Egy tál étel, néhány óra figyelem a Szolidaritás Éjszakáján + FOTÓK

Tizedik alkalommal tartottak Szolidaritás Éjszakáját a Dugonics téren, melynek célja, hogy a társadalom figyelmét felhívja a krízisidőszakban rendkívül nehéz körülmények között élő hajléktalanok helyzetére. A téren meleg étellel, zenével, adományokkal, és néhány jó szóval várták a fedél nélkülieket.

"Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek?" - játszotta az Illés Együttes klasszikusát a Dugonics téren verbuválódott zenekar szerda este. Az őket hallgató hajléktalanok tenyerükkel, talpukkal követték a ritmust, jó hangulatukban talán egy pillanatra meg is feledkezve róla, hogy ezt a kérdést minden reggel felteszik maguknak. A Katolikus Egyetemi Lelkészség által immár tizedik alkalommal meghirdetett Szolidaritás Éjszakája nem oldja meg a hajléktalanok gondjait, de nem is az a célja. Egy lehetőség csupán, hogy a téren átsétáló emberek belenézhessenek azokba az arcokba, melyek láttán a legtöbbször inkább elfordítják a tekintetüket.

Krízis, időszaktól függetlenül

A Szolidaritás Éjszakáját hagyományosan a krízisidőszak elején, novemberben rendezik meg a belváros egy frekventált terén, bár a fedél nélküliek élete időszaktó függetlenül mindennapos krízis. Idén az ősz enyhének mondható volt ugyan, estébe menve azonban egyre jobban mar a hideg, a Dugonics téren gyújtott tüzek köré csoportokban álltak melegedni az emberek. "Tíz évvel ezelőtt indult ez a rendezvény, az akkor már öt esztendeje működő Hajléktalanlátogató csoport kezdeményezésére. Célja az, hogy a városban élőknek és egyetemistáknak megmutassuk: ezek az emberek itt élnek közöttünk, bár sokszor visszahúzódnak a kíváncsi tekintetek elől. Összegyűlünk, és velük virrasztunk novemberben, a hideg utcán" - mondta el

Lengyel András

, a Szolidaritás Éjszakájának főszervezője.