166 éve zajlott le a világosi fegyverletétel, nem Görgey döntött róla

A szabadságharc csúcspontja és bukásának kezdete egy napra esett. Pelyach István történésszel, az SZTE Bölcsészettudományi Kar oktatójával tekintettük át a világosi fegyverletétel évfordulóján azt, hogyan vesztette el a magyar szabadságharcot a honvédsereg, mi vezetett a bukáshoz, miként zajlott a fegyverletétel aktusa, valóban áruló volt-e Görgey, a magyar sereg vezére.

Mikor vált egyértelművé, hogy a szabadságharc elbukott?

Meggyőződésem szerint 1849. május 21-én, mikor a honvédcsapatok dicsőségesen bevették a budai várat, s a szabadságharc katonai és politikai szempontból is a csúcsra jutott. Ugyanazon napon azonban Varsóban sor került

I. Ferenc József

osztrák császár és

I. Miklós

orosz cár találkozójára, ahol véglegesen döntöttek az orosz beavatkozás mértékéről és mikéntjéről. Itt meghatározták, hogy 200 ezer orosz katonát vetnek be a magyar szabadságharc és függetlenségi háború ellen, így annak sorsa megpecsételődött.

Milyen kísérletek történtek politikai síkon a magyar szabadságharc megmentése céljából?

Az első és legfontosabb esemény április 14. (a magyar függetlenségi nyilatkozat kiadásának napja) és május 21. után a magyar kormányzat és

Kossuth Lajos

kormányzóelnök Európa népeihez, a földrész nagyhatalmaihoz, valamint az Amerikai Egyesült Státusokhoz szóló felhívó levele, amelyben bemutatták a magyar szabadságharc jogosságát, népünk történelmét.

Az orosz támadás hírére 1849 nyarán megpróbált újra népfelkelést hirdetni Kossuth, ezzel azonban nem tudott eredményt elérni, a nemzet már minden energiáját belefektette eddig is a küzdelembe. A harmadik, utolsó reménytelen szalmaszál volt augusztus elején, mikor a minisztertanács megbízásából

Szemere Bertalan

miniszterelnök és

Batthyány Kázmér

külügyminiszter levelet intézett az orosz cárhoz, amelyben kijelentették, hogy hajlandóak vagyunk a Romanov-dinasztia valamely oldalági leszármazottját magyar uralkodónak elismerni, cserébe viszont Oroszország váljon le Ausztria szövetségéről. Ez a felkínálkozás komolytalannak számított az adott diplomáciai viszonyok között, hiszen két régi dinasztia, a Habsburg és a Romanov szövetsége felülírt minden más remélt politikai hasznot. A felkínálkozás csupán

Paszkievicsig

, az orosz főparancsnokig jutott el, aki egyértelművé tette, csapatai azért jöttek Magyarország területére, hogy az osztrákok szövetségeseként leverjék ezt a rebelliót, s visszaállítsák a Habsburg-dinasztia uralmát.

Milyen katonai vereségek vezettek Világoshoz?

Katonai szempontból egyszerűnek és bonyolultnak is nevezhetjük a kérdést. Ha elfogadjuk, hogy az orosz beavatkozással minden eldőlt, akkor azt mondhatjuk, hogy minden, ami ezután történt, csak utózöngéje a szabadságharcnak. Lehetett volna sok mindent máshogy csinálni. A legnagyobb butaság a szegedi koncentrációs terv elfogadása volt. Június 26-án a minisztertanács és egy haditanács közös ülésen elfogadják a komáromi összpontosítás tervét, ami az jelentette, hogy az erdélyi és délvidéki erőkön kívül minden más katonai alakulatot oda kellett irányítani, s mielőtt a lassan mozgó, nehezen irányítható orosz csapatok megérkeznek Komárom környékére, addig megpróbálni minél több vereséget mérni a Haynau által vezetett császáriakra.

Görgey

végül július közepén látott neki ezen ostoba haditerv végrehajtásának, s sikerült is három hétig feltartóztatnia az oroszokat Észak-Magyarországon. Így július végéig lehetősége lett volna

Dembińskinek

, az új fővezérnek felkészülni a

Haynauval

történő összecsapásra, a lengyel származású tábornok azonban sosem volt jó támadó hadművelet vezetésében. Erdélyben is komoly túlerővel találta szembe magát

Bem

, hiába próbálta védeni a szorosokat. Két csatában, a segesváriban és a meggyesiben a cári és a császári csapatok felmorzsolták a magyar erőket. Bem azonban nem követett el katonai hibát, de Dembiński igen. Szeged értelmetlen feladása után, a kormány parancsa ellenére nem Arad alá vonult, ahol egyesülhetett volna Görgey oda várt seregével, hanem Temesvárra. Augusztus 9-én valóban értelmetlen csatát vállalt a Bánság székhelyénél, ahol vereséget szenvedett és ezzel pont került a magyar szabadságharcra. Utolsó szalmalángként Komárom tartotta magát október elejéig.

Miért az oroszok előtt tette le a fegyvert Görgey?

Régóta tartja magát a mítosz, hogy Görgey eladta magát az oroszoknak, ezért történt így. Valójában azonban nem Görgey, hanem egy haditanács döntött. Augusztus 11-én a tábornok összehívta tiszti karát, több, mint 130 főtiszt jelent meg az Arad környéki erők közül.

Azért döntöttek a cári erők mellett, mert ezt követelte meg a tisztesség, hiszen az osztrákokat legyőzték, csak az oroszok segítségével tudtak a magyarok fölé kerekedni. Igaz, lehetett olyan illúzió a tisztekben, hogy esetleg korrektebb elbánásban részesítik őket az oroszok, habár ilyen ígéretet Paszkievics és katonái nem adtak. Viszont azt tapasztalták, hogy amikor tiszti küldöttségek jártak az oroszoknál, mindig a katonai becsületnek megfelelően fogadták őket.

Hogyan zajlott le a fegyverletétel?

A világosi Bohus-kastélyban írták alá augusztus 12-én a fegyverletételről szóló okmányokat. Nyilvánvalóan ezért maradt meg Világosként a köztudatban az esemény, habár az valójában a település mellett, a szőlősi síkon zajlott le.

Persze vannak a legendák, hogy a katonák lelőtték lovaikat, kettétörték kardjaikat, széttépték a zászlókat. Ezek egy része igaz, ismert például az, hogy egyes honvédzászlóaljaknál darabokra vágták a zászlót, s egymást között szétosztották, de még így is több lobogó került cári kézbe. A maradék viszont legenda, a nemzetnek meg kellett élnie a szabadságharc elvesztését, minden ilyen eseményhez kapcsolódnak tragikus történetek, sorsok.

Az aradi vértanúk sorsa ismert, de másokat is megbüntettek a szabadságharcban való részvételért. Mi történt később azokkal, akik letették a fegyvert? Mi lett a tábornokok, tisztek, honvédek sorsa?

A legénységi állomány nagyobb részét hazaengedték, hiszen Ausztria nem volt anyagilag felkészülve 25-30 ezer katona felszerelésére. Bizonyos létszámú újoncot besoroztak az osztrák seregbe, az alacsonyabb rendfokozatú tiszteket és az altiszteket büntették így. Igaz, ez is ad hoc jelleggel működött, nagyon sok hadnagyot, főhadnagyot is Olmütz, Kuftstein stb. várbörtöneibe zártak. A besorozott katonák mindegyikét pár éven belül hazaengedték.

Hogyan alakult ki Görgey árulásáról a mítosz?

Ez egy nagyon érdekes kérdés. Kialakulásának legfőbb oka az, hogy az embereknek szembe kellett nézniük azzal, a reformkor és a szabadságharc dicsőséges évei után elvesztettük a küzdelmet, minden hiábavaló volt. A korabeli népdalokat, népköltészetet átnézve megfigyelhető, megjelenik, hogy mit tett Görgey 1849-ben, elárulta a magyar ügyet. Azt gondolták az egyszerű emberek, hogy a nemzet nem lehetett ilyen gyenge, hiszen sikert sikerre halmoztunk. Ez nem újdonság, minden sikertelen forradalom után az emberek bűnbakot keresnek. A legjobb bűnbak pedig az, aki a legutolsó, legfájdalmasabb aktust, a fegyverletételt megszervezte. A másik összetevője

Vörösmarty Mihály

október 6-án megírt verse, az Átok, ami pontosan mutatja, hogy a magyar értelmiség hogyan reagált erre a szituációra. Hogyan lehet az, hogy a fővezér, a hadügyminiszter, az egésznek a lelke megússza, miközben a tiszti és tábornoki kar jelentős részét bebörtönzik, kivégzik? Miért lehet az, hogy miközben Damjanich és társai lógnak a bitófán, Görgeyt csak száműzik? Nem lehet más magyarázat erre, csak az árulás. Harmadik összetevője Kossuth 1849 végén Magyarországo is megjelent vidini levele, amelyet nem sok ember olvasott el ekkoriban. A levél inkább hosszabb távon fejtette ki hatását az 1850-es évektől kezdve a kiegyezés időszakáig, amikor a nemzet Kossuthvárásban égett, mivel egyszerre adott okot a szabadságharc bukására és egyben valamiféle reményt az újrakezdésre. Kossuth ezzel azt üzeni, hogy a szabadságharc ismét kirobbantható, csak el kell kerülni az olyan „gyanús egzisztenciák” csatlakozását, mint Görgey, aki elárulta a küzdelmet.

Hasonló árulómítosz alakult ki

Károlyi Sándor

személyével kapcsolatban a Rákóczi-szabadságharc után, ez azonban egy generáció után elhalt. A Görgey árulásáról szóló mítosz megmaradt, hiszen a Kossuthhoz kapcsolódó mítosz elképzelhetetlen lenne egy ilyen személy nélkül. Kossuth presztízse máig megmaradt, így ha ő azt mondta, Görgey áruló, akkor elképzelhetetlen, hogy valójában máshogy legyen.