Vallási sokszínűség, vegyes világnézetek Ópusztaszeren + FOTÓK

Utolsó közös állomásához ért az Ökumenikus vallási útvonal kialakítása Temes és Csongrád megyében elnevezésű projekt Ópusztaszeren. A térségben megújuló templomok és felekezeti imaházak turizmusban betöltött szerepéről, a vallási sokszínűségről tartottak előadást csütörtökön.

"Rossz ember nem vág bele ilyen útba, mert nem akar rá időt szánni" - állítja

Tokaji Ferenc

, a Szent István Egyetem docense. Túrabot, tömött hátizsák, bőrövön lógó kulacs, esetleg egy (drót)szamár társasága: ezek a modern kori zarándok ismertetőjegyei. Mindegy, hogy az úti cél a napjainkban népszerű Róma vagy Jeruzsálem, ami a legelső magyarok látogatta szent helyek egyike, a hívek jelentős többsége manapság is éppen olyan fontosnak tartja a misztikus kapcsolat megteremtésének ezen formáját, mint a középkorban. Csak a külcsín változott - na meg a zarándokútvonalak állapota -, de még így is évente legalább 100 ezer ember keresi fel a szent ereklyék helyeit, hogy vezekeljen, megtisztítsa lelkét, vagy egyszerűen ápolja kapcsolatait a közösséggel. Az egyetemi docens a középkori és mai európai utak ismertetéséhez hozzátette, a zarándokútvonalak mentén egész iparágak épültek, aktív kereskedelmi élet alakult ki.

Glässer Norbert

, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszék tanársegéde a zsidó zarándokutakról, az örökségturizmusról szólt a hallgatósághoz. Mint mondta, az 1990-es évektől az elvándorolt zsidók leszármazottai, illetve az elszármazottak részéről komolyabb érdeklődés vette kezdetét a zarándokhelyek iránt. A vallás hívei másként róják le kegyeletüket példaképeik előtt mint a keresztények, ők ugyanis azért látogatják a rabbik sírjait, hogy kéréseiket levelek formájában helyezzék el a szent helyen; a rabbi érdemeire való tekintettel bíznak imáik meghallgattatásában. Az ilyen utazások mindig családi események, a rokonok nyughelyének felkeresése után azokat a településeket, intézményeket is meglátogatják, amelyekhez szoros emlékek fűzik a famíliát. Glässer kiemelte, a zsidók ritkán teszik meg saját lábukon a kilométereket. Egy időben a MÁV is biztosított kedvezményes zarándokjegyeket.

Miklós Péter

egyháztörténész, teológus három, a keresztény szokásoktól egészen eltérő szubkultúrát mutatott be. Egyfelől a roma zarándokhelyet, a francia Saintes-Maries-de-la-Mer környéki hagyományokat, a petőfiszállási motorkerékpálosok közösségét, valamint a somogyvámosi Krisna-völgy értékeit hozta közelebb Ópusztaszerhez. A cigányok védőszentje - merthogy ilyen is van - a szolgasorban nevelkedett Szent Sára (vagy Fekete Sára), akit hivatalosan sosem avattak szentté, sem boldoggá, a romák között mégis olyan kultusz alakult ki, ami a Vatikánt is engedélyezési kényszer alá vonta. Kegyszobra tiszteletnek örvend, minden év májusában ünnepélyes körmenettel elviszik egészen a francia tengerpartig. Nagy meglepődést váltott ki a Bátor Botond alapította mintegy 200-300 tagot számláló petőfiszállási motorkerékpálosok. A rend életében központi elemet képvisel a Mária-tisztelet, ezért a tagok fehér ruhát hordanak, rózsafüzérhez imádkoznak. Somogyvámos ugyancsak különleges vallási közösségnek adott otthont 1993-ban; a magyarországi Krisna-kultúra bölcsője az indiai szokások ápolásának biztosít színteret. Híveik némileg keveredtek a magyar szokásokkal, például a búcsú ünnepe beszivárgott az itthoni Krisna családok életébe. Miklós Péter előadását

Petri Márta

, a szegedi Ferences Látogatóközpont igazgatója követte, aki a központ fejlesztéséről, és a Havas Boldogasszony Búcsú rendezvényben rejlő idegenforgalmi, valamint a szegedi alsóvárosi ferences plébánia turisztikai lehetőségeiről beszélt. A konferenciát az Ökumenikus vallási útvonal kialakítása Temes és Csongrád megyében (HURO/1101/165/2.1.3.) megnevezésű projekt keretein belül rendezték meg.