Magyar László - A dolgos napok embere

Egy kommunikációs szakember rendszerben gondolkodása, lényeglátása – e tulajdonság fontosak lehetnek Magyar László munkájában, ha a 11-es, belvárosi választókerület lakói októberben képviselővé választják.

Jobboldali gondolkodású, a hagyományok, emberi értékek, erkölcsi normák tisztelete fontos számára – természetes hát, hogy a Fidesz-KDNP színeiben indul. Tavasszal, a választások előtt

Magyar László

kampánystratégaként járta a vidéket. Fáradhatatlan volt. Mindig hajszálpontosan érkezett, zavarba ejtő memóriával a legapróbb részletkérdésre is azonnal választ adott. Mindenkihez volt egy jó szava…

- Egy fiatal aktivista azt mondta Önről: „Jó arc, és tiszta tekintetű.” Bizalmat tapasztal az emberektől?

- Hála Istennek, igen. A derűm, a nyitottságom, a másik iránti tisztelet lehet az oka.

- Most is mosolygós az arca, sosem komorul el?

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sosem, de általában a nehéz pillanatokban sem esem kétségbe. Azt vallom, hogy ha egy nagy problémát kell megoldani, akkor se szabad az embernek idegesen kapkodni, nyugalommal lehet csak úrrá lenni a helyzeten.

- Van haragosa?

- Idáig ez nem volt jellemző. A barátság, a jó emberi kapcsolatok annál inkább.

- Választási riválisaihoz hogy viszonyul?

- Várom a programjukat. A választók majd összevetik az enyémmel, aztán döntenek bölcs belátásuk szerint. Negatív kampányt én biztosan nem fogok folytatni, ahogy Kothencz János, a Fidesz-KDNP és a L.É.T. polgármesterjelöltje sem. Ő is kitartó küzdő, én is ilyennek tartom magam, de korrekt módon mérkőzünk. Egykor vívtam, és a vívás kitartásra, fegyelemre, sportszerűségre nevel. Mi nem politikusnak szegődtünk, hanem civil tapasztalatunkkal, az emberek gondjainak ismerőiként az itt élők, az egész város érdekeit akarjuk képviselni a közgyűlésben.

- Ön tanulni érkezett Szegedre, aztán itt maradt. Harmincöt éve a város polgára. Alaposan „kitanulta” Szegedet?

- Hát hogyne. Megismertem, megszerettem, a mindennapjaiban élek. Minden ide köt, a család, feleségem, két fiam, és persze a barátok. Egyes munkáim révén a szűkebb belvárosnak különösen jó ismerője vagyok.

- A Belváros Szeged ékköve, de itt sem gondtalan az élet...

- Valóban. Csodás műemlékei, nagyvárosi szépsége, a pezsgő élete, meghitt kávézói vonzzák a turisták sokaságát, de a látvány mellett mi látjuk a hétköznapok árnyoldalait is. A zsúfoltságot, a százéves házak elöregedésének gondjait, vagy azt, hogy az itt lakókat gyakran zavarja az üzletek tevékenységével járó zaj.

- Kibékíthetetlen ellentétnek tűnik...

- Nem. Párbeszéd kell. Nem lehet mindent városházi rendelettel szabályozni, így közvetlenül az érintettekkel kell egyeztetnünk, ezt meg is kívánom tenni mindenhol, ahol ilyen gondot tapasztalok. Közös az érdek. A városnak és az itt lakóknak se jó, ha például a Kárász utcából még több üzletet „szívnak el” a plázák, hiszen nincs lehangolóbb látvány, mint a bezárt üzletek sora. Ez a lakások értékét is csökkentené. Az itt élők és a kereskedők érdekeit össze kell hangolni, ez áldozatot követel az önkormányzattól, de meg kell ezt hozni az itteniek komfortérzete érdekében, és hogy a városrész vonzereje ne csökkenjen.

- Példát mondana?

- Azokat az üres lakásokat, amelyek vendéglővel egy házban vannak, inkább irodaként kell bérbe adni, mert ha családok költöznének oda, őket zavarhatná az esti zsibongás.

- Külön gondok adódnak a vegyes tulajdoni rendszerből.

- Igen, a társasházak jelentős része ilyen, ezért a karbantartás és felújítás is akadozik. Megint csak a városnak kell többet vállalni, segíteni azokat, akiknek a rendben tartás nehézséget okoz. Ez minden lakó közös érdeke, hisz egy lepusztult otthon a szomszéd lakásának vagy az egész háznak az értékét is csökkenti. Aztán ott vannak a városképi védettségű épületek, amelyeket kívülről közpénzből renoválnak, belül meg minden elavult, mert a tulajdonosoknak nincs pénze a rendbetételre. A kétarcú, kívül szép, belül elhanyagolt házak rossz városi referenciák, tehát Szegednek elemi érdeke, hogy ilyen ne legyen. Sürgősen meg kell alkotni a törvényi feltételeket, önkormányzati rendeleteket, melyek biztosítják ehhez a kereteket.

- Aztán ott vannak az üresen álló üzletek és lakások, mi lehet a megoldás ez ügyben?

- Felül kell vizsgálni a magas bérleti díjakat. Olyan konstrukciót kell kialakítani, amely segíti az azonnali bérbeadást. A városban ötszáz bérlakás üres, miközben rengeteg az igénylő, gyermekes, vagy nehéz helyzetű családok albérletbe kényszerülnek. Ez tarthatatlan, embertelen dolog, arról nem is beszélve, hogy valamennyiünket érint, ha az ingatlanok hasznosítás nélkül, jelentős költséget termelve amortizálódnak, hiszen a közpénzt fogyasztják, mindannyiunk pénzét.

- A felsorolt gondokra mondta a minap a belvárosi közös bejárásukon Kothencz János, hogy „túl kell látnunk a díszburkolaton”...

- Igen, és nemcsak felmérjük a tennivalókat, hanem programot dolgozunk ki a megoldásra. Ezen a bejáráson sokak véleményét kértük és kaptuk. Volt, aki a hajléktalanok okozta közegészségügyi problémára, más a parkolási gondokra hívta fel a figyelmünket. Egy idős ember panaszkodott, hogy lassan már nem bírja a magas bérleti költséget, egy fiatal anyuka pedig azt kérte, hassunk oda, hogy egyszerűsítse a város a bérlakáshoz jutás feltételeit. Ha a városvezetés nem tudja megvédeni a lakók érdekeit, akkor változtatni kell! Mi valódi minőségi változást tervezünk, előrelépést, ehhez megvan a programunk és van erőnk. Az is fontos, hogy a kormányzatra nem ellenfélként tekintünk, mint az utóbbi években volt ez Szegeden, hanem együttműködőként. Közös a cél. Ha a város „haragszom rád” viszonyban van azokkal, akik segíteni tudnak, akkor nincs előrelépés. Mi szoros együttműködésben szeretnénk dolgozni a városért. A fejlesztési pénzek jelentős mértékben a kormányon múlnak. Elengedhetetlen a jó viszony, különben is, mi nem másokkal szemben, hanem a városlakókért akarunk küzdeni. Azokért, akikkel együtt élünk.

- Milyen tapasztalatok segíthetik önt a munkájában?

- A válságmenedzselésben szerzett rutinom, vezetői gyakorlatom, és az itt élőkkel való napi kapcsolatom. Szép, barátságos a mi Belvárosunk. Gyönyörű a Dugonics tér, kezd igazi közösségi térré válni, megújul a Dóm, és sorolhatnám, de egy biztos: a jövő érdekében átfogó rendezési terv kell erre a városrészre. Ennek előkészítésében örömmel részt vennék, de csak az itteniekkel karöltve. Együtt többet tehetünk!