Józan paraszti ésszel és kockás füzettel kezdődött a Cserpes-siker

Tejből kell tejterméket készíteni, ez a titok - vallja Cserpes István, a kapuvári sajtműhely alapítója, a mára országszerte ismert adalékanyag-mentes Cserpes-termékek ötletgazdája. A "Merész újító" díjas vállalkozó a multicégek térhódítása után döntött úgy, elég volt a silány minőségű tejtermékekből, s vele szakmája lefitymálásából. Az induláshoz elengedhetetlen kockás füzetről, józan paraszti észről és egy szegedi tejivó kapcsán felröppent tervekről beszélgettünk.

Ezt a prezentáció - mutatott az asztalra lerakott tejesüvegre

Cserpes István

, ekkor a hallgatóság már tudta, nem egy sablonokra épülő kiselőadásban lesz része. Valóban, ahogy a vállalkozó a mindennapokban sem engedi meg magának a sémák követését, úgy ugyanezt megköveteli a Cserpes-műhelyben is. Ezzel a kijelentéssel tulajdonképpen már nemcsak önmagáról árult el többek, hanem sikere titkáról is elhintett valamennyit a jelenlevőknek, de ne szaladjunk ennyire az elejébe! A Cserpes Sajtműhely kapuvári üzeme 24 éves múltra tekint vissza, bár széles körben ismert termékeiket csak tizenéve kezdték értékesíteni a fővárosban és néhány nyugat-magyarországi nagyvárosban, ma már Szegeden sem ismeretlenek az alul gyümölcskrémeket rejtő joghurtok, az ízletes sajtok, vagy a kakaós és karamellás tejek. Talán rossz szóvicc azzal élni, hogy a sikeres vállalkozókat felsorakoztató Sikeres Uniós Pályázatokat Előkészítő Rendezvénysorozat, vagyis SUPER szegedi állomásának utolsó napján a hallgatóság itta Cserpes István szavait, pedig valóban így történt, arról nem is beszélve, hogy számos kérdést ültetett el a jelenlevőkben. Mint előadását is kezdte, egész életében a tejiparban dolgozott, majd a rendszerváltás környékén döntött úgy, a szakmáról tanultakkal a háta mögött nagyobb fába vágja fejszéjét. Megkezdődött hát az először családi vállalkozásként működő tejüzem megalapozása, ami évekig sikeresen működött. Sokáig rikottát gyártottak éttermeknek, ez jelentette a biztos bevételt. Sőt, az olyannyira biztos bevételt, hogy indokolttá vált egy új, nagyobb üzem létesítése. Az Európai Uniós csatlakozással hamarosan Magyarországra köszöntő multicégek uralta rendszernek azonban rá kellett ébresztenie a vállalkozót, nem jó a bővítés időzítése. "Miután mi vásárlók kikoptak ezekből az áfész boltos helyekről, ahol dobozokon árulták a zöldborsó konzerveket, valami újra vágytunk. Megkaptuk, jöttek a multik a maguk kereskedelmi kultúrájával. Kezdetben örültünk, hogy minden sokkal olcsóbb lesz, szebb lesz, s ezeket mi mind-mind megkaptuk. Ezzel viszont olyan is kijutott nekünk, amire nem számítottunk, mégpedig a kereskedelmi manipuláció intézménye, ami szorosan hozzátartozik ezekhez a cégekhez." A vásárlók egyszer csak azon kapták magukat, nem akarnak többé gagyit enni, nem akarják, hogy a médiából ömlő propaganda lenyomja a torkukon a silányabbnál silányabb árut.

Már három éve, hogy a magyar vállalkozó átvette az Ernst & Young legjobb vállalkozóknak járó "Merész újító" díját, holott tulajdonképpen "csak" annyit tett, valódi tejből mert sajtot, joghurtot, túró rudit és minden egyebet készíteni. 2005 körül elkezdődött a Cserpes-termékek gyártása, melyekből ma már több mint 60-féle kapható. "Talán látszik is rajtam - mutatott magára -, hogy hiszek az újházi tyúkhúslevesben és a jókai bablevesben, de ezek egy zacskóba sűrítve számomra teljesen értelmezhetetlenek.

Pedig erről igyekszik lebeszélni a kereskedelem az embereket, érthetetlen módon atombiztos termékeket szeretnének a fogyasztók asztalán látni, ugyanis nem akarnak felelősséget vállalni egy olyan termékért, ami meg fog romlani. Mi viszont voltunk elég bátrak, hogy ezt kimondjuk." A természetes eljárással készülő, adalékoktól mentes termékek érthető módon többe is kerülnek a multik polcain fellelhető árukénál, ezért nem is nyomultak az áruházakhoz, hogy tőlük vásároljanak. Igaz, kényszer szülte a megoldást, hogy más úton induljanak el: kínáló tejes autókat indítottak a nagyobb nyugat-magyarországi városokban, hogy a jól bevált szájhagyomány módszerével terjedjen a hírük. Cserpes István vallja, nem ők, hanem a vásárlók tették brenddé az immár országszerte kapható Cserpes-termékeket, nem is beszélve a budapesti Tejivóról, melynek sikere kenterbe veri a környező gyorséttermeket. Utóbbival kapcsolatban egy őszinte sztorit is megosztott a hallgatósággal. "Van egy Rácz István fedőnevű ember Budapesten, aki egy félig zenész, amolyan világfi figura, s rám kapott akkor, amikor piacot építettünk. Mindig azzal traktált, hogy üzleteket mutatott nekem, ez körülbelül 5 évig ment sikertelenül. Egyszer csak azt mondta, hogy talált egy jó helyet. Jól van - mondom - Pista, mutasd. Elvitt a Deák térre, egy méregdárga helyre, amiről kiderült, 1000 eurót kértek érte. Azt mondta, hogy ő arra gondolt, én majd tejivót csinálok ott, hiszen egyszer már beszéltem neki erről a tervről. Meggyőzött, hogy piackutatás ide vagy oda, ha akarom, itt a jó ingatlan, nyissam meg most. Hát így indult."

A Tejivó - nem túlzás azt állítani - az elmúlt években trenddé nőtte ki magát, a Cserpesbe járni sikkes dolog. A tulajdonos portálunk kérdésére elárulta, korábban szó volt róla, hogy a napfény városában is nyissanak egy, a fővárosihoz hasonló tejivót azonban:

Hogy mi állhat a visszakozás hátterében, azt Cserpes István sem tudja, viszont az elhivatott vállalkozóról tudjuk, bármilyen elképzelését megvalósítja, csak ki kell várni a megfelelő időt. Józan paraszti ész, kockás papír, ceruza - ezekkel a hozzávalókkal indult minden bő húsz évvel ezelőtt, Cserpes merészségéből adódó sikerét pedig fél élete bizonyítja. Az idő az, ami a mondás szerint nemcsak minden sebet begyógyít, de türelemre is inti a vállalkozót, mikor érdemes újabb ötlet megvalósításába fognia. És mi van most Cserpes István tarsolyában? A laktózmentes termékekben is ki szeretné próbálni magát, már meg is vannak a kakaók, joghurtok és tejek - szolgált jó hírrel az érzékeny gyomrúaknak.