Valódi felelős vagy politikai bűnbak a "monarchia erős embere"?

Háromszor követtek el ellene merényletet, a gyilkos csak negyedjére járt sikerrel. Az első világháborús miniszterelnököt majdnem annyian utálták, mint amennyien a világégés előtt szerették, így lett a véres küzdelem szimbóluma. Nem csoda hát, hogy számtalanszor megpróbálták eltenni láb alól. A gróf megítélése a mai napig ellentmondásos, Pozsgai Zsolt is ezt a kettősséget meglovagolva írta meg A Vasgróf című történelmi játékát.

Tisza István

1913-ban, egy évvel a szarajevói merénylet előtt alakította meg második kabinetjét, ez idő alatt tett intézkedései pedig már javában felkészítették az országot a háborúra. Ilyen volt hadseregreformja, amelynek keretében újoncokat vont be az Osztrák-Magyar Monarchia katonaságába, konzervatív intézkedéseit kormányátalakítás útján igyekezett bebetonozni, mindezt azért, hogy a pattanásig feszült nemzetközi helyzetben erős hátországot biztosítson az államhatalom számára. Ennek érdekében szabályozta a gyülekezési jogot, a sajtótörvényben növelte a hatóságok jogköreit, a médiumok szigorú cenzúra alatt álltak. Már a szarajevói,

Ferenc Ferdinánd

elleni merénylet előtt is keményen lépett fel Szerbiával szemben, az események sorozata - nem várt módon - mégis óva intette a háborútól. Tisza pontosan ismerte a birodalom hadi képességeit: tartott attól, hogy a délszláv területekkel megborul a monarchia dualista egyensúlya, mellette pedig félt egy esetleges erdélyi román betöréstől is. Ugyanakkor azzal is tisztában volt, ha a birodalom elveszíti német szövetségesét, az összeomláshoz vezet, Magyarország pedig önmagában védtelen a külső támadások ellen. Német nyomásra azután hagyta magát és vele az országot úszni az árral, végül belement abba a háborúba, amit egyébként (kezdetben) a közvélemény is támogatott. "Ellentmondásos megítélése a kortársak óta jelen van" - álltja

Bencsik Péter

, a Szegedi Tudományegyetem Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszék docense. Tisza Istvánnak egy nehéz korszakban kellett helytállnia, háborús időben, kiszolgáltatott helyzetben kellett fellépnie az integer Magyarország biztonságáért.

II. Vilmos

német császár és

Ferenc József

elhitette vele, hogy Németország végtelen anyagi és katonai potenciállal rendelkezik, így tehát belement abba a hadüzenetbe, amely kiváltotta a világháborús konfliktust. "Tisza sokkal ügyesebben taktikázott miniszterelnöksége előtt, miután hatalomra került mindent elkövetett, hogy minél gyorsabban véget érjen a háború. Politikai elveihez kőkeményen ragaszkodott, mindezek mellett pedig nemzetközi léptékben tudott és mert gondolkodni" - ezt már

Zakar Péter

, Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék oktatója fűzte hozzá. A monarchia külügye és hadügye - köszönhetően a kiegyezésnek - közös volt, a döntések kikerültek a miniszterelnök irányítása alól, a vezérkar pedig nem vette partnerszámba. Különösen éles lett ez a helyzet Ferenc József 1916-os halála után: a trónkövető

IV. Károly

nyíltan nem rokonszenvezett Tiszával, ugyanis Bécsben nem szerették, hogy a magyar érdekek mellett szólalt fel.

Tisza István 1917. május 23-án távozott pozíciójából, a hatalommal együtt idővel tekintélyét is elveszítette. Még abban az évben ellátogatott a frontra, mint a debreceni huszárezred parancsnoka. "Népszerűtlenségét kétség kívül a háború és a vele járó pusztulás okozta. Szörnyűnek és borzasztónak találta a háborút, el is ítélte azt, mondván, ő Magyarországért élni akar, nem pedig meghalni" - világított rá személyiségére Zakar. Az október 28-án kirobban őszirózsás forradalom elleni kemény fellépése sem tett jót imidzsének, mind a társadalmi mind pedig a politikai erők halálát követelték a tüntetéseken. Az egykori miniszterelnök a felszólítások és fenyegetések ellenére sem hagyta el a fővárost, a forradalom napjaiban is Budapesten maradt. A politikust Hermina úti villájában érte a végzet: háromszori sikertelen merénylet után október 31-én délután egy máig azonosítatlan férfi elsütötte fegyverét. A sors fintora, hogy a vértelen zavargások egyetlen áldozata éppen ő volt, akit korábban a parlamentben, egyik ellenzéki politikustársa is megpróbált kiiktatni. "Az első merényletet Kovács Gyula követte el. A parlament újságírói karzatáról leugrott, revolvert rántott és háromszor lőtt Tiszára célozva. A miniszterelnök túlélte a merényletet, akárcsak Kovács, aki a negyedik golyóval saját magát vette célba" - mesélt egy mulatságos és nem mindennapi történetet Zakar Péter. Kiderült, a bizarr gyilkossági kísérlet csak egy volt a sok országházi érdekesség közül, a politikusok rendszerint tintatartókkal dobálták egymást, egy alkalommal pedig a teljes berendezést is ripityára törték. A korabeli sajtóban csak hajlíthatatlan "vasgrófként", a "monarchia erős embereként" emlegetett Tisza István

Pozsgai Zsoltot

is megihlette, aki a Szegedi Nemzeti Színházban mutatja be életét feldolgozó történelmi játékát. A pénteken bemutatkozó darabot

Bodolay Géza

, a teátrum főrendezője vette szárnyai alá, véleményét a műről

itt olvashatják

.