Nagy Imre szobránál emlékezett Szeged 1956-ra + FOTÓK

„A megalázott nép emelte föl a fejét október 23-án” – fogalmazott ünnepi beszédében a Rákóczi téren Nagy Sándor önkormányzati képviselő, aki jóformán szó szerint Ujhelyi István két évvel ezelőtti szónoklatát mondta el az egybegyűlteknek.

A városi ünnepségsorozat hagyományosan az országzászló ünnepélyes felvonásával kezdődött a Széchenyi téren, majd a Rákóczi téren

Nagy Imre

szobránál folytatódott, ahol

Fekete Gizi

színművész szavalata után

Nagy Sándor

(MSZP-DK-Együtt-PM Szegedért) önkormányzati képviselő mondott beszédet, melyben felidézte az ötvennyolc évvel ezelőtti szegedi eseményeket is.

Ahogy az Országgyűlés akkori alelnöke is mondta, „huszonöt évvel ezelőtt nem volt felemelőbb érzés küszöbén állni az egykori álmok szívós, gyakorlati megvalósításának, büszkén szemébe nézni az elődöknek és felelni a föl nem tett kérdésre: igen, mi végigvisszük, ami nektek nem sikerült. Igen, mi értjük és felelősséggel vállaljuk az akkori hívószavakat és igen, mi leszünk a méltó folytatás”. Nagy Sándor is

Bill Lomax

amerikai történészt idézte, aki leírta, hogy az 1956-os forradalom vidéken, egészen pontosan Szegeden kezdődött. „Igen, a szél akkor is, 58 esztendeje innen, a szabadságnak ebből a fészkéből repítette tova – immár megállíthatatlanul – a szót. Itt, ebben a városban történt, hogy egy túlfűtött hangulatú estén, a forradalom hivatalos kitörése előtt pontosan egy héttel, egy apró albérleti szobában két egyetemi hallgató –

Lejtényi András

és

Kiss Tamás

– először hajoltak össze egy darab papír fölött, hogy kimondják, szavakba öntsék, megfogalmazzák azt, ami akkor már majd’ egy évtizede mázsás súlyként nehezedett a lelkekre: hogy így nem mehet tovább! Hogy elég volt!” Akárcsak Ujhelyi István, Nagy Sándor is a „fölemelt fő” kifejezést tartotta a legfontosabbnak a naplóban. „A fölemelt fő a bátorság, az elszántság, az akarat jelképe, annak a szimbóluma, hogy egy népet ideig-óráig lehet rabságban, lehet szegénységben tartani, de nem lehet megalázni. A megalázott nép emelte föl a fejét október 23-án” – jelentette ki.

Perbíró Józsefet

, Szeged akkori polgármesterének szavait is idézte, aki rádiószózatot intézett a lakosokhoz, melyben kiemelte, hogy a nép az elnyomás után a maga gazdája akar lenni.

A hagyományokhoz híven az 1956-os eseményekre a város több pontján is emlékeztek. Koszorúztak többek között a Csillag börtönnél, a Honvéd téren a nemzetőr emléktáblánál, a Takaréktár utcában

Schwarcz Lajos

emléke előtt tisztelegtek, ő volt az egyetlen, aki Szegeden az 1956-os forralom alatt halálos sebet szerzett az október 26-i Takaréktár utcai sortűzben.

Kováts Lajos

emléktábláját is megkoszorúzták, őt a forradalomban játszott szerepéért végezték ki.