KSH: A vidék viselte legnagyobb mértékben a háború terheit

A háború frontjain elhunyt és a hátországban járványoknak, éhínségeknek áldozatul esett millióktól az egyes családok sorsáig szemléltette az első világégés hőseinek és mártírjainak történetét Kocsis-Nagy Zsolt, a Központi Statisztikai Hivatal szegedi főosztályvezetője tudományos statisztikákkal, Hegyi Endre fényképész pedig eredeti katonafotók, térképek és korabeli újságok segítségével.

Az előadás apropóját a „Háborúk, válságok, diktatúrák demográfiai hatásai” című kutatássorozat első kötetének megjelenése adta, ami „A Nagy Háború” címet viseli és az első világháború centenáriumának tiszteletére adták ki. A sorozatot öt kötetesre tervezik, a következő kiadvány 2015-ben, a második világégés befejezésének 70. évfordulójára jelenik meg, „A II. világháború” címmel, 2016-ban a kommunista diktatúra áldozataira emlékezik meg a harmadik kötet, az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából. A világgazdaságot romba döntő 1929. évi válságra emlékezik a 2019-re tervezett negyedik kötet, majd 2020-ban, a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulójára szándékoznak megjelentetni az ötödik, utolsó kiadványt. „A most megjelent kötet több témát jár körbe az első világháborús veszteségek témakörén belül” – ismertette

Kocsis-Nagy Zsolt

. A házasságkötések és a születések száma – melyek erősen összefüggnek, hiszen a gyerekvállalás előfeltétele a biztos családi háttér – párhuzamosan csökkent a világháború évei alatt, bár a dualizmus évei alatt a magyar adatok magasnak számítottak az öreg kontinensen. A tendenciát megpróbálták központilag szabályozni, eltörölték a 24 év alatti, tehát a sorkatonai szolgálatot még nem végzett férfiak házasodási tilalmát, valamint a háború alatt az ország vezetése bevezette a helyettesítéses házasság intézményét, vagyis a nősülni vágyó, de fronton harcoló, vagy fogságba esett katona helyett egy megbízott helyettes vett részt a házasságkötési szertartáson. Mindezek ellenére a házasságkötések száma folyamatosan csökkent a háborús években, és ezzel párhuzamosan az élve születések száma is, melynek mértéke oly nagy volt, hogy egyes becslések szerint csak az elmaradt születések révén 1,25 millió főre tehető az ország embervesztesége. A statisztikák rámutatnak a vidék-város választóvonal különbségeire. Mivel a katonák zömét vidékről sorozták be (ezt igazolja, hogy a háború magyar áldozatainak nagy része a mezőgazdaságban dolgozott), ezért a negatív demográfiai hatások is főként a falusi lakosságon csapódtak le. Kivételt képeznek ez alól a hátországi civil áldozatok, akikkel járványok, mint például a spanyolnátha, illetve éhínség végzett, amelyek a városokban jóval nagyobb pusztítást végeztek, a városi zsúfoltság, illetve az önellátó képesség hiánya miatt, hiszen vidéken a gazdák képesek voltak megtermelni maguk számára a táplálékot. Az Osztrák-Magyar Monarchián belül legnagyobb veszteségeket a területeken kívül a népesség viszonyában is Magyarország szenvedte el, a népesség arányában Ausztriánál és Bosznia-Hercegovinánál is több embert áldozott fel hazánk.

Hegyi Endre

hódmezővásárhelyi fényképész a háború borzalmainak emberközeli oldalát mutatta be, majd 500 darabot számláló katonakép gyűjteményével, amelyek minősége digitalizálva jelentősen javítható, így olvashatóvá válnak a katonasírok feliratai, valamint a képeslapok szövegei, melyek helyenként igen szívhez szólóak, és nagy értékkel bírnak mind a hozzátartozók, mind a kutatók számára. „Az egyes családok történetei építik fel a történelem egészét, ezért fontos a fényképek megfelelő formában való megőrzése” – mondta el a fényképész. A fényképek és a kutatási eredmények felhasználásával a statisztikai hivatal kihelyezett történelemórákat tervez tartani számos általános és középiskolában az ősz folyamán.

Szekeres Tamás