Kothencz János döntött: polgármesterség társadalmi megbízással

Már csak hat hét és a szegediek dönteni fognak: vagy leteszik a voksukat egy 12 éve tartó, mára erőtlenné vált, valódi fejlődést a jövőre nem ígérő városvezetés mellett, vagy új utat választanak, aminek az eddigieknél sokkal komolyabb esélye van az igazi érdekérvényesítésre.

Az új út képviselője egy köztiszteletben álló, megbecsült, civil ember, aki teljesen felkavarta a politikai lövészárkok mentén kialakult állóháborút. Jelenség, aki azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy semmit nem úgy csinál, mint ahogyan egy kampányban szokás, vagy ahogyan elődjei tették. Legutóbb például bejelentette: társadalmi megbízatású polgármester lenne, ami azt jelenti, hogy a Szeged irányításáért járó tiszteletdíjról teljes egészében lemond. A havi 645 ezer forintból, ami a jelenlegi polgármester illetménye sokakat tudna segíteni, ezért jótékony célra ajánlja fel. Ezzel a bejelentéssel alighanem történelmet ír

Kothencz János

.

- Többször is nyilatkozta már, hogy polgármesterré választása esetén sem mondana le arról, hogy továbbra is figyelemmel kísérje a családból kiemelt gyermekek sorsát. Ezt a napokban azzal tetézte, hogy bejelentette, társadalmi megbízatású polgármester kíván lenni és továbbra is maradna az egyházmegye gyermekvédelmi főigazgatója. Hogyan fér ez majd bele az idejébe?

- Szerintem nem az a furcsa, ha egy közéleti szerepvállaló fontosnak tartja, hogy segítsen bajba jutott embertársain, hanem az a furcsa, ha ez nem így van. Egy polgármesternek kutya kötelessége. Az egész eddigi életem elsősorban a családból kiemelt fiatalok szolgálatáról, szólt, hát hogyan is szakadhatnék el a sorstársaimtól? Szerencsére idén októbertől változott a jogszabály és lehetőséget ad bármely településen társadalmi megbízatású polgármesternek lenni, ha valaki akként indul a választásokon. Amikor leadtam az ajánlóíveket nyilatkozatot kellett tennem, milyen formában látnám el a feladatot, és így hivatalosan is bejelenthettem a döntésem. Szerencsés vagyok, mert nem kell elszakadnom a korábbi szolgálattól, maradhatok egyházmegyei főigazgató, és mellette vállalhatok egy másikat is, egy nagyobb közösség, Szeged szolgálatát. A mostani munkahelyemen kapott fizetésem elég ahhoz, hogy megéljek, a polgármesterit pedig, mint minden eddigi pénzdíjat, amit kaptam, felajánlom azok támogatására, akik rászorulnak a segítségre. Szerintem ez így korrekt, de leginkább emberi.

- A kérdés arra is vonatkozott, hogy el tudja vajon látni mindkét feladatot? Időben, fizikailag képes lehet erre valaki?

- A kérdésre kérdéssel felelek: megkérdezte-e bárki is az elmúlt évtizedekben, hogy az egyszerre polgármesteri, megyei elnöki és országgyűlési képviselői tisztséget betöltők, hogyan voltak képesek ellátni az egyenként is komoly felelősséggel és elfoglaltsággal járó feladatot? Arról nem is beszélve, hogy fizikailag itt más a helyzet, hiszen míg ők napokat voltak távol az irányított várostól, szervezettől, addig én Szegeden vagyok folyamatosan, nem megyek sehova. A munka és a feladatok helyes beosztása a lényeg, a profi igazgatás-szervezés a megoldás. A jelenlegi városvezető, például ideje jelentős részét nem is Szegeden töltötte, hanem Budapesten, a Parlamentben. Érdekes volna, ha én kevésbé tudnám jól végezni a feladatom, miközben én nem tartom magam távol szeretett városomtól.

- Korábban azt nyilatkozta, hogy felkészült politikai támadásokra. A személyét becsmérlő és a családját is megfenyegető névtelen levéllel kapcsolatban mégis a nyilvánossághoz fordult. Miért?

- Mert úgy éreztem, az írója átlépett egy határt, ami mellett már nem mehetek el szó nélkül. Az engem „kis mocskos lelenc gyereknek” tituláló szerző egyértelműen kilátásba helyezte, hogy ha nem lassítok a tempón, akkor „olyan sztorikat találnak majd ki rólam, hogy elsüllyedek szégyenemben!” Megmutatta, hogyan működik a lejáratás, ipari szinten. Muszáj volt nyilvánosságra hoznom, mert egyértelművé akartam tenni: ez nem az én eszköztáram, ettől én messzemenően elhatárolódom, nincs gusztusom az efféle játszmához. Azóta is ért már atrocitás, tudom, hogy ilyen aljasságokra pár forintért sok kiszolgáltatott ember kapható, de innen üzenem nekik: nem biztos, hogy megéri eladni a becsületüket. Én a jóért szoktam küzdeni, hiszem, hogy az a viadal nemesít, amelynek célja, hogy jobbá legyünk, hogy jobbá tegyük a környezetünkben élők életét. Ezt éppen „lelencként” sikerült megtanulnom. Sok fiatalért, idősért, családért vállalok felelősséget, miattuk most megismétlem: a becsületem védelmében jogi útra terelek minden ilyen ügyet. Ebben nem ismerek tréfát.

- Az elmúlt hetekben fáradhatatlan igyekezettel dolgozott azon, hogy megismertesse magát és a programját az emberekkel: az elmúlt nyolc hétben folyamatosan járta a várost, a politikában szokatlan módon valóban az itt élőkkel közösen alkotta meg választási programját. Ezt mivel tudja alátámasztani?

- Azzal a füzettel, amibe a munkatársaim mindent felírtak emlékeztetőként, amit a bejárásokon megoldandó problémaként felvetettek a szegediek, vagy a személyes találkozókon rögzítettünk, amikor vállalkozókkal, egy-egy terület szakembereivel beszélgettem arról, mit kellene másként csinálni. Itt derült ki például, hogy a helyi kis- és középvállalkozókkal a mostani vezetés nem tart fenn semmilyen kapcsolatot. A munkahelyteremtésre képes gazdasági potenciál véleményét nem veszi figyelembe akkor, amikor például a helyi adó mértékét megszabja, vagy ingatlan felhasználásról dönt. A civilek panaszolták el nekem a Tisza állapotával kapcsolatos aggodalmaikat és osztották meg velem a terveiket. Azt, hogy Szeged legnyomasztóbb gondja a munkahelyteremtés, régről tudott dolog. A lakótelepen, ahol élek, minden nap megállítanak emiatt az emberek. De siralmas állapotokat mutattak nekem szerte a városrészekben az ott élők. Miközben a centrumban lassan nem fér több díszkő, náluk lepusztult parkok, jobb sorsra érdemes ingatlanok, vízzel elöntött alagsorok, tisztítatlan csatornák teszik élhetetlenné az emberek hétköznapjait. Pedig ezek megoldása nem is biztos, hogy pénz, inkább törődés kérdése. Ezeket a felvetéseket valóban mind komolyan vettem. Fordítva ül a lovon, aki azt gondolja, hogy egy steril környezetben, valami irodában kitalált új fejlesztési elképzeléssel meg lehet oldani a Baktóban, vagy a Dorozsmán élők gondját. A „Tervezzük együtt Szegedet!” sorozatot épp azért találtuk ki és csináltuk végig, hogy szembesülhessek a napi problémákkal. Egészen közelről győződtem meg arról, hogy az emberek világa, az a Szeged, amit ők nap, mint nap megtapasztalnak, nem az, amit a díszes propaganda kiadványokban láttatni akar a városvezetés, sokszor közpénzen.

- Korábban azt mondta, sok mindent Ön sem csinált volna másként. Nincs itt valami ellentmondás?

- Nincs. A jelenlegi városvezetés azokra a célokra pályázott, ami éppen elérhető volt a számára, magyarul arra a szekérre szállt fel, ami elhaladt a ház előtt, de nem lehetett tudni, hova is megy. Az elmúlt időszak a látványberuházások és az elszalasztott lehetőségek időszaka volt. Nem csak itt, Szegeden, országosan is ez jellemezte az előző gazdaságpolitikát. Gondoljunk csak bele: úgy került a tönk szélére gazdasági szempontból az ország és úgy adósodtunk el, hogy közben áramlott hazánkba az uniós forrás. Szép az új villamos, de tisztában kell lenni azzal, hogy a közlekedési beruházás bizony jelentősen emelte a fenntartási költségeket. Szép a fürdő, de nem tudják megfizetni a Szegediek. Fontosak az infrastrukturális fejlesztések. Nélkülözhetetlen egy ilyen típusú városfejlődés, kiváltképpen szem előtt tartva, hogy a város a régión belül milyen szerepeket, funkciókat lát el. De olyan beruházások kellettek volna, amelyek nem csak szépek, hanem hasznosak is, gazdasági értelemben. Na, ilyen nem született az önkormányzat jóvoltából.

- Pedig, mint megtudtuk a napokban, az elmúlt időszakban 300 milliárdnyi fejlesztési forrás jött Szegedre…

- Ennek ismeretében már több, mint érdekes, hogy néhány héttel ezelőtt a városvezetés olyan hurráoptimizmussal jelentette be 32 milliárd forintnyi uniós forrás ideérkezésének lehetőségét, mintha az maga lenne az érdekérvényesítés Csimborasszója, azóta pedig már azt is mondja, hogy 300 milliárdot állítólag idehozott az elmúlt ciklusokban. A csúsztatáson változás akkor következett be, amikor a választási programomban kijelentettem, hogy reálisan, az itteni gazdasági szereplőkkel és a környező településekkel összefogva minimum 200 milliárd forintnyi fejlesztés megvalósulását tervezem. Szerintem ez a városvezetés részéről nem egyéb, mint puszta kapálódzás. Először is nem szép dolog más tollával ékeskedni, hiszen abból a 300 milliárdból, ami a korábbi ciklusokban valóban ide érkezett, mindössze 100 milliárd mögött van ott kedvezményezettként önkormányzat. Vagyis a szegedi embereket a városvezetés csúnyán félrevezeti. A többi forrás lehívásában benne van mindenki: az itteni cégek, nonprofit szervezetek, állami intézmények, egyházak, de még az ELI projekt 40 milliárdja is. Ebből a történetből azonban az az igazán figyelemre méltó, hogy egy – két héttel korábban még milyen szerényen ígért a polgármester. Csak arról a fejlesztési forrásról beszélt, amiről kis túlzással azt mondhatjuk, már zsebben van. Persze azt azért tudni kell, hogy az úgynevezett Területfejlesztési Operatív Programból a megyei jogú városokat megillető összeg felhasználása is a Nemzetgazdasági Minisztérium hatáskörébe tartozik. Tehát nem postán küldik Brüsszelből a városvezető által bejelentett 32 milliárdot, hanem csak a kormány által elfogadott fejlesztési célokra fordítható. Egy szó, mint száz: ez a legnyilvánvalóbb példája annak, hogy a jelenlegi városvezetés maga sem hisz a saját érdekérvényesítő képességében, mert zsigerből elutasítja a kormánnyal való együttműködést. A jelenlegi polgármester pedig nem csinál titkot abból, hogy ez nem is áll szándékában. Enélkül, a források ide vonzása nem fog menni.

- Azt mondta korábban, hogy a jelenlegi városvezetésnek Ön nem ellenfele, hanem az alternatívája akar lenni. Mi az, amin azonnal változtatna, ha polgármester lenne?

- Teljesen új alapokra kell helyezni a város vezetését, amelynek a szemlélete a szolgálaton, a törődésen alapul. Nekem azokkal az ezrekkel kell foglalkoznom, akiknek a problémáit eddig a szőnyeg alá söpörték. A programom az embert állítja az önkormányzati cselekvés, a döntés középpontjába. Nem titok, hogy egy európai léptékben is egyedülálló szociális modell megvalósítására készülök, amelyről már egyeztettem az Emberi Erőforrások Minisztériumával. Élethosszon át tartó gondoskodást teremtünk, amely a bölcsődétől az időskorig minden társadalmi réteg számára odafigyelést, törődést garantál, és lehetőséget teremt az önálló életvitel feltételeinek megteremtésére. Mindenekelőtt a kisgyermekes családoknak kedvezünk azzal, hogy növeljük a bölcsődei férőhelyek számát, és bölcsődéket is építünk ott, ahol még nincs, de már rég szükség volna rá (pl.: Baktó). Emellett az önkormányzat és intézményei jó példával elöl járva biztosítani fogják a rugalmas, családbarát munkavégzés feltételeit. Az idősek, betegek, fogyatékkal élők házi gondozására hálózatot hozunk létre, emellett az öregségi nyugdíjasok számára ingyenessé tesszük a szemétszállítást. Új kedvezmény is megilleti majd őket: be fogjuk vezetni a „Szegedi Nyugdíjasokért Kártyát”, ami a helyi szolgáltatások, termékek kedvezményes igénybevételére jogosítja őket. Állandó nyugdíjas klubokat létesítünk a számukra, és minden városrészben egy a termálvíz hasznosítására épülő egészségházat szeretnénk létre hozni. Az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás és a köztisztaság területén dolgozók munkáját végre el fogja ismerni a város. A „Szeged Szolgálatában Kártya” nekik nyújt majd helyben igénybe vehető, hasonló kedvezményeket. Az uniós források pedig remekül hasznosíthatók a már meglévő közösségi terek, felújítására, így törekedni fogunk a játszóterek, sportolásra, kikapcsolódásra alkalmas épületek, területek rendezésére, korszerűsítésére, hogy ne csak a belvárost illesse méltó környezet.

- A gazdasági felemelkedést leginkább a munkahelyteremtés szolgálná. Ezen a téren mik a tervei?

- Igen, valóban. A legnagyobb vétek, amit az elmúlt időszakban elkövetett a városvezetés az volt, hogy nem tudott tartós munkahelyeket teremteni. Örvendetes, hogy az utóbbi napokban történt egy-két bejelentés új munkahelyeket létrehozó beruházásokról, amelyeknek örülni kell - igaz, hogy ezekhez az önkormányzatnak a sikerpropaganda ellenére semmi köze nincs. De 12 év elvesztegetett lehetőségeit pótolni néhány hét alatt lehetetlen. Itt hétezer tartós munkahelyre van szükség, és én azt gondolom, ezt két ciklus alatt elérni nem vágyálom. Az ELI mellett létesülő Tudáspark a szakértők szerint négyezer ember számára teremt lehetőséget. Itt elsősorban a szolgáltató területeken történhet munkahelyteremtés a szegedi kis- és középvállalkozások bevonásával. További három ezer főnek munkát adó, termelő beruházás idecsábítása, telepítése, feldolgozóipar létesítése a környékbeli településekkel együttműködve fejlesztések és vállalkozásbarát helyi gazdaságpolitika által, megint csak reális cél, amihez az eszközök is rendelkezésre állnak. Az egyik ilyen nagy vállalásunk a Biopolisz beruházás megépítése a kapcsolódó a déli Tisza-híddal. Sok múlik azon, hogy meg tudjuk-e szólítani a városban képzett fiatal értelmiséget, és hasznosítani tudják-e itt azt a tudást, amit az európai hírű egyetemünkön megszereztek. Nem lehet tovább nézni Szeged gazdasági sikertelenségét. Cselekedni kell. Ha az országnak sikerült, Szegednek miért ne sikerülne?

- Nemrégiben a polgármester közzétett egy felmérést, amely szerint a gazdaság állapota, a munkahelyek száma alapján Szeged a legfejlettebb 10 %-ba tartozik. Ez ellentmond annak, amit állít…

- Szerencsére szociológiát végeztem, így szakmailag átnéztem a tanulmányt közlő cég honlapján közzétett adatbázist, amelyet a tanulmány alapjául használtak. Az ott található mutató egy igen érdekes adatot tartalmaz: Az "Egy lakosra jutó összevont adóalap összege, 2010" alapján a 176 járás közül a Szegedi a 175-dik, Debreceni pedig a 176-dik és a sereghajtók között Pécs, Nyíregyháza, Miskolc, Győr is ott van. Ha ezek az adatok, jók - márpedig ezt erősen megkérdőjelezem-, akkor Borsod megyei Cigándi járásban is jobban élnek az emberek, mint Szegediben az imént említett járásokban. Ennyit a valóság és a propaganda kapcsolatáról. Úgy hiszem Szeged életében eljött a valódi választás ideje. A két lehetőség egyszerűen leírható és világos különbséget mutat: a jelenlegi vezetés mára már súlytalanná és kiüresedetté vált, erőt, maga mögött felmutatni nem tud, hiszen sem a haldokló MSZP, sem maga a jelenlegi polgármester nem képes a szegediek érdekében tenni semmit, ami előre mutató lenne. Nincs mögötte sem kormányerő, sem erős párt. Gyakorlatilag már nincs semmije. Ezért inkább megtéveszteni igyekszik a szegedieket, és olyan hamis illúziót kelt, mintha minden rendben volna a jövővel. Azzal a kormánnyal, amivel meg együttműködnie kellene azért, hogy minél többet elhozhassunk a szegedi embereknek, egész egyszerűen szóba sem áll. Szó szerint elszigeteli a szegedi embereket a saját lehetőségeiktől. Miközben itt van az új uniós költségvetési ciklus, amiből hatékony kormányzati együttműködéssel komolyan jobbá lehetne tenni az itt élők életminőségét. Bár a civil életből jöttem, a kormánypártokat adó politikai család a támogatásáról biztosította a programom, olyan erők állnak tehát mögöttem, amelyeket könnyedén vagyok képes a szegedi emberek életminőségének jobbá tételéért szolgálatba állítani. Tisztán kell látni: a jelenlegi városvezetés a múlt. Itt az ideje, hogy végre jövőnk is legyen. Én ezt tudom megvalósítani. A döntés valóban a szegediek kezében van. Jó szívvel ajánlom magam. Mindannyiunk kiszámíthatóbb és biztonságosabb jövője érdekében. És persze azért is, hogy ne veszítsük el gyermekeinket és unokáinkat, akik most elköltöznek Szegedről, mert a jelenlegi városvezetés nem tud számukra jövőt biztosítani. Komolyan itt az ideje váltani.