kerekasztal-beszélgetést. Az érdeklődés a témától függ. Algyő sem függetlenítheti magát attól az általános jelenségtől, hogy a magyarok kezdenek távolodni a közélettől, ám bevallom őszintén, a fiataloktól ezzel együtt is nagyobb aktivitást vártam

, melynek a témája a fiatal családok, a fiatal házasok támogatása, itt tartása volt. Ugyanakkor amikor a buszközlekedésről vagy a menekültkérdésről tartottunk fórumot, sokkal nagyobb számban jelentek meg az algyőiek. Roppant fontos visszajelzéseket adnak ezek az alkalmak, értesülök a gondokról, a problémákról, a megoldandó feladatokról. Célunk, hogy mindenről előre tájékoztassuk a helyieket, hiszen az embereket általában az idegesíti a legjobban, ha valami úgy történik meg, hogy nem tudnak róla, nem idejük rá felkészülni. Ezért is erősítettük meg a tájékoztatás minden csatornáját, illetve szélesítettük ki kapcsolatainkat a civilekkel. A rendelettervezeteinkhez előzetesen kikérjük véleményüket, és ennek kapcsán nem ritkák a módosítások a testület elé kerülő anyagokban, ami hozzájárul ahhoz, hogy az algyőiek elhiggyék: valóban van súlya annak, amit mondanak, nem a fejük felett dőlnek el a dolgok.

Migrációs válság - Algyő ezúttal megúszta

- Ami a migrációs válságot illeti, aligha véletlen, hogy az algyőiek komoly érdeklődést mutattak a téma iránt, hiszen az elmúlt hónapokban egész Európát ez a kérdést foglalkoztatja leginkább. A nagyközség számára ráadásul nyáron kritikusnak látszott a helyzet abból a szempontból, hogy amint drasztikusan emelkedni kezdett az illegális bevándorlók száma Csongrád megye déli részén, felmerült a hír, hogy állandó menekülttábor nyílik Algyő mellett. Ön számos sajtónyilatkozatban hívta fel a figyelmet ennek nemzetbiztonsági és egyéb kockázataira. Miként élték meg a helyiek ezt az időszakot, hogyan viszonyult az ügyhöz a lakosság, és mondhatjuk-e, hogy Algyő immáron fellélegezhet?

- Ez utóbbi kérdésre a rövid és gyors válaszom: szerencsére igen! A legutóbbi testületi ülésen fogadtuk el a bevándorlási hivatal beszámolóját, és a jelen lévő képviselőjük elmondta, már csak 55 fő tartózkodik az ideiglenes táborunkban. Ez elenyésző szám a csúcsidő 600-as létszámához képest – gyanítom, a továbbiakban is egyre csökken majd, végül pedig bezárják a tábort. A legnagyobb akkor volt a nyomás, amikor a bevándorlók létszáma elérte a kritikus napi 1500–2000 főt, megteltek a nagy táborok, és kormányzati szinten új lehetséges helyszíneket kezdtek el keresni. Valóban felröppentek olyan hírek, hogy Algyőt is számításba vették, miközben hivatalosan semmilyen információt nem kaptam erről, pedig folyamatosan egyeztettem a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal. Szerencsére később kacsának bizonyult az értesülés.

persze, milyen kockázatokkal járna, ha Algyő mellett állandó tábor létesülne, és azt is, hogy a helyi lakosság egyértelműen elutasítja ezt az ötletet, visszaemlékezve a két évvel ezelőtti első, nyílt befogadóállomás hatásaira. Így visszagondolva persze közel sem állt elő olyan szörnyű helyzet, mint például most augusztusban Röszkén vagy szeptemberben a szerb–horvát határ menti településeken, de ezzel együtt sem akartuk átélni, mit jelent egy állandó menekülttábor. A második ideiglenes tábor jóval kényelmesebb helyzetet jelentett a településnek, ezt a status quót semmiképpen sem szerettük volna megváltoztatni, ezért igyekeztem a lehető leghatározottabban képviselni az algyőiek érdekét, illetve álláspontját – bízom benne, nem is eredménytelenül.

Semmiféle atrocitás sem történt. Furcsa persze, mikor más náció tagjaival találkozunk egy kis település utcáin, az első pillanatban kicsit tarthatunk tőlük, de ez természetes ösztön, és hamar átadja a helyét a pozitív, segítő attitűdnek.

Hazánk nem lehet átjáróház

- Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterrel, Algyő országgyűlési képviselőjével tárgyalt-e erről a kérdésről abban a bizonyos kritikus időszakban?

- Igen. Amikor a nyáron a kormány döntött a kerítés megépítéséről a déli határon, az elsők között üdvözöltem, mert egyértelműen szükség volt egy azonnali technikai zárra, ami véget vet annak, hogy Csongrád megye déli része, illetve tágabb értelemben Magyarország átjáróházzá váljon. Ekkoriban egyeztettem miniszter úrral, aki egyrészt kérte, maximálisan képviseljem a település érdekeit a migrációs válság közepette, másrészt biztosított a támogatásáról is. Biztosan volt szerepe abban, hogy Algyő számára kedvező megoldás szülessen, segítsége sokat jelentett a településnek, az itt élőknek.

A miniszter és a polgármester

- Nem véletlenül, illetve nem csupán a migrációs váltás kapcsán tettem fel az előző kérdést – Algyő helyzetét ugyanis ebben a ciklusban alapvetően meghatározza, hogy átkerült a kormányzat egyik vezető politikusának országgyűlési választókerületébe, és Lázár János képviseli a Parlamentben. A vele való együttműködés nyilvánvalóan döntő fontosságú a polgármester számára mind a napi működés, mind a fejlesztések tekintetében – érez-e Molnár Áron ebből a szempontból bármiféle hátrányt, hogy nem a Fidesz-KDNP színeiben politizál?

-

Lázár János

miniszter úr az első perctől kezdve egyértelműsítette, tiszteletben tartja az algyői választópolgárok döntését, és alapnak számára abszolút mértékben elfogadható, hogy nemzeti érzelmű a polgármester. Számomra is evidens, hogy ő Algyő parlamenti képviselője, akivel a település érdekében kutya kötelességem jól együttműködni. Az első esztendő tapasztalatai kedvezőek.

Míg 2014-ben közel 1 milliárd forintnyi fejlesztést hajtottunk végre, és ebből 60 millió volt a pályázati forrás, addig idén már 175-180 millió forintot nyertünk el a tervszerűen fontosnak tartott beruházásainkra. 2015-re külön fejlesztési koncepciót készítettünk, és a testület megjelölte, mely célokat tartja elérendőnek pályázati forrásokból, ezeket meg is tudtuk valósítani. A múlt héten kaptuk az értesítést arról, hogy az energiatakarékos, LED-es közvilágítást érintő pályázatunk is nyert, ami komoly kihívás is az öröm mellett, mert december 31-éig nemcsak meg kell valósítanunk, de el is kell számolnunk a közel 100 millió forintnyi uniós támogatással. Természetesen nem ijedünk meg, meg fogjuk csinálni, és haladunk tovább az energiahatékonyság terén, miután az iskolánkra és a faluházunkra is napelemes rendszert telepítettünk.

"Egyetlen álmatlan éjszakát sem ér meg..."

- Igen érzékeny témáról van szó, pláne a szűkös határidő tükrében: a LED-es közvilágítás-korszerűsítést érintő projektek számos település esetében váltottak ki támadásokat a balliberális sajtó részéről, különösen, ha az a cég nyerte el a kivitelezést, mely korábban a miniszterelnök vejének érdekeltségébe tartozott. Nem „fáznak” ettől a közbeszerzéstől?

- Pontosan értem, mire irányul a kérdés, de számunkra egyetlen dolog az irányadó: olyan közbeszerzést készítünk elő, mely semmilyen szempontból sem támadható. Az első évnek az is hozadéka volt, hogy megkezdtük magunk és cégeink átvilágítását, egy ügyvédi csapat vizsgálja át az elmúlt esztendők közbeszerzéseit. Hangsúlyozom: nem szándékos, hanem véletlenül, figyelmetlenségből elkövetett hibákat keresünk, hogy tanuljunk azokból. Egyetlen álmatlan éjszakát sem ér meg számunkra, hogy bármibe is belekeveredjünk, bármivel is elővehessék az önkormányzatot. Azt tudom mondani, Algyőnek már van tapasztalata a közbeszerzések terén, sok esetben saját pénzünket költöttük el. Visszaélést sejtető közbeszerzés a legkisebb munkáknál sincs, mindig legalább három árajánlatot kérünk, és sokszor az a célunk, hogy lehetőség szerint algyői vállalkozóktól. Ily módon is vissza akarjuk forgatni azt a pénzt, amihez zömében éppen az algyői vállalkozók jóvoltából jutunk iparűzési adó vagy egyéb formában. Ami tehát a közvilágítás LED-es korszerűsítését illeti, nincs félnivalónk, nyugodtan állunk a közbeszerzés elé, a célunk, hogy olyan cég nyerje el a kivitelezést, mely jó minőségben, rendben és időben elkészül a munkával.

Az iparfejlesztés a fejlődés záloga

- Algyő szerencsés helyzetben van, miként ön is megjegyezte, hiszen az iparűzési adóból befolyó bevételei olyan fejlesztéseket is lehetővé tesznek, melyekre más, hasonló méretű, sőt, akár nagyobb lélekszámú településeknek esélyük sincs. Az elmúlt ciklusok során a közlekedéssel és a turizmussal kapcsolatos beruházásokra összpontosított a nagyközség, változik-e az irány?

- Szintén az elmúlt egy év tudatos munkájának eredménye, hogy feltártuk és beláttuk, milyen lehetőségek rejlenek a gazdaságfejlesztésben. Jómagam nem vagyok gazdasági szakember, de a mai világban ez nem is elvárás egy polgármestertől, a településvezetőnek e tekintetben inkább menedzsernek kell lennie – akár egy cég vezetőjének –, és hozzáértő szakemberekre kell támaszkodnia. Ki merem jelenteni, Algyőn e téren jelentős elmaradást állapítottunk meg, az elmúlt jó pár évben egyáltalán nem foglalkoztak a gazdaságfejlesztéssel.

- Mit gondol, miért?

- Nem volt rá szükség, hiszen az évi 1-1,2 milliárd forintnyi iparűzési adóbevétel elegendőnek tűnt az önkormányzat számára a fejlesztési elképzelések megvalósítására. Mi egészen másként gondolkodunk, hiszen egy polgármesternek, egy településnek rövid, közép- és hosszú távú célokat egyaránt ki kell tűznie maga elé, és a gazdaságfejlesztés több tíz évre meghatározhatja Algyő jövőjét.

Ennek érdekében kértem fel gazdasági referenst, aki hatalmas munkát végzett az utóbbi hónapok során. Felmértük, mi áll a rendelkezésünkre Algyőn, a gazdaság mely részét lehet és kell fejleszteni. Ön is megjegyezte, a testület néhány éve kimondta: mindent a turizmusért! Sok beruházás történt ezzel kapcsolatban, és bár fontos ez az irány, építeni kell rá, mégis világosan látszik: nem a turizmus lesz Algyő megmentője. Algyő egy ipari jellegű település, komoly ipar alakult ki körülötte, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért meghatároztuk, hogy az iparfejlesztés lehet a nagyközség számára az egyik jelentős kitörési pont. A településen éppen

jelen lévő

újra elmélyítettük és kiszélesítettük a kapcsolatunkat, új dinamikát akarunk adni az együttműködésnek, és szerencsére fogadókészségre találtunk a cég vezetői részéről. Nagyon egyféleképpen gondolkodunk, hiszen a MOL

tűzte ki célul, ami rendkívül pozitív, mi pedig felhívtuk a figyelmüket, van olyan ipari létesítményünk, ahol ez az innováció megjelenhet. Hosszú távon számítunk a MOL-ra, de a régi fosszilis energia mellett a megújuló energiát és a természetközeli életet is zászlónkra tűzzük. Ez lesz Algyő és az algyői ipar új gondolata, a megújuló energiára, a természetközeliségre és az innovációra építve szeretnénk fejleszteni a települését iparát, illetve ehhez kapcsolódóan a turizmust is. Rengeteg tárgyaláson vagyunk már túl, és biztos vagyok benne, legkésőbb 2016 elején már látszódni fog, valami megindult Algyőn a koncepciózus, tudatos iparfejlesztés területén, lesznek komoly bejelentések idetelepülő cégekről.

A tramtrain is segítheti az ipartelepítést

- Ebből a szempontból kulcskérdés: mekkora területet tudnak az érdeklődő vállalkozások rendelkezésére bocsátani?

- Pontosan ez jelent nehézséget, a megoldásához közös gondolkodást, segítséget kértünk országgyűlési képviselőnktől is. Az algyői ipari parkban az önkormányzat 10 százalékos tulajdonos. Büszkén mondhatom, ez az ország egyik legjobban működő ipari parkja, melynek kihasználtságára semmiféle panaszunk nem lehet, ugyanakkor üröm az örömben, hogy emiatt területhiánnyal küszködünk. Első körben felmértük azokat a részeket, ahol – az ipari parkhoz valamilyen módon kapcsolódó – új ipari területeket lehetne kialakítani, de még várunk bizottsági ötleteket is. Ebben jelenthet számunkra igen komoly előrelépést és esélyt, ha megvalósul

természetesen Algyőt is érintő

azaz integrált villamos- és nagyvasúti rendszer.

Nem abban látjuk ennek a lehetőségeit, hogy nagyon sok algyői fog rajta utazni, hiszen egyrészt a 47-es út elválaszt bennünket a vasúttól, másrészt sok tárgyalás révén sikerült újra a régi kerékvágásba visszaállítanunk a buszközlekedésünket.

A jelenlegi és leendő munkavállalók utazása, utaztatása szempontjából óriási vívmány lesz, ha Szeged és Hódmezővásárhely belvárosát tíz perc alatt el tudják innen érni, és ez a betelepülni szándékozó cégeknek is komoly csábítóerő, hiszen ezek valószínűleg nem elsősorban algyői munkaerőt szívnak fel, és a tramtrain révén Algyő könnyebben és gyorsabban lesz elérhető a két megyei jogú városból, mint például Szeged belvárosa Újszegedről. Polgármesterként éppen ezért szívből támogatom ezt a nagyprojektet!

Akár több száz új munkahely jöhet létre

- Bár azt mondja, a jövőben betelepülő cégek valószínűleg nem elsősorban algyői munkavállalókra számítanak, ami természetesen a település méretéből fakad, illetve abból, hogy a két megyei jogú város bőven kínál jól képzett munkaerőt, mégis: készültek előzetes számítások arra nézve, hány új munkahely jöhet létre a tervezett iparfejlesztés keretében?

- Egészen pontos számítások még nincsenek erről, de ha végleges döntés születik a tramtrain megvalósításáról, ahhoz mi is örömmel csatlakozunk, és ennek a projektnek a segítségével akár több száz főt foglalkoztató cégek megjelenése is elképzelhető. A munkavállalók utaztatásának kényelmessé és gyorssá válása elősegíti, hogy olyan komoly vállalkozásoknak ajánljuk ki Algyőt, melyek meglátják a lehetőséget ipari területeinkben, adottságainkban, illetve Szeged és Hódmezővásárhely potenciáljában. Ahogy utaltam rá, jelentkezőkből, érdeklődőkből szerencsére nincs hiány, folyamatosan tárgyalunk, és nagyon bízom benne, hamarosan konkrétumokkal is szolgálhatunk. Egy valamit világosan látni kell: Algyő önmagában kicsi ahhoz, hogy teljesen egyedül fejlesszen. Nekünk előnyünk a jó fekvés és közlekedési lehetőségek: a 47-es út felújítása hamarosan elkészül, tovább nő a biztonsága és terhelhetősége, az ipari park három percre fekszik az autópályától, és a tramtrain további esélyeket nyithat. A megközelíthetőség tehát kiváló, és a két megyei jogú város közelsége miatt nincs hiány a szakképzett munkaerőből, erre pedig már lehet ipart telepíteni.

Fiatalokat céloznak az új telkekkel

- Más területeken is hasonló előnyökkel jár a két megyei jogú város közelsége?

- Az algyői kulturális és oktatási intézmények is elérhetők Szegedről és Hódmezővásárhelyről. Nagyon büszke vagyok rá, hogy míg öt évvel ezelőtt 280-an jártak az iskolánkba, és 150 algyői gyerek tanult bent Szegeden, addig most 370-380-as létszámmal működik az iskola, úgy, hogy 50-en más településről érkeztek hozzánk.

is sokan járnak Szegedről és Hódmezővásárhelyről. Ez köszönhető az oktatási-nevelési színvonalnak és Algyő általános lehetőségeinek is, éppen ezért erősítettük meg – lásd a korábban elmondottakat – a település kommunikációját.

Ezt segítendő fogadta el a testület

Ezzel párhuzamosan gőzerővel végezzük az iskola mögötti terület, a délnyugati lakópark közművesítését, reményeim szerint 2017 elején el is kezdhetjük a telkek eladását: első körben 19, összesen 62 telek lesz itt elérhető. Határozott célom, hogy mind az ipar, mind a kultúra, mind az oktatás, mind a lakosság tekintetében Algyő a jövőt jelentse. Természetes mi is érezzük az öregedő társadalom hatásait, de arra törekszünk, hogy itt tartsuk, sőt: ide csábítsuk a fiatalokat. Ehhez megteremtjük az alapokat, a lakhatást, az oktatást és a munkahelyeket, aztán erre építjük a marketinget, ezek mindegyikére szükség van, egyik a másik nélkül nem lehet eredményes.

A magyarság egyfajta életminőség

- Algyő tehát a jövőt építi, sőt, tudatosan a jövő települése szeretne lenni, ám mindezt nyilvánvalóan nem teheti meg anélkül, hogy ápolná hagyományait, gyökereit, a múltjából is merítene. Ennek felismerésére utal többek között, hogy az ünnepi testületi üléshez az I. és II. világháborúban harcolt algyői katonák emlékeiből összeállított kiállítás, valamint a családkutatások eredményeiről szóló előadás is szervesen kapcsolódik. Adódik a kérdés: mennyiben formálta Algyő közösségi életét, hogy nemzeti érzelmeit büszkén vállaló polgármester vezeti a települést?

- Nézze, tanárember vagyok, és amikor tanítottam, akkor is azt az elvet követtem, hogy nem kell mindent szájba rágni – elég, ha ajtókat mutatunk, aki kíváncsi, majd belép. Így vagyok a nemzeti gondolkodással is. Senkit sem szeretek arról meggyőzni, mit jelent magyar embernek lenni. Ahol lehet, természetesen igyekszünk az ezzel kapcsolatos megjelenéseket, programokat, kezdeményezéseket előtérbe helyezni, de senkire sem erőltetünk rá semmit, úgy vagyunk vele, hogy lassú víz partot most. Úgy látom, az egész országban ez működik most. A bevándorlás kapcsán sem a vad nacionalizmus tört elő, hanem az egészséges önvédelmi nemzettudat, és ez így is van rendjén.

A magyarság elsősorban és mindenek előtt egyfajta életminőséget jelent. A magyarságra való büszkeség sem azt takarja, hogy jobbak vagy többek vagyunk, mint mások, de biztosan jelent különlegességet, hiszen aki magyarul beszél, egyértelműen nem ugyanúgy, nem ugyanabban a színben látja a világot, mint aki például angolul. Ezzel a különlegességgel pedig élni kell, nem visszaélni. Azt hiszem, aki magáévá teszi ezt a gondolkodásmódot, az érheti el az igazi magyarságot.