Martonyi János: Megvan a helyünk a világban + FOTÓK

A világ sokszínűségéről és külpolitika feladatairól beszélt Martonyi János volt külügyminiszter, professzor emeritus ünnepi székfoglaló előadásán, melyen Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke mondott köszöntőt.

"Az egyetemi berkekben nem példátlan, ám nem is gyakori az, hogy egy professzor emeritálásakor ünnepélyes köszöntőt mond, hálásak lehetünk, hogy nálunk az első ilyen, hagyományteremtőnek szánt előadást a Szegedi Tudományegyetem és az Állam- és Jogtudományi Kar büszkesége,

Martonyi János

tartja" - kezdte köszöntőjét

Paczolay Péter

, az Alkotmánybíróság elnöke. A professzor emeritus egy kitüntető cím, amellyel a hetven év feletti professzorok kiemelkedő munkásságát ismerik el, azonban ez a titulus nem jelent nyugalomba vonulást, mivel az egyetem továbbra is igényt tart a tudós munkájára az oktatás és a kutatás színvonalának emelése céljából. "Martonyi János a József Attila Tudományegyetem jogi karán szerzett diplomát 1967-ben, majd Londonban és Hágában folytatta tanulmányait, jogtanácsosként dolgozott Brüsszelben, miniszterhelyettesi, államtitkári és miniszteri címet is viselt, oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, majd a szegedi egyetem jogi karán vezette a Nemzetközi Magánjogi Tanszéket" - foglalta össze az emeritus professzor életútját Paczolay Péter, aki dékánhelyettesként részt vett az említett tanszék megalakításában és vezetőjének kiválasztásában.

Paczolay Péter magas szintű elméleti felkészültséggel és sokrétű gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező szimpatikus és bölcs embernek nevezte Martonyi Jánost, akinek oktatói tevékenységét az elmélet és a gyakorlat összefonódása, munkásságát pedig az európai integráció, a jogállamiság, a nemzeti értékek iránti elkötelezettség határozza meg. "A mai esemény furcsasága, hogy professzor emeritusként említünk egy életvidám, a világ és Magyarország helyzete ellenére derűs és bizakodó embert" - mondta el az Alkotmánybíróság elnöke.

Visszatért a történelem

"Az egyetemi működésem legfontosabb helyszíne Szeged" - kezdte székfoglaló előadását Martonyi János. A volt külügyminiszter beszélt az általa vezetett "Nemzetközi magánjog" kurzusról, az elnevezés körüli bonyodalmakról, a kurzus lényegéről. Az előadásokon a nemzetközi gazdasági jog hátteréről, az ahhoz kapcsolódó intézményekről, jogszabályokról, jogi normákról tájékozódhatnak a hallgatók, felvetülnek kérdések a szabályozások szintjét illetően, miszerint a belső vagy a külső tényezőké-e az elsőbbség jogszabályok meghozatalakor? "Egy ország sorsát a belső tényezők határozzák meg főként, mivel a vezetés legitimációját az országon belül lefolyt választások adják, azonban a külső tényezők is meghatározzák az ország létét, gondoljunk például a tatárjárásra, de Magyarország történelméből számos példát tudnánk még hozni, mivel sajnos hazánk történelmére jellemző a nemzetközi gazdasági és politikai folyamatok felismerésének hiánya" - fejtette ki Martonyi. A mai helyzetre vonatkozóan a professzor

Henry Kissingert

, az Egyesült Államok egykori külügyminiszterét idézte, aki szerint a politikát ellepték a jelszavak, a külpolitika pedig a belpolitika alosztályává válik. "Az egyik legfontosabb kérdés, hogy egy sokk esetén, időben felismerjük-e a veszélyt, fel tudunk-e készülni rá, és tudjuk-e megfelelően kezelni a következményeket" - emelte ki Martonyi János. Rávilágított, hogy a világ összetetté vált, és egyre nehezebb felismerni az okozati összefüggéseket, mivel sok a kaotikus elem, felgyorsulnak a folyamatok, és a hatásokat nem tudjuk előre felmérni. "Néhány éve úgy gondoltuk, hogy a gazdaság uralja a világot, nem a katonai védelmi képesség számított leginkább, hanem a GDP, az eladósodás, az államháztartási hiány mértéke, a makrogazdasági tényezők, azonban az utóbbi hónapokban ismét a hadseregek létszámára, felkészültségére, a nukleáris fegyverekre helyeződött a hangsúly,

Vlagyimir Putyin

kiemeli, hogy Oroszország a vezető nukleáris hatalom - kérdés, hogy miért kell ezt kiemelni" - fejtette ki Martonyi János. "Visszatért a történelem" - jelentette ki.

"A nemzetközi politikában, a külpolitikában a legfontosabb a biztonság kérdése" - hangsúlyozta a volt külügyminiszter. "A legfontosabb a felelősség, vannak ugyan más feladatok is, mint a gazdasági kapcsolatok, de az legfontosabb alapkérdés a biztonság" - fűzte hozzá. A biztonság garantálásának záloga a lehető legjobb kapcsolat megteremtése a szomszédos államokkal, egy biztonsági zóna kialakítása a határokon túl, ennek hatékonyságát számos történelmi példa igazolja. Sajnos Magyarország esetében ez nem a legkönnyebben járható út, ezért hazánk számára a szövetségi rendszerhez való tartozás a legoptimálisabb lehetőség, értékrendi összhang és az oltalom alapján választva, ennél többet egy közép-európai ország nem érhet el, így a NATO rendszerébe tartozva hazánk biztonságban érezheti magát.

A közös hajó

"Globálisan számos kockázat veszélyezteti egy-egy állam biztonságát, a terrorizmus, járványok, klímaváltozás, túlhalászás, a nukleáris háború veszélye, ezért fontos, hogy mit tehetünk ezekkel a veszélyekkel szemben" - mondta el Martonyi János. Érdekességként említette egy közvélemény-kutatás eredményét, amely arra kérdezett rá, hogy mit tartanak az emberek a legnagyobb kockázatnak. Az Egyesült Államokban és az Európai Unióban a résztvevők szerint az egyenlőtlenség jelenti a legnagyobb veszélyt, míg az oroszok és az ukrajnaiak a nukleáris háborútól tartanak leginkább, Afrikában pedig a járványok a legveszedelmesebbek. "Érdekes, hogy a makrogazdasági kockázatok nem emelkednek ki, pedig egy gazdasági krízis meglepően gyorsan terjedhet, ezt láthattuk az utóbbi években" - fejtette ki az előadó. "Fel kell ismerünk, hogy az emberiség egy közös hajóban van" - fűzte hozzá. A globális összetartozás témáját érintve felmerült a világkormány létrehozásának kérdése. Martonyi János ismét Henry Kissingerhez tért vissza, aki szerint globális rendszer nem volt, most sincs, de a lehetősége nem kizárt. A professzor példaként hozta fel az 1648-ban létrejött vesztfáliai rendszert, amely a vallásháborúk lezárása után a vallások elfogadását hirdette, azonban egy területi rendszerre alapozta működését. "Még senkinek sem sikerült globális hegemóniát kiépítenie, a Szovjetunió összeomlása után talán az Egyesült Államok megtehette volna, azonban nem volt elég erős hozzá" - emelte ki Martonyi János. A 19. század második felében elindult egy internacionális hullám, amelynek keretein belül szabályozták a nemzetközi fuvarozást, a szerzői jogokat és a szabadalmi jogokat szabályozták. Az egyezmények egy működő rendszert hoztak létre, amely azonban összeomlott az első világháború hatására.

"Ha a főszereplők nem értik a világot ahol élnek, és fatális tévedésekbe esnek, annak beláthatatlan következményei lehetnek" - fejtette ki a volt külügyminiszter. "A politika nehezen fogadja be a tudomány üzeneteit" - emelte ki. A második világégést követően az egyenlő bánásmód elvének terjesztésével próbálkoztak globális szinten, azonban nem sikerült az elvet a gyakorlatban érvényesíteni. "Mivel a világon nincs egységes rend, se egységes kultúra vagy vallás, mindannyian másként látjuk a világot, és ehhez a világkereskedelmi szabályozásoknak is alkalmazkodniuk kell" - mondta el Martonyi János. "Globális szinten szükség van realizmusra, szépek az univerzális álmok és az univerzális értékek, kellenek is, de be kell látnunk: plurális világban élünk" - fejtette ki. "Követnünk kell a világot és megpróbálni megérteni, bár ez utóbbi lehetetlen, mégis próbálkoznunk kell" - vonta le a tanulságot a volt külügyminiszter. "Magyarországnak tartoznia kell valahová, megvan a helyünk a világban, és ez a nyugati világ, ahová értékeink és érdekeink egyaránt kötnek" - zárta beszédét Martonyi János.