Közélet

Soltész: kellenek olyan példaképek, akik a mártírhalált is vállalták nemzetükért

Soltész: kellenek olyan példaképek, akik a mártírhalált is vállalták nemzetükért

2015. július 12., vasárnap
Soltész: kellenek olyan példaképek, akik a mártírhalált is vállalták nemzetükért

Kellenek olyan példaképek, akik a mártírhalált is bátran vállalták nemzetükért, országukért, a környezetért, amiben éltek - mondta az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára vasárnap Csákberényben.

A Fejér megyei településen Szikszai János református lelkész és

Manszbarth Antal

római katolikus plébános 1849-es mártírhalálára emlékeztek.

Soltész Miklós

hangsúlyozta, hogy mindenki törekszik életének szebbé, könnyebbé tételére, de eközben akadnak nehézségek is, amelyeken a példaképeket követve könnyebb túllendülni. Az államtitkár felidézte, hogy 1849 júliusában

Haynau

, Magyarország teljhatalmú katonai parancsnoka Csákberényben kezdte el a leszámolást, a vérbosszút, mert a magyarság kiállt a függetlenség és a trónfosztás mellett. A két lelkész nem készült mártírhalálra, mindössze a magyar függetlenségi nyilatkozatot hirdették ki templomaikban, így a bosszú őket érte elsőként - tette hozzá. Soltész Miklós kitérve a jelenlegi ukrán-orosz konfliktusra elmondta, békétlenség miatt van háború két testvérnép között. Az emberek nem értik meg, hogy a béke a kereszténység üzenete, és az jóval fontosabb, mint a politikailag szított ellentétek mellé állni - mondta. Az államtitkár fontosnak nevezte azt, hogy Csákberény felekezetei 166 éve közösen emlékeznek a két mártírra. Úgy vélte, nem tesznek ezzel mást, csak a kereszténység egységét ünneplik és hirdetik. A 27 éves Manszbarth Antal római katolikus plébános és a 46 éves

Szikszai János

református lelkész Csákberényben végezték szolgálatukat. Miután a császári alakulatok a móri járást elfoglalták, a népfelkelésről prédikáltak, kihirdették a függetlenségi nyilatkozatot és az egyházközségekben emelték fel szavukat a császári kormány ellen. Letartóztatásuk után Nagyigmándra, Haynau főhadiszállására kísérték őket, ahol a főparancsnok jóváhagyta halálos ítéletüket, és 1849. július 12-én mindkettejüket kivégezték, testüket fél napig közszemlére tették, majd Nagyigmándon temették el őket.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.