A "Boszorkánypörölyt" fogadta örökbe Balogh Elemér + FOTÓK

A kora újkor híres és hírhedt kötetét, a Malleus maleficarum 1620-as kiadását fogadta örökbe Szeged frissen kinevezett díszpolgára szombaton a Somogyi-könyvtárban. A boszorkányüldözés kézikönyveként emlegetett veszedelmes mű Európa-szerte útmutatóul szolgált a boszorkánysággal vádolt áldozatok kivégzéséhez.

A Somogyi-könyvtár 2003 óta minden évben felkéri Szeged díszpolgárait, hogy választva az alapító, Somogyi Károly terjedelmes gyűjteményéből, az érdeklődési körüknek megfelelő könyveket fogadjanak örökbe. Szombaton a több ezer kötetet őrző Somogyi-emlékkönyvtár egy újabb gyöngyszeme, az újkor rettegett, ám kortörténeti szempontból annál érdekfeszítőbb kötete, a Malleus maleficarum egy 1620-as kiadása került a közönség elé az örökbefogadási ünnepségen.

Balogh Elemér

"választottját"

Palánkainé Sebők Zsuzsanna

igazgató, valamint

Horniczky Anikó

, a gyűjteményi osztály könyvtárosa mutatta be az érdeklődők előtt. Az alapító hagyatékát őrző bibliotéka kora tudományának legfontosabb köteteit rejti, amelyekkel az idő vasfoga nem, ám a könyvtárosok kíméletességgel bánnak. Mivel Szeged frissen kitüntetett, s ezzel 13. díszpolgára olyan jogászprofesszor, aki egykor alkotmánybíróként is tevékenykedett, egy "jogtörténeti" különlegességet fogadott örökbe a városi könyvtárból. Az Európa-szerte rettegett, 29 kiadást megélt Boszorkánypöröly 100 ezrek életét követelte a kora újkorban, a benne foglalt módszereket és gyakorlati útmutatókat évtizedeken keresztül alkalmazták a boszorkánypereken.

Mint ismeretes, Szeged sem mentesült a boszorkányperek és kivégzések alól. A legtöbb ártatlan áldozatot követelő magyar ítélet éppen itt, a Tisza-parti városban született. Balogh Elemér, akinek érdeklődési köre a római jog, az európai és magyar jogtörténet, az örökbefogadás végén egy érdekes előadással kalauzolta el a hallgatóságot 1728. július 23. estéjére, a Boszorkánysziget partjaira, amikor is 12 elítéltet ítéltek máglyahalálra, illetve egy fiatal lányt a szörnyűség előestéjén lefejeztek. Emlékeztetett a korabeli feljegyzésekre, amelyekből világosan kiolvasható, hogy a város lakossága akkor már második éve súlyos aszálygondokkal küzdött: az éhhalál fenyegette a szegedieket. A természeti csapásért 13 embert okoltak, köztük nőket és férfiakat egyaránt. A levéltár egyébként ma is őrzi a 18. századi boszorkányper anyagát, összesen 4-5 kilónyi irat részletezi az 5000 ember szeme láttára elevenen elégetett emberek történetét. Mint mondta, a Malleus maleficarum azért érdekes kordokumentum, mert egy jogi tartalmú módszertani írásokat tartalmazó kötet a kor két legnagyobb inkvizítorának tollából:

Jacob Sprenger

és

Heinrich Kramer

szüleménye. A látszólagos tudományosság nemcsak ahhoz járult hozzá, hogy megerősítse a boszorkányhitet, hanem ahhoz is, hogy felerősítse az alaptalan vádaskodást. Megsaccolni sem lehet, mennyien veszítették életüket az inkvizítoroknak köszönhetően. Balogh Elemér most azt tervezi, magyar nyelvre fordítja a Boszorkánypörölyt egy egyetemi kutatócsoport segítségével.