Hogyan rajzolta át Európa térképét az első világháború? + FOTÓK

A pénteki plenáris előadássorozaton Közép-Európa sorsának alakulását követhették nyomon az érdeklődők egészen az első világháborútól napjainkig, pontosabban Magyarország Európai Unióba való becsatlakozásáig. Hogyan élték meg az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását a győztes hatalmak? Hogyan éltek a nemzetiségek Magyarországon? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresték a választ a történészek.

A konferencia menete szerint a neves szakmai előadók négy szekcióban osztották meg kutatási területükön elért eredményeiket. Mindezt

Gulyás László

történésztől, a program főszervezőjétől tudtuk meg, aki maga is előadóként a vörös hadsereg "uralta" Közép-Európa határ és kisebbségkérdéseit mutatta be, különös tekintettek a magyarországi helyzetre és a határon túli magyar kisebbség sorsára vetítve. A soknemzetiségű közép-európai államok felbomlása és a nemzetiségek egymás mellett élése az első világháború végétől kulturális, gazdasági és geopolitikai következményekkel járt. A pénteki konferencia résztvevői a folyamat hatásainak vizsgálata és feltárása érdekében ültek össze, amelynek keretében kiemelten foglalkoztak az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as összeomlásának kihatásával. Mint ahogyan arra az első felszólaló,

Majoros István

, az ELTE Bölcsészettudományi Kar oktatója is felidézte, az első világháborút követően Európa térképe teljesen átrajzolódott, holott a földrészen a monarchia - nem csak területi szempontból - előkelő helyet tudhatott magáénak.

A két világégés között már jelképesen "harcok" dúltak a térség megszerzéséért, pontosabban a nagyhatalmi címért. Ahogyan azt általános iskolai történelmi tanulmányainkból is tudjuk, a Párizs környéki békekonferencián (amelyen a háború vesztes felei nem vehettek rész), az öt győztes hatalom Németországot tette felelőssé, ezért elcsatolták két tartományát, jóvátételi pénzt követeltek rajta, területét pedig az úgynevezett lengyel korridorral sújtották. Az oktató rávilágított, elsősorban stratégiai érdekek játszottak szerepet a döntésben. Területi szempontból legnagyobb vesztes az Osztrák-Magyar Monarchia volt, ami immár két önálló államként folytatta tovább, jelentős tartományokat lecsatolva. Köztes-Európa térképe tehát teljesen átrajzolódott, a hazánkat is érintő békeszerződés következtében több millió magyar rekedt az újrarajzolt határok túloldalán.

Miklós Péter

történész a Csanád vármegyei németek kitelepítéséről tartott előadást a délutáni szekcióban, ahol a kutatók korabeli források mentén vizsgálják egy adott régió történetét, tekintettel a határok általi szétszabdaltságra. "A törökök után kiüresedett és elnéptelenedett vármegyébe a 18. század folyamán németeket telepítettek. Itt mindössze négy településen élt német közösség: Eleken, Újszentivánon, Kübekházán és Almáskamaráson. 1946 tavaszán 4500-4700 németet telepítettek ki, ennek a populációnak a hiányát a mai napig érezzük" - mondta el portálunknak. Újszentivánon mára nyomokban sem maradtak a nemzetiségből, Almáskamaráson és Eleken elenyésző számban maradtak, Kübekházán pedig a település arculatán látszódnak a német kultúra nyomai. "A nemzetiség intenzív gazdaságszervező erővel bírt és a társadalom felfogására is hatott. A fényképes dokumentációkból látszik, hogy a 19. század elején a gazdák polgári életmódot folytattak (például öltözködésben), miközben a magyarokhoz hasonlóan földművelésből éltek." A magyar-német együttélés tulajdonképpen az újabb háború kitöréséig problémamentes volt. Egy részük politikai okokból szimpatizált ugyan a nácizmus eszméjével, a többség azonban elítélte azt, s magát is magyar identitásúnak tartotta. A magyar kormány végül későbbi szovjet nyomásra kénytelen volt kitelepíttetni a németeket, 1946 januárja és augusztusa között zajlott a legtöbb "üldözés", közel 5000 ember kényszerült elhagyni az otthonát a vármegyéből. Németországban azután feldolgozták történetüket, erős lokális identitásuk nyomait korabeli térképek őrzik az elhagyott magyar településekről. "Egy ilyen esetnek komoly gazdasági, politikai és társadalmi következményei vannak, ezek a néprétegek űrt hagytak maguk után a közösségekben" - zárta gondolatait Miklós Péter.