Kiadó a szegedi belváros - (újra)hasznosíthatók-e az üres üzlethelyiségek?

Nem csak Csongrád megye székhelyének látképét rontja az eladó, kiadó táblák sokasága a belvárosban. Az üresen álló üzletek problémája gyakorlatilag minden nagyvárosban felütötte már fejét: az egykor nívós boltok és üzletsorok helyét átvették az olcsó turkálók, kínai portékát kínáló üzletek és nem utolsó sorban a válság is nyomot hagyott az ingatlanokon. A jelenség alól Szeged sem kivétel, üresen ásítozó helyiségekből bőven találni a centrumban, azonban nem lehet mindent a néhány éve nyitott Árkád üzletközpontra kenni.

A Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Kommunikációs- és Reklámklubja ezúttal

Király Gabriellát

hívta vendégül, aki bevásárlóutca menedzserként az üresen álló üzlethelyiségek (újra)hasznosításának lehetőségeiről beszélt a jelenlevőknek. A Főváros Városképvédelmi és Városfejlesztési Tanácsnoki Irodájának kezdeményezése, a "Rögtön Jövök" program a beváráslótematikus utcákkal mint a gazdaságfejlesztés eszközeivel foglalkozik, vagyis a projekt arra ad javaslatokat, hogyan tölthetnék meg az üresen álló üzleteket ismét élettel. Igaz, a kezdeményezés nem új keletű, Nyugat-Európában számos példát találunk sikeresen rehabilitált városrészekre: "amíg egy üzlethelyiség gazdára talál, érdemes kulturális vagy egyéb tevékenységnek átnyújtani a helyet, esetleg kedvező áron, meghatározott időre át lehetne adni start up vállalkozásoknak. Ezek nyugaton már bevett gyakorlatok. Bécsben - hasonlóan a szegedi IKV Zrt.-hez - egy kézben vannak az ingatlanok, így nem nehéz utánajárni a tulajdonos személyének sem, ami nagyban megkönnyíti a kapcsolatfelvételt, és a tapasztalatok szerint szíves állnak a kezdeményezés mellé" - hozott példákat Király Gabriella az üresen tátongó üzlethelyiségek hasznosíthatóságára.

Budapest egyes kerületeiben is a bécsi modellt valósították meg: a kiüresedett utcákat különféle rendezvényekkel, programokkal töltötték fel, ami nemcsak turisztikai szempontból hozott eredményt, hanem sikerült a környéken élőkből visszacsábítaniuk egy törzsvásárlói réteget is. Ehhez azonban elengedhetetlen volt egyszerre mozgósítani az önkormányzatokat, a városrész lakosait, a civil szervezeteket és a magántulajdonosokat - hívta fel a figyelmet az előadó arra, hogy élő és élhető várost csakis összefogással lehet kialakítani. Mi a helyzet Szegeden? Sorra zárnak be az üzletek a Fekete sas utcában, az egykori Centrum áruházra lecsaptak a kínai bérlők, ugyanez figyelhető meg a Nagyáruházban, míg a Kárász utcán és környékén a pékségek vívnak harcot egymással, nem is beszélve a Virág cukrászda

, vagy az Árkád bevásárlóközpont elszívó erejéről. A second hand és ázsiai üzletek alacsony áraikkal komoly konkurenciát jelentenek a minőségi, de drágább árut forgalmazó kereskedőkkel szemben, ezért aki nem tudja tartani a lépést a megváltozott viszonyok mellett, kénytelen bezárni a boltját.

Kardos Kálmán

, az IKV Zrt. vezérigazgatója egy

úgy fogalmazott: "régi fényében a kereskedők utcája már nem fog visszatérni, szó szerint korzóvá kell válnia a belvárosnak, turisztikai attrakciókkal, vendéglétóegységekkel. Azt gondolom, erre lesz majd igény és fizetőképes kereslet".

A Király Gabriella által felvázolt "Rögtön Jövök" program tehát megoldást jelenthetne Szeged problémáira is, amennyiben a jelenlegi és leendő bérlők felismerik szerepüket és tisztában vannak a projekt hasznával. A legutóbbi,

komoly vita alakult ki az önkormányzati tulajdonú üzlethelyiségekről szóló rendelet módosítása körül (

az erre vonatkozó részről tudósításunk 10 órási bejegyzésénél olvashatnak

), amelyben több között az Árkád "agresszív üzletpolitikája" is felmerült - lényegében az üzletközpont számlájára írták a belvárosi üzlethelyiségek kiüresedését. A bevásárlóutca menedzser véleménye szerint az ilyen óriásplázáknak valóban van vásárló- és üzletelszívó hatása, de nem lehet mindenért azokat okolni. "Akik ilyen helyekre járnak, tudják, hogy az üzletközpontokban kényelmesen parkolhatnak, nem kell tartaniuk az időjárási viszontagságoktól, számukra ezért egyfajta élettérré vált a pláza. Budapesten 36 működik belőlük, sokak vásárlási szokása mégis változott: szívesebben sétálnak az utcákon és nézelődnek a kirakatok között. Valóban versenytárs a bevásárlóközpont, az utcai üzleteknek ezért többek kell nyújtaniuk, de nem lehet az átszokás miatt csak a bevásárlóközpontokat okolni."

A "Rögtön Jövök" projekt vagy ahhoz hasonló program egyébként több hazai nagyvárosban is sikereket tudhat maga mögött: Szentendrén és Keszthelyen már működik az üresen álló üzlethelyiségek megtöltésére irányuló program, Miskolcon pedig - teljesen egyedi példaként - az önkormányzat ugrott fejest a kezdeményezésbe. Szegednek sem lenne más dolga tehát, minthogy okulva mások sikereiből és tapasztalatiból a különböző szektorok bevonásával és összefogásával megállítsa a belvárosi üzletek leépülését, s újrahasznosítsa azokat. Kedvezőbb bérleti díjakat, parkolási feltételeket, a turisták számára is vonzó, akár a helyi értékeket bemutató programokat, rendezvényeket kellene ehhez szervezni, máskülönben a belvárosi fagyizókat és éttermeket leszámítva az utcák kongani fognak az ürességtől.