Délvidéki mészárlások: lassú lépések az igazság felé

Ahogy hírportálunk is beszámolt róla, vasárnap a szerb vezetés eltörölte a vajdasági Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt, amely az 1944-es délvidéki mészárlás igazságtalanságának volt csúf emlékműve. Forró Lajos történésszel beszélgettünk.

"A délvidéki mészárlás szörnyűségét az adta, hogy több ezer embert mészároltak le egy olyan korábbi bűn megtorlásaként, mit nem is ők követtek el, majd e tettüket a szerb partizánok utólag kreált hamis vádakkal, a kollektív bűnösség fogalmával takarózva próbáltak igazolni" - fejtette ki hírportálunknak

Forró Lajos

történész, a Szegedi Tudományegyetem oktatója, aki amellett, hogy évekig kutatott a témában, személyesen is kötődik az eseményekhez, ugyanis nagyapja is áldozatul esett a tisztogatásoknak. A történész kiemelte, hogy még megközelítő számokat is lehetetlen mondani, ugyanis azon kevés és hanyag módon kezelt dokumentum alapján ami fennmaradt az ügyet illetően nehéz bármit is kijelenteni, hiszen a határozatok, ítéletek a mészárlások bevégeztével keletkeztek, utólagos legalitást látszatát mutatva. Ami bizonyos, hogy már 1943-ban döntés született a

Tito

vezette szerb partizánok között az 1942-es újvidéki hideg napok megtorlásáról, a magyar tisztek a szerb partizánok felkutatása közben önhatalmú akcióként elkövetett, több mint 3000 szerb és zsidó életét követelő kegyetlenségekre adott válaszként. A délvidéki hatalomváltást követően 1944 októberében Tito tudta és jóváhagyása mellett megkezdődtek a tisztogatások, melyek a magyarok mellett a németeket és a nem megfelelő ideológiai nézeteket valló szerbeket érintették. "Szerb tagokból álló bizottságok alakultak, majd azonnal elkezdődött a vélt vagy valós bűnösök keresése - fontos kiemelni, hogy a magyar hadsereg által elkövetett bűnöket akarták megbosszulni, de az elkövetők döntő része ekkorra már elmenekült, így a megtorlás az ártatlanokat sújtotta" - ismertette a tényeket Forró Lajos. A történész elmondása szerint először összegyűjtötték, majd brutálisan megkínozták az embereket, elég

Teleki Júlia

beszámolóira gondolni a lefejezett, elégetett, megcsonkított holttestekről, halott terhes nőkről, leszakadt testrészekről. A szervezett népirtás lefolyása közben, illetve utána alakult meg a háborús bűnöket vizsgáló bizottság, amely utólag igazolta a gyilkosságokat, vagyis a likvidálások fordított logikát követtek: előbb megtörténtek a kivégzések, utána indult meg a papírgyártás, utólag kreált gyenge lábakon álló vádakkal, olyan bűnökről, melyek egyike sem indokolná a halálos ítéletet. Azon kivégzettekre, akikre nem tudtak semmilyen bűnt ráfogni, a kollektív bűnösség intézményét alkalmazták, vagyis magyar mivoltuk már elegendő okot adott a hivatalos kivégzéshez. Ez volt a sorsa Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának, és ezt a határozatot vonta most vissza a szerb kormány. A papírgyártás során több mint 8000 határozat született a háborús bűnösökről, azonban ezen iratok hitelességét megkérdőjelezi, hogy

vitéz nagybányai Horthy Miklós

neve is szerepel a háborús bűnösök között. "Egyetlen esetről tudunk, amikor ítélet után végeztek ki valakit Nagykanizsán, azonban az esethez hozzátartozik, hogy a feljelentő szerb állampolgárt később a hatalom elítélte, gonosztevőnek, haramiának nevezte" - mondta el Forró Lajos. A hosszas levéltári kutatások ellenére az utólagosan összeállított és hanyag módon kezelt iratok alapján a történészek máig nem tudnak megközelítő számokat sem mondani az áldozatokról. "Fel kell tennünk a kérdést, hogy ki számít áldozatnak? A menekülés közben lelőtt magyar honvéd? A többször megerőszakolt civil asszony? Ez utóbbi esetben az áldozatok száma akár 100 ezerre is tehető" - emelte ki Forró Lajos. A kutató rávilágított, hogy a legnagyobb tömegben elkövetett mészárlásokat dokumentáló újvidéki iratok eltűntek, megnehezítve a becsléseket, valamint számos egyéni akció történt, amiről nem készült feljegyzés, például ha egy vérszemet kapott szerb lakos agyonverte magyar szomszédját - nyom nélkül. 1944 decemberére visszhangot vernek a Délvidéken történt kegyetlenségek, onnantól kezdve csak szórványosan fordulnak elő likvidálások, ez alól kivételt képez Csúrog, ahol brutális megtorlást szenvedett el a magyar lakosság, háborús bűnökre hivatkozva deportálták a magyar anyanyelvűeket a csecsemőktől az aggastyánokig. "Ugyan az 1942-es hideg napok miatti fájdalom jogos volt a szerbek szívében, de az eredeti vérengzést a magyar hadsereg követte el, nem a lakosság, aki elszenvedte a megtorlást" - fejtette ki Forró Lajos. Érdemes kiemelni a második világháború után berendezkedő magyar vezetés reakcióját a történtekre:

Rákosi Mátyás

, aki adai születésűként maga is délvidéki származású volt, szót emelt az ügyben, hogy a kommunizmusnak nem tesz jót, ha a keleti blokkon belül ilyen kegyetlenkedések történnek, azonban ezen megszólalás sem a magyar nemzet, hanem az internacionális eszme védelmét volt hivatott szolgálni. Mindemellett Magyarország vesztes országként nem tudott tenni semmit az ügy érdekében, az egyetlen szervezett forma, amely működőképes tudott maradni, az egyház volt, amely azonban az adatgyűjtésen, dokumentáláson és papok menekülésének engedélyezésén (amelyet nem használtak ki a lelkipásztorok, mondván a nyájuk mellett a helyük - ez a döntés sok egyházi személy brutális meggyilkolásához vezetett a tisztogatások folyamán) kívül nem tudott segítséget nyújtani a megtorlás áldozatainak. Érdekesség, hogy amikor Jugoszlávia kiesett

Sztálin

kegyeiből, és a szocialista blokk országainak kötelezően szidalmazni kellett a délszláv államot, a délvidéki események akkor sem kerültek előtérbe, egy-két cikk említette csak a mészárlásokat, ezektől eltekintve a magyar kommunista vezetés inkább a probléma szőnyeg alá söprésében segédkezett, mint felgöngyölítésében. Az anyaország hozzáállásában 2010 hozott fordulatot. "A mostani magyar kormány okos nemzetpolitikája hatalmas előrelépést jelent a kérdésben, hiszen enélkül valószínűleg a háborús bűnösség eltörlése sem született volna meg, és emlékmű sem állna az áldozatok emlékére" - mondta el Forró Lajos. A történész kiemelte, hogy a magyar kormány hozzáállása önmagában nem elég, hiszen Budapest nehezen tud beleszólni a délvidéki politikába, ehhez szükség van egy megfelelően működő magyar szervezetre a térségben, ami jelenleg nem más, mint a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) az élén

Pásztor Istvánnal

, aki igen elkötelezett a magyarok ügyében. Ez kettősség nagy jövőt tartogat a délvidéki mészárlás áldozatinak rehabilitációját illetően, ami a szerb vezetés régi kötelessége. "Lassan, de biztosan haladunk, most van a legnagyobb esély arra, hogy végre megadjuk az áldozatoknak a végtisztességet" - emelte ki Forró Lajos.