Ságvári-átnevezés – Balla György: Nem lenne jobb a névadóra is büszkének lenni?

"Ságvárisok vagyunk, és azok is maradunk. De jönnek újak, remélem, sok száz évig. Nekik nem lenne jobb, ha nemcsak az iskolájukra, hanem annak névadójára is büszkék lehetnének?" - írja a SZEGEDma.hu-hoz eljuttatott nyílt levelében Balla György országgyűlési képviselő, Barok István, a Ságvári-gimnázium tanárának nyílt levelére reagálva.

Az országgyűlési képviselő

Barok Istvánnak

címzett, a SZEGEDma.hu-hoz eljuttatott nyílt levelét alább változtatás nélkül közöljük.

Kedves Pista!

Az első ságváris osztályodba jártam. Ha jól emlékszem, iskolán kívül már diákként tegeztünk, tegezhettünk. És szerettünk. Nekünk sosem voltál Barok Tanár Úr! Barok Pista voltál. Akit mindig meg lehetett dumálni, hogy kötélmászás, gimnasztika helyett kimehessünk focizni. Akár télen, hóban is. Rövid gatyában. Fogtad a fejed, hogy milyen hülyék vagyunk, de kiengedtél minket. Emlékszem, amikor az utolsó órán elbúcsúztál tőlünk, körbeálltunk az iskola udvarán és Te mondtál pár szót. Csak azért párat, mert elcsuklott a hangod, és könnybe lábadt a szemed. Én ezt a képet vittem magammal rólad. És az életérzést. Ízlés dolga – én nem szeretem az izmusokat –, de pontosan tudjuk, hogy miről beszélünk, ezért ezen végképp nem fogok vitatkozni veled. Te pontosan tudod, hogy mit adott nekem a Ságvári. Nemcsak tudást, nemcsak rengeteg olyan tanárt, akit végtelenül tisztelek, hanem a barátaimat adta. Akiket bizony a giminek köszönhetek. Mert ez a gimi, a szellemisége, a kiváló tanárok egyénisége nagyon kellett ahhoz, hogy az akkor tizenéves kamaszok ma is barátok legyenek. Barátok legyenek, és egytől egyig eljöjjenek Szolnokra velem ünnepelni az 50. születésnapomat. Ott és akkor először nekik köszöntem ezt meg, második mondatommal pedig a Ságvárinak. A tanárainknak, Neked is Pista. Ugye elhiszed rólam, hogy tudom, mit jelent a „ságvárizmus”? Kedves Pista! És most te lefasiztáztál engem. Azt írod, hogy a mi szemünkben Ságvári Endre legfőbb bűne, hogy zsidónak született. Márpedig az, aki egy ember „bűnének” a zsidóságát tartja, az nettó náci. Itt nincsen de, meg nincsen ha. Itt nincsen „ha így nézem”, meg „ha úgy nézem”. Az náci és kész. Pista! Belegondoltál abba, hogy mit mondtál? Akkor mégis hogyan lehet, hogy mint írod: nem haragszol ránk? Ha ezt egy kicsit is komolyan gondolod, akkor ezért haragudnod kellene. Ezért bizony kellene! Ugye nem gondolod komolyan? Ugye nem kételkedsz abban, hogy ha szinte mindenben homlokegyenest is más a véleményünk, de a fasizmusról ugyanazt gondoljuk? Talán, ha vetnél egy pillantást arra a törvényre, amit egyébkén több éve fogadtunk el, akkor megértenéd, hogy nincsen szégyellnivalóm ezen. Idézném az ide vonatkozó passzust: „... közterület illetve közintézmény nem viselheti olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében, vagy fenntartásában részt vett...” Érted, Pista? Érted, Tanár Úr? A mocskos diktatúráknak, az embergyilkos rendszereknek, a fasizmusnak és a kommunizmusnak a „megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett.” És tudod, ez a törvény azért vállalható, mert mindazzal ellentétben, amit állítasz, nem a politika, nem a hatalom mondja meg, hogy kik ők. Ezt a feladatot a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja kapta. Ők sorolták Ságvári Endrét a „nem támogatott” kategóriába. Nem én. Nem Kata, Balázs vagy Robi. Nem a politika. És azért van ez jól így, mert – az általam végtelenül tisztelt Farkas tanár úr minden belém fektetett munkája ellenére – sem érzek magamban annyi történelmi tudást, hogy az egyes személyekről dönteni tudjak. Ezért döntöttek azok, akik a magyar történészek legkiválóbbjait is a soraik között tudhatják. Ezért döntött az Akadémia. Pista! Ha egyszer egy őrült utcát vagy óvodát akarna elnevezni egy náciról, akkor nemcsak együtt tiltakozhatnék ez ellen veled, nemcsak együtt üvöltenénk, hanem meg is akadályozhatnánk. Megtehetnénk, mert elfogadtuk ezt a törvényt. Ne haragudj meg érte, de nem szégyellem, hogy önként, és ha nem is kéjjel, mint ahogy írod, de nyugodt szívvel fogadtam el, és tenném ugyanezt ma is. És bár a konkrét ügyben teljesen irreleváns a személyes véleményem Ságvári Endréről, de nem bújnék el pusztán az Akadémia álláspontja mögé. Talán emlékszel, sosem voltam sunnyogó típus én sem. Szerintem sem méltó Ságvári Endre neve az iskolánkhoz. Nem méltó, mert én abban hiszek, hogy egy intézményt, egy közterületet, ha személyekről nevezünk el, akkor azokról kell, akik valamit letettek az asztalra, akik egy adott közösségnek, egy városnak, egy nemzetnek alkottak valamit. Szerencsére nagyon sokan vannak ilyenek hazánkban. Ságvári Endre nem tartozik közéjük. És szerintem nem az a baj, hogy egy elnyomó diktatúra kultikus figurája volt – igazad van, erről ő nem tehet –, hanem az a baj, hogy ezen kívül semmi más nem volt. Nem alkotott semmit. Nem akarnám őt bántani. Korán, nagyon korán érte a halál. Még az is lehet, hogy lett volna egy remek életműve. Az is lehet, hogy ő is azon kommunisták közé tartozott volna, akiket a sajátjai küldtek volna bitóra. Volt ilyen is szép számmal. És az is lehet, hogy ő lett volna az, aki bitóra küld. Ezt nem tudhatjuk. Maradtak a tények. A tény pedig az, hogy nem tett semmi olyat, amiért egy gimnáziumnak a nevét kellene viselnie. Pista! Amiről te írsz, az a múlt, a múltunk. Az elmúlt 37 év. De hát ez a mienk. Senki nem akarja megváltoztatni, elvenni, átformálni. Te a Ságváriban tanítottál 37 évet, én is a Ságváriban érettségiztem. És ez akkor is így lesz, ha más neve lesz a sulinak. Ságvárisok vagyunk, és azok is maradunk. De jönnek újak, remélem, sok száz évig. Nekik nem lenne jobb, ha nemcsak az iskolájukra, hanem annak névadójára is büszkék lehetnének? És nem Pista, nem fogom törölni az életrajzomból az iskola nevét. Én a JATE Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban érettségiztem. Büszke vagyok rá! De az iskolára vagyok büszke, és nem a névadójára. És nem zavar, hogy már JATE sincs. Mint ahogy Nehézipari Műszaki Egyetem sincs, de az önéletrajzomban mindig az van írva. És szívben is mindig ságváris maradok. Talán éppen azért, mert a gimnázium szellemisége hála Istennek nyomokban sem emlékeztetett soha a névadójáéra. Kedves Pista! Hidd el, nem haragszom Rád! Nekem mindig az a könnyezve búcsúzó, száz kilós, nagy bajszú maradsz, akinek a kapujába olyan rohadtul nehéz volt gólt lőni a tanár-diák meccseken. Üdvözlettel:

Balla György

Korábbi írásaink a témában: