Parkot nyitott - mórahalmi beszélgetés a szegedi Dlusztus Imrével + FOTÓK

Márciusban nyitotta meg kapuit a Mini Hungary Park Mórahalmon, amely a történelmi Magyarország szimbólummá vált épületeit, történeti emlékeit mutatja be. A makett múzeum indulása kapcsán Dlusztus Imre tulajdonossal és ötletgazdával készítettünk interjút.

- Családi vállalkozása idén márciusban nyitotta meg a Mini Hungary Parkot, a mórhalmi makett múzeumot. Azóta rádióban, televízióban és újságokban szinte hetente lehet önnel találkozni. Ám sokak számára egy régi ismerősként tűnt fel a médiában. Kevés ember van Szegeden, aki ne ismerné Dlusztus Imrét. Ha néhány mondatban mégis be kellene mutatni magát, mit mondana a Szegedma olvasóinak?

- A harmincöt évesnél idősebb szegedieknek nem nagyon kell bemutatkoznom, olyan sűrű és emlékezetes volt az a másfél évtized, amit újságíróként, majd ügyvezető igazgató-főszerkesztőként eltöltöttem a Délmagyarországnál 1987 és 2001 között. Hatalmas munka volt a napilap és a kiadóvállalat modernizálása, az önálló nyomda, majd a saját terjesztőhálózat megalapítása. A DM része volt a mindennapoknak, volt év, hogy a megyében háromszáz eseményt szponzoráltunk és/vagy szerveztünk. Amikor a kilencvenes évek elején rádöbbentünk arra, hogy Szegeden a szabadtéri játékokon kívül nincs jelentősebb esemény, beindítottuk a nagy sorozatokat. Mi hoztuk szokásba a sör-, a bor- és a halászléfőző fesztivált. Emlékszem,

Frank Sanyit

három faházunk csatasorba állításával győztem meg arról, hogy Baja mellett nálunk is lehet ilyen rendezvényt működtetni. Mi szerveztük meg a Hunyadi téren a gyerekfocit, amiből előbb a Tisza Volán Focisuli, azután a Bozsik-program nőtt ki. Több fontos könyv kiadásában vettünk részt, színházi produkciókat, író-olvasó találkozókat szponzoráltunk. Emlékszem, hogy nyúlt meg francia ügyvezető-társam arca, amikor közöltem vele, hogy nyolcszázezer forintért visszavásároltam Szegednek (a kiadónknak) az ország egyetlen gyermekirodalmi folyóiratát, a Kincskeresőt.

Baka Istvánnal

,

Rigó Bélával

évekig nullszaldósan adtam ki. Építettünk papírgyűjtésből játszóteret és focipályát, gyűjtöttünk domborműre a színház előcsarnokába, naplópályázatot írtunk ki, támogattuk a Dankó-alapítványt, egyszóval úgy viselkedtünk, mint a Szeged és térsége vérkeringéséért felelős intézmény. Közben ügyeltem arra, hogy az elődöm,

Sz. Simon István

által féltve őrzött literátus újságírást megtartsam. Nálam egy nap minimum öt minőségi írásnak kellett születni: egy jegyzetnek, egy tárcának, egy lokálpatrióta kisriportnak vagy középfajú cikknek, egy jó interjúnak és egy dolgozatnak bármilyen műfajban, aminek a főhőse a kisember. Utóbbiakról jóformán ma csak akkor olvashatunk, ha kirabolták őket vagy munka nélkül maradtak. De hogy egyébként mivel foglalkoznak, mit gondolnak, éreznek, az ma már szinte tabu. A DM 2001-ig megfelelt annak az elvárásnak, hogy helytörténeti forrásként szolgálhatott az utókor kutatóinak, mert arról írt, ami valóságosan és velünk történt. Fájdalom, hogy legalább kéttucatnyi ma is aktív kolléga (

Bátyi Zoli

,

Majoros Tibi

,

Kalocsai Kati

,

Sandi Pista

,

V. Fekete Sanyi

,

Balogh Tamás

,

Rafai Gábor

,

Chikán Ágnes

,

Farkas Csaba

,

Kisimre Feri

,

Nyilas Peti

,

Pálfi Kati

,

Szélpál Laci

, és elnézést kérek azoktól, akiket nem említek) kiszorult az írott sajtóból. A szakma

Réthi J. Attilát

, a város

Zelei Miklóst

veszítette el. Szóval a kérdésre válaszolva: keresztény-konzervatív gondolkodású, szigorúan antikommunista, liberális életszemléletű, független lokálpatrióta vagyok. Amolyan régi vágású jobbos figura, aki erre a kis időre már nem lesz komcsi, és akinek ennek ellenére „odaát” is vannak barátai. És a legfontosabb: első, nyomtatásban megjelent írásom negyven évvel ezelőtt, 1975-ben született. Ma is bármelyiket bátran aláírom.

- Hogyan jutott eszébe, hogy egy makett múzeumot nyisson Mórahalmon, amely a történelmi Magyarország történeti emlékeit mutatja be két hektáron?

- Először egy Történelemfalvának nevezett élő, lakható skanzent terveztem a sárvári Spirit Hotel tulajdonosai felkérésére. Erre aztán nem írtak ki pályázatot, így maradt a makettország gondolata mint turisztikai attrakció. De amikor ezt papírra vetettem, azonnal gondoltam arra, hogy nem ragadunk le a puszta látványosságnál – a szépen kidolgozott, élethű építményeknél –, hanem üzeneteket fogalmazunk meg. Ha Szeged-alsóvárosi templom-kolostor együttes, akkor ferencesek, alsóváros népélete,

Bálint Sándor

, Szögedi Nagytáj, paprikakultúra, paprikás ételek, C-vitamin,

Szent-Györgyi Albert

és hát

Klebelsberg Kunó

. Ez olvasható-hallható a parkban. Szinergiákat teremtünk az épületek, a főszereplők és az emberek személyes sorsa között.

- Mi a véleménye, hosszú távon milyen szerepet tölthet be a Mini Hungary Park a hazai kulturális szektorban? Kiknek szól és kiket szeretne megszólítani a kiállítóhely?

- A park többféle szerepet vállalhat magára, ha megtalálja a helyét a kulturális, a tudományos és a szakrális térben. Lehet egy szép park, amelynek teraszán jól esik egy ital. Lehet muzeális jellegű kiállítóhely, amelyben folyamatosan gyarapszik a kiállított objektumok száma. Lehet a „Nemzet Bölcsője”, azaz egy olyan hely, ahová szervezetten érkeznek a határon túli magyar fiatalok. Lehet a Homokhátság és külön Mórahalom történetének kutatóhelye. Lehet partnere a Szegedi Tudományegyetemnek az épületekhez kötődő kultúrtörténeti szakdolgozati témák vagy a helytörténet menedzselésében. Lehet az ökumenizmus egyik fontos központja. És lehet az összmagyarság találkozóhelye jeles napokon. Ez utóbbihoz „csak” meg kellene hívni a nálunk kiállított műemlékek gesztorait a parlament elnökétől a pannonhalmi főapáton és a szegedi főrabbin át a szabadkai polgármesterig. És lehet, reményeim szerint lesz, mindez együtt.

- A márciusi nyitás óta milyen eredményekről tud beszámolni?

- Divatba jöttünk egész gyorsan. Az első két napon a homokhátságiakat láttuk vendégül, eljöttek vagy négyezren. Azóta hatezer fizető nézőt regisztráltunk – szezon előtt. Mórahalom vezetőivel harmonikus és dinamikus munkában vagyunk, egymást támogatjuk. A város eddig is sikerre volt ítélve, most általunk még inkább. Rengetegen keresnek meg bennünket közös programok gondolatával. Mindenre nyitottak vagyunk. Sok csoportot fogadunk, mindenkit szeretettel várunk. Ezt igazolja, hogy bejelentkező vendégeinknek szünnapon, hétfőn is kinyitottunk már háromszor. Becsületes, szorgalmas magyar emberekkel dolgozom együtt a parkban, összeállt a csapatunk – ez is fontos eredmény.

- A közeljövőben milyen programokkal várják a látogatókat Mórahalmon?

- Sikeres húsvéti és május elsejei akcióink biztatást adnak a továbbiakra. Pünkösdkor az ünnephez kötődő programok egész sorát szervezzük a rózsakiállítástól a rózsafüzér-vásáron át az ökumenikus istentiszteletig.A másik nagy attrakció a gyereknap lesz iskolák közötti vetélkedővel, aminek a témája maga a park. Május 25-től június 15-ig a mórahalmi fürdővel közösen nagyon kedvező áron várjuk a gyerekeket. Tervezzük, hogy gasztropárbajt hirdetünk két, nálunk érdekelt település, tájegység között (például Bácska – Palócföld), ahol meghatározott versenyszámban (bor, pálinka, sajt, kenyér, kolbász, sonka, szörp, lekvár stb.) a látogatóink kóstolás után pontozzák a teljesítményt. Piacterünkön pedig mindenféle finomságot vásárolhatnak a betérők a gasztropárbaj résztvevőitől. Tervezzük, hogy nyáron meghívunk egy-egy szombatra olyan fontos helyeket, mint Pannonhalma, Eger vagy Sopron. Kiállításokat is tervezünk a Trianon Múzeummal. És tervezünk nyáresti, zárás utáni borozásokat a teraszunkon a városban és a környéken megszálló vendégeknek.

- Mennyire köti le az idejét a park ügyvezetése? Van ideje mással is foglalkozni?

- Ezen jár az eszem egyfolytában. Van néhány ügy, amit képviselek, de a legfontosabb most a park. A napokban adtam le a nyomdában a Balaton borrégióról szóló könyvemet. Elindult a borfesztivál, ahol változatlanul tanácsadóként dolgozom. Néhány nap múlva startol a Nemzeti Bormaraton, aminek harmadmagammal gazdája vagyok. Klubom, a Tápé az ezüstért küzd a megyei I. osztályban, de ennél talán fontosabb, hogy az általam irányított SZEAC Akadémia korosztályai több fronton küzdenek itthon és külföldön. Ne felejtsük el, hogy hétszáz gyerekért vállalunk felelősséget. És közben készül a Jó magyar pálinka című könyvünk (társszerző:

Soós Kálmán

) második kiadása, valamint gyűjtjük az anyagokat a Tokaj-Hegyalját bemutató borútikönyvemhez.

- Mit jelent önnek a lokálpatriotizmus?

- Szegedi vagyok és mórahalmi. Szüleimnek van egy-egy levele a mórahalmi tanítók fáján. Ez a két levél a gyökerem. Szegeden élek, amikor Pesthez kötött az életem (Miniszterelnökség, Hungarian Review, Hír Tv, Helyi Téma), akkor is folyton hazajártam. Ez a szülővárosom, a dédapám építette napsugaras parasztházban adok hálát Istennek minden este, hogy szerető, nagy családom és csodálatos feleségem van.

- Az újságírás és publicisztika már egy hátrahagyott mesterség az életében, vagy még ma is van úgy, hogy „pennát” ragad?

- 37 könyvem jelent meg eddig. Minden nap írok, most is új könyveken dolgozom. Írnék újságba is, de a hozzám hasonló túl független figura nem kell sehová.