Borúlátók a fiatalok, ha a jövőjükről kérdezik őket

Bizakodóan nyilatkoznak a fiatalok, ha a jövőjükről kérdezik őket? Mennyire veszik komolyan a családalapítást, a lakásvásárlást és félnek-e a munkanélküliségtől? Szegedieket kérdeztünk.

A pályakezdők rendkívül negatívan nyilatkoznak helyzetükről, ha olyan témák kerülnek elő mint az önmegvalósítás, az anyagi biztonság, az önállóság és a lakáshoz jutás. Magyarország második legnagyobb pénzintézete két éve komoly figyelemmel követi a pályakezdőket, ezért 2014 végén felmérést végzett a 19-29 éves fiatalok körében, amelyből kiderült, a megkérdezettek 60 százaléka még nem teremtette meg az önálló élethez szükséges feltételeket, a szüleinél lakik és retteg a munkanélküliségtől. A munkanélküliségtől való félelmet nagyjából alátámasztják a minden évben frissülő KSH-felmérések. Igaz, a "legújabb" adatok még 2013-ból valók, azonban így is élesen kirajzolódik: a 15-24 évesek között 2008 óta folyamatosan növekszik, míg a 25-29 éves munkanélküliek aránya ingadozik. 2011-ben 9,8 százalék, 2012-ben 11 százalék, míg 2013-ban ismét 9,8 százalék volt az arányuk. A dél-alföldi régió sereghajtó azon 15-24 év közötti munkanélküliek körében, akik több mint 12 hónap elteltével sem tudtak elhelyezkedni (28,4 százalék), de ugyan ez igaz azokra is, akik kevesebb mint 6 hónapja léptek be az álláskeresők világába (43,3 százalék). Ugyanakkor meg kell jegyezni, ugyan ennek a korosztálynak a foglalkoztatása a 2013-as évben országosan 37,6 százalék volt. Ennél is érdekesebb, hogy a 25-29 éves tanulók körében végzett felmérés szerint a munkába áramlás mértéke két éve produkálta az eddigi legkisebb mutatót, mindössze 20,8 százalék - ők azok, akik önbesorolás alapján rövid belül foglalkoztatottnak vallották magukat.

A negyedévente ismétlődő banki felmérés a pályakezdők jóléti indexét határozza meg olyan kérdések alapján, mint: hogyan látják jövőbeli helyzetüket, kezdenének a lakásvásárláshoz, mikor alapítanának családot, biztonságos-e az anyagi helyzetük. A legutóbbi vizsgált időszak az eddigi legalacsonyabb értékeket eredményezte, a fiatalok tehát nem elégedettek jelenlegi helyzetükkel és nem is bíznak benne, hogy a közeljövőben változtathatnának életkörülményeiken. Megnéztük, hogyan vélekednek magukról a szegedi fiatalok.

Vörös Hajnalka

, aki magyar szakos az egyik fővárosi egyetemen, teljesen egyetért a megkérdezettekben felmerülő aggályokkal. Neki még másféle éve van a diplomáig, de az idősebb ismerősöktől, rokonoktól hallott történetek szerint nem fog egyszerűen boldogulni a munka világában. Két legjobb barátja, egy fiatal pár tavaly nyáron utazott ki Londonba, hogy az egyik helyi étteremben pincérként megkeressék az itthoni boldoguláshoz szükséges forintokat. Hajnalka minden bizonnyal az ő mintájukat követi majd, s ha már úgy érzi biztos talpakon áll, hazajön. Nem szik ennyire forrón a kását

Ruzsák Éva

szerint, aki két éve dolgozik egy szegedi vállalkozásnál. Szerencsésnek mondja magát, mert nagyon szereti a munkahelyét, ahová ugyan izzasztóan hosszú gyakornoki munka után szerződtették, mégis mindent szorgalmának köszönhet. Úgy véli, a munkáltatók minden esetben díjazzák az elhivatottságot, akiben ez megvan, nem lehet gondja. Mint mondta, van néhány olyan ismerőse, akik "beletespedtek" az otthoni ücsörgésbe, és látszólag nem hajlandóak elhagyni a családi kényelmet. Hozzátette, ő sosem engedné meg ugyan ezt saját gyerekeinek.

Rusznyák Attila

Évához hasonlóan elszánt, webmesterként akar elhelyezkedni, de számára szóba sem jöhet külföld. Nem fél attól, hogy munka nélkül maradna, mindenesetre nehezen adná fel álmát.