Pollmann Ferenc: Az Osztrák-Magyar Monarchia nem állt készen az első világháborúra

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1914 előtti háborús készülődéséről, illetve annak hiányosságairól tartott előadást a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa Ópusztaszeren az első világháborús emlékkonferencián.

"1914 nyarán, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia döntéshozói úgy döntöttek, hogy támadást indítanak Szerbia ellen, a Monarchia nem állt készen egy háborúra" - kezdte 'A Monarchia és a többiek – Barátok és ellenségek' című előadását

Pollmann Ferenc

a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos főmunkatársa az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. A szakértő szerint nem voltak meg a feltételek a győzelemhez, és így nem szabad háborút indítani. Pollmann Ferenc megemlítette

Oskar Potiorek

, a Monarchia táborszernagyának tavaly nyilvánosságra került 1913-as levelét, melyben a háború kitörése előtt egy évvel a Monarchia már készült a háborúra, ami szerb történészek között azt a nézetett terjesztette el, hogy a Szarajevói merénylet csak ürügyként szolgált a háború kirobbantására. "A vita ugyan elült, de a kérdés fennáll: Készült-e háborúra az Osztrák-Magyar Monarchia 1913-ban?" - mondta a hadtörténész. Kiemelte, hogy mivel a korban még szárazföldi háborúk voltak a meghatározóak, ezért egy esetleges készülődésnél elengedhetetlennek számított a szomszédos országokkal való viszony felmérése. Pollmann Ferenc felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország önállóan nem dönthetett háború indításáról, ez a Monarchia közös ügyei közé tartozott. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1914-ben nyolc országgal volt szomszédos, ebből kettő, Svájc és Lichtenstein hagyományosan semleges álláspontra helyezkedett a konfliktusokba, így háború szempontjából nem hangsúlyosak. Németország 1879, az oroszellenes Kettős Szövetség megkötése óta a Monarchia legstabilabb szövetségesének számított és ez a szövetség ki is tartott egészen 1918 végéig. Baráti ország volt továbbá Olaszország is, amely az 1882-ben megkötött franciaellenes olasz-osztrák-magyar-német Hármas Szövetség keretein belül került kapcsolatba a Monarchiával. Románia is a szövetséges államok közé tartozott, 1883-tól tagja volt a Hármas Szövetségnek.

Európa országai 1914-ben.

Azonban az Osztrák-Magyar Monarchiát nem csak baráti országok övezték, közös határral rendelkezett a kor Európájának legnépesebb és legnagyobb területű országával, Oroszországgal, akivel egyértelműen ellenséges viszonyt ápolt, a magyar diplomácia a legfőbb külső fenyegetésként tekintett az észak-keleti szomszédra. Mindemellett a legfontosabb ellenfélnek Szerbia számított, a Monarchia érdekei szerint csak a déli szláv országgal hadakozott volna, azonban ezt nem lehetett kivitelezni Szerbia nagy testvére, fő szövetségese, Oroszország támadásának veszélye nélkül, így a Monarchiának, ha háborúzni akart Szerbiával, távol kellett tartania Oroszországot. Kis méretű állam a szintén szomszédos Montenegró, amely azonban Szerbiával fújt egy követ, így szintén az ellenfelek táborát erősítette. "Látszólag meg volt az egyensúly, a semleges Svájcot és Lichtensteint nem számítva három-három a szövetséges és ellenséges szomszéd államok aránya, azonban ez közelről sem egyenlő" - fejtette ki Pollmann Ferenc. Oroszország nagysága önmagában az ellenfelek felé billenti a mérleg nyelvét, azonban ennél súlyosabb gondot jelentett a látszólagos szövetségeseknél felmerülő megbízhatatlanság. Olaszország esetében feszültséget jelentettek a Monarchiával szembeni területi követelések, mint például az olaszok lakta Dél-Tirol vagy Isztria. A helyzetet bonyolította a tény, hogy az olaszok titkos egyezményt kötöttek Franciaországgal, valamint kijelentették, hogy nem hajlandóak háborúzni Angliával, mivel az angol flottával szemben nem lennének képesek megvédeni a hosszú olasz tengerpartot. Ezek mellett Olaszország felvetette egy orosz-olasz szövetség lehetőségét is, ami szintén rontott a Hármas Szövetségen belül uralkodó viszonyokon. A Monarchia szövetségesei közül a másik gyenge láncszem Románia volt, amelynek balkáni érdekeltségei és Erdélyre vonatkozó területi követelései mérgezték meg a viszonyt a két állam között.

Ha ezek tudatában nézzük meg a Monarchia helyzetét, gyakorlatilag hat számításba jövő szomszédjából csak egyre tudott támaszkodni egy esetleges konfliktusban, öten pedig könnyen ellene fordulhattak. Egyedül Németország számított biztos szövetségesnek, a többi szomszédos állam nyílt vagy rejtett ellenség volt. "Lehet-e ilyen helyzetben háborút kezdeni? Úgy gondolom a válasz kézenfekvő" - jelentette ki Pollmann Ferenc. "Láthatjuk, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia diplomáciai szempontból nem készítette elő a háborút, azonban katonailag sem készült fel, a Monarchia költött a legkevesebbet fegyverkezésre, elmaradt riválisaitól a korszakban" - fűzte hozzá. Tanulságként a szakértő azt vonta le, hogy a Potiorek-levélből kiinduló szerb történészeknek nincs igaza, a Monarchia nem készült háborúra 1914 előtt, a hadüzenet megküldése után a lassú mozgósítással pedig kevés előnyét is elvesztette. "1914 nyarán az Osztrák-Magyar Monarchia egy rossz döntés hozott, ami sok millió ember életébe került" - zárta gondolatait Pollmann Ferenc.