Konok vikingek és a Dickens-mesék fehér karácsonya

Minden karácsonyi történet hóesésben játszódik, így mi is sóvárgunk a havas szentesték után. Átlagosan azonban jó, ha háromból egy karácsonyunk fehér, ami a globális felmelegedés hatásai miatt még ritkább lesz majd. Egyes teóriák szerint a legutolsó jégkorszak sem ért véget, egy enyhébb időszakát éljük csupán - szegedi éghajlattörténésszel beszélgettünk erről.

Az év egyetlen napján örülünk csupán a fagypont alatti hidegnek és az akár közlekedést is megbénító hótömegnek, ez pedig karácsony estéje. Mindannyiunk emlékében élénken él még egy-egy gyermekkori kép az utakat szegélyező, méteres fehér torlaszokról, vagy a kályha melege mellett elfogyasztott forró teáról, miközben az ablakból lestük, amint édesapánk hólapáttal keresi a kutyát. Hogy a mesterségesen idealizált fehér karácsonyt ritkábbnak érezzük az utóbbi évtizedekben, csak részint írható a minden emléket megszépítő idő számlájára. Ha a klímaváltozás üteme az utóbbi évek szerint alakul, egyre ritkábban kerülnek majd elő a szánkók szentesete.

Kis jégkorszakban íródtak a nagy karácsonyi művek

A karácsonyi havas táj iránti sóvárgásunk európai kultúrtörténeti gyökerekből táplálkozik: Andersen kis gyufaárus lánya hajadonfőtt, mezítláb járta a havas utcákat, ahogy Dickens Karácsonyi énekében is a hófödte estén látogatta meg az ünnepet gyűlölő Scrooge-ot a múlt, jelen, és jövő karácsony kísértete. Szinte minden karácsonyi filmben esik a hó, függetlenül attól, hogy az öreg kontinensen, vagy akár az Egyesült Államokban játszódik, melynek nagy részében egyáltalán nem is jellemző a havazás. Alább össze is válogatták a szenteste tévés örökzöldjeit, természetesen a hazai tévékben is elmaradhatatlan Reszkessetek betörőkkel és Drágán add az életteddel együtt. https://www.youtube.com/watch?v=kn7fmYsXZbs Dickens és Andersen művei a kutatók által kis jégkorszakként emlegetett időszakban íródtak. A 14-től 19-dik századik tartó periódusban az átlag hőmérséklet 1-2 fokkal alatta volt a napjainkban megszokottnak, a tél jellemzően novembertől márciusig tartott sok hó és jég kíséretében. A 19. század elejéig a Temze rendszeresen be is fagyott, jegén vásárokat tartottak a londoniak. A klímaváltozás pontos okát nem ismerik, a vulkáni aktivitás növekedése és a naptevékenység csökkenése is közrejátszhatott, az emberi tevékenység azonban nem, hiszen mi csak az ipari forradalmat követően váltunk geológiai léptékű tényezővé. A globális felmelegedés kialakulásához már jóval több közünk van, bár az egyre erősebben tapasztalható melegedés valószínűleg az ember szorgos természetkárosító munkája nélkül is bekövetkezne bizonyos mértékig.

A nyolcvanas években voltak az utolsó hosszú teleink

Hazánkban, a Kárpát-medence sajátosságainak is köszönhetően háromból nagyjából egy karácsony fehér, és ez a tendencia az utóbbi évtizedekben tovább csökkent. "A Kárpát-medence három klímakörzet - a nedves óceáni, a száraz kontinentális és a nyáron száraz, télen nedves, mediterrán - éghajlati régiók metszéspontjában fekszik. A globális felmelegedés hatására egyre inkább a mediterrán hatás érvényesül, így a korábban megszokott négy évszakos struktúra egyre inkább két évszakossá válik: az átmenetet képező ősz és tavasz eltűnik. Hazánk éghajlata így déli szomszédainkhoz válhat hasonlóvá" - magyarázta Rácz Lajos éghajlattörténész.

Az SZTE JGYPK Alkalmazott Humántudományi Intézetének munkatársa az utóbbi száz év hazai klímáját elemezte nekünk. Mint mondta, a 20. század fagyos teleinek előszele még az 1890-es évekig nyúlik vissza, a legkeményebb telek pedig az 1940-60 közötti időszakban voltak érezhetőek. A legutolsó hosszú, kemény teleink is a nyolcvanas évekre datálhatók, melyet némiképp az

Országos Meteorológiai Szolgálat

grafikonján is figyelemmel lehet követni. Eszerint a hatvanas évekig a havas napok száma a legtöbb esetben meghaladta a negyvenet, néhányszor pedig hatvannál is több napon öltözött fehérbe a táj. Ezt követően azonban jelentősen visszaestek a mutatók, az 1989-es év például különösen enyhe lehetett a mérések szerint.

Vándorló erdők, folytatódik a jégkorszak?

A természet vándorlását vizsgálva is figyelemmel követhető a felmelegedés hatása, hisz több, eddig hazánkban ismeretlen állatfaj jelent meg az ország déli részén, elég csak a nagy médiahisztériát kiváltott tigrisszúnyogot említeni. De nem csak a fauna, a flóra is vándorol: a tölgyerdők déli része kiszárad, míg északi oldala jobban virágzik. Ennek köszönhetően csigaléptékben sem mérhető tempóval, de halad, negyven évente körülbelül egy kilométert tehet meg egy erdő. Hogy a felmelegedő időszak meddig fog tartani, azt Rácz Lajos szerint jelenleg senki sem tudná biztosan megmondani. Az emberiség történetének legnagyobb része egy jégkorszak idején tartott, egyes elméletek szerint ráadásul ez nem is ért véget, csupán annak éppen egy enyhe időszakát éljük az elmúlt tízezer évben. Az Egyesült Államokban az ötvenes években annyira népszerű volt ez a teória, hogy a Bering-szoros lezárására is készültek tervek, hogy a gazdaságilag fontos keleti partot megóvhassák. Egyébként a kis jégkorszak 1430 környékére datálható kezdetét egy rendkívül enyhe időszak (úgynevezett éghajlati optimum) előzte meg. Többek között ennek köszönhető, hogy a vikingek meg tudták kezdeni az észak-atlanti szigetek (Feröer, Izland, Grönland) kolonizációját, Grönland pedig ekkor kaphatta a mostani éghajlatban is furcsának tűnő „Zöld vidék" nevet.

A vikingek sem bírták

A vikingek közel négyszáz évig makacsul ragaszkodtak a kolóniák fenntartásához, küzdelmük szomorú képe a modern ember alkalmazkodóképtelenségének. Állataik a hidegben megfagytak, ennek ellenére sem tudtak áttérni állattartásról az itteni emberek vadászó-halászó életmódjára. Egyedül a birka, a tehén és a kecske vészelte át a rendkívüli hideget, azt is az év tíz hónapjában ólban tartották, izmaik pedig annyira legyengültek, hogy az ölükben kellett kivinniük a mezőre. Öltözködésük tekintetében a vikingek is az európai trendet követték, a csoporton belül betöltött státuszt szimbolizálta, és bár az orruk előtt volt a helyes példa, mégsem voltak hajlandóak úgy öltözködni, mint az általuk lenézett eszkimók.

Valószínűleg ugyanilyen nehézségekbe ütközne a modern európai ember is egy újbóli jégkorszak bekövetkeztével. Mikrokörnyezetünk alakításával a legideálisabb állapotot alakítjuk ki, nyáron a klíma, télen a fűtőtest gondoskodik a komfortérzetünkről, a hőmérséklet drasztikus csökkenésével pedig már csak csillagászati összegből lenne megvalósítható ez a fajta életmód. A mai technikával még lehetetlen pontos képet adni a légköri viszonyok hosszú távú hatásáról, évtizedekre előre pedig teljesen tudománytalan jóslatok születhetnek csak.