Szőlőhegyek nőttek Szegeden

Szegeden végre megtörtént, ami minden alföldi ember vágya: hegyek nőttek a Tisza-parti városban. Szeged innentől kezdve nem csak a napfény, a gyönyörű lányok és a fergeteges fesztiválok városa – hanem a szőlőhegyeké is.

A „drámai” földrajzi változás már a 18. században megtörtént: a városban szőlő - és bortermesztéssel foglalkozó gazdák a jelentősebb szőlőtermő területeket „högyeknek” avagy hegyeknek nevezték el. A mai kifejezéssel élve „virtuális” hegyek megjelenésére több magyarázat is létezik: egyes néprajzkutatók szerint adóbeli előnyökhöz jutottak a gazdák, ha a termesztés hegyen zajlott, más vélekedés szerint az alföldi ember rögtön hegyet kiáltott, ha egy kis dombot látott. Az egykori hegyek emlékét a mai napig őrzi Francia-högy és Kálvária-högy – két olyan elnevezés, amelyek a szőlészet és a borkultúra múltjára emlékeztetnek Szegeden, de ezek mellett jelentősek voltak a tarjáni, szilléri, makkosházi, jerikói, római, és Ballagi-tavi szőlők is. A Bor tér nyitányához közeledve a „högyeken” kihelyezett óriási szőlőfürtökkel és tájékoztató táblákkal emlékezünk arra, hogy Szegeden a 18-19. században komoly bortermelés folyt. Az utóbbi két évtizedben ismételten feltámadt borkultúra és a városban élő emberek borszeretetét tükrözi, hogy az ország egyik legnagyobb borfesztiválját májusban a városban rendezik, melynek méltó folytatása a szerdán induló Bor tér. Az őszi bormustra egy látványos szüreti felvonulással indul, ahol a „Szögedi Högyekről” impozáns fiákerek szállítják a város szívébe az óriási szőlőfürtöket és a szüreti mulatságra készülő néptáncosok hadát. A fergeteges bálra egy extravagáns produkcióval is készülnek a szervezők: a szegedi kézművesipar kincseit népszerűsítve, megtáncoltatják a Sallay Papucs Manufaktúra Guinness rekorder, közel 2 méter hosszú szögedi papucsát.