Paul Fenley: Az EU és Oroszország más nyelven beszél

Európa visszatér a hidegháborúba? - erre a kérdésre kereste a választ a Portsmouth-i Egyetem munkatársa, Paul Fenley a Europe Direct Szeged legújabb Integrációs Klubján.

Az ukrajnai krízis nyomán aktuálisnak tűnő hidegháborús helyzet kiújulásáról és az orosz-EU kapcsolat lehetséges felbomlásáról értekezett

Paul Fenley

az SZTE ÁJTK Kari Társalgójában kedd este. Az orosz politika és a szovjet történelem szakértője pozitívan áll a kérdéshez, úgy véli nem jött még el az Európai Unió és Oroszország partnerségének vége, hiszen eddig sem volt feszültségmentes a kapcsolat, a két fél eltérő értékrendje és nézőpontja számos konfliktust magában hordoz, amelyeket ráadásul a média csak leegyszerűsít és ezáltal felnagyít.

A probléma a múltban gyökerezik

"Az ellentétek megértéséhez vissza kell mennünk 1991-be, a Szovjetunió felbomlásával megszülető új, demokratikus Oroszország létrejöttéhez, amelynek ugyan azóta kiemelt figyelmet szentel az EU, azonban mégsem tudott egy egységes, következetes stratégiát kiépíteni a keleti állammal kapcsolatban" - mondta el Fenley. Az elmúlt lassan negyed század alatt stratégiai partnerség alakult ki az EU és Oroszország között, ezt 1997-ben Partnerségi és Együttműködési Megállapodás pecsételte meg, természetesen a közeledés nem volt zökkenőmentes, a délszláv háború és a román, illetve bolgár EU-csatlakozással az Unió Fekete-tenger felé való terjeszkedése is feszültséget szült, szóval az ukrán krízis nyomán való szembenállás egyáltalán nem új keletű. "Nem segít a konfliktusok kezelésén, hogy Oroszország nem igazán tudja értelmezni az EU mibenlétét, a poszt-modern államszövetség definiálása nem egyszerű feladat a magát modern államként számon tartó Oroszország számára" - fejtette ki a szakértő, aki kiemelte a NATO és az EU szoros kapcsolata is bizalmatlanságot ébreszt Moszkvában, hiszen a nyugati katonai szervezet konkrét fenyegetést jelent, ennyiben az idejét múlt bipoláris világnézet még mindig él, hiszen amíg a Varsói Szerződés megszűnt, a NATO csak erősödött és terjeszkedett, így Oroszország jogosan kételkedhet a katonai szövetség jó szándékában. "A megoldás egy új európai biztonsági társulás létrehozása lenne" - mutatott rá Fenley. Fenley a konfliktusokat övező hatások közül az általánosítást nevezte meg a legártalmasabbként, ez vonatkozik Oroszország EU-képére, és Európa hozzáállására az ukrajnai helyzethez egyaránt "Az Európai Unió 28 tagállamból áll, amelyeknek egyáltalán nem egységes az orosz államhoz fűződő viszonya, valamint az ukrán konfliktust illetően sem lehet fekete-fehér megkülönböztetést alkalmazni" - emelte ki Fenley. Az ukrán válsághoz kapcsolódóan Fenley megjegyezte, hogy a helyzet súlyosbodásához nagyban hozzájárultak a korábban elhanyagolt problémák, az előadó

Robert Gates

-et, az Egyesült Államok volt védelmi miniszterét idézte, aki szerint az 1990-es évek elején, amikor Oroszország gyenge volt, a nyugati hatalmak nem végeztek megfelelő munkát egy hosszú távú partnerség kialakításáért.

Értékrend-különbségek

"Az EU és Oroszország más nyelven beszél" - utalt a gondok egyik fő okára az előadó. "Az EU és Oroszország által képviselt értékek és érdekek között kicsi az átfedés, más értékek élveznek elsőbbséget az EU és mások Oroszország számára. Nyugaton a demokrácia és a jogok érvényesítése nélkül elképzelhetetlen egy állam működése, amíg Oroszországban a stabilizáció és az állam erőssége a legfontosabb tényező - ki kell emelni, hogy visszás hangzása ellenére a második verzió logikus, hiszen mit érnénk a szabadságjogainkkal közbiztonság és megélhetés nélkül?" - fejtette ki Fenley. A kormány feladatait illetően, miszerint a biztonság vagy a szabadság biztosítása-e a vezetés legfőbb kötelezettsége, egyértelmű a két oldal állásfoglalása.

Vlagyimir Putin

politikája tökéletesen példázza az említett különbségeket, az orosz politikus által képviselt konzervativizmus és nacionalizmus egy sajátos, egyedi politikai rendszert tart össze, amire az oroszok büszkék, úgy vélik ez az orosz rendszer védi meg a tradicionális európai értékeket, az egyházat, az oroszok saját demokráciája egy egyedi út a civilizáció felé, ami nem imitálja a nyugatot, és újra értelmezi a modernizációt, egy erős állam irányítására építve. Az orosz hozzáállás megértéséhez Fenley kiemelte az energiapolitikát - államközi kapcsolatok ide vagy oda, Oroszország egy hatalmas energiatermelő és szállító, aki nemes egyszerűséggel nem vágyik konkurenciára. Fenley felhívta a figyelmet Oroszország kapcsolatára az egykori szovjet tagállamokkal, akiket a "nagy medve" máig nem akar elengedni, ennek értelmezésére a szakértő felvetett egy fordított lehetőséget: vajon hogyan reagálna az Egyesült Királyság, ha orosz katonai bázisok jelennének meg Skóciában?

Senki sem érdekelt

Paul Fenley optimizmusa ellenére kiemelte, hogy igen komoly problémákat érintenek és tartanak fenn az említett konfliktusok, a szakértő szerint Oroszországnak maga mögött kell hagyni a Putin-i modellt, amit áthat a korrupció, és a konzervativizmus az elegendő energia kettőse nem ösztönzi a gazdaság fejlődését, aminek hosszú távon súlyos következményei lehetnek, amik hatására az oroszoknak egyre nagyobb mértékben lesz szükségük Európa támogatására, amit azonban gátolnak a különböző viták elmérgesedéseként megtestesülő gazdasági szankciók. Az említett szankciók kapcsán kiemelendő, hogy a korlátozás mindegyik fél számára negatívumokkal jár, az Európai Unió nem lehetetlenítheti el a keleti kapcsolatait, főként az Oroszország felé irányuló energiafüggés tekintetében.