Öt és fél évet kapott Biszku Béla

Halmazati büntetésként öt és fél év szabadságvesztésre ítélte a 92 éves Biszku Béla volt állampárti vezetőt az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt a Fővárosi Törvényszék első fokon, nem jogerősen kedden.

A vád szerint Biszku Béla az állampárt egyik vezetőjeként a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. A karhatalom kegyetlen leszámolásokat hajtott végre, halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le. A fegyveres alakulatok a polgári lakosságra leadott sortüzekkel szándékos emberöléseket követtek el. 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál hárman vesztették életüket, két nappal később Salgótarjánban pedig a karhatalmisták és szovjet katonai erők fegyvereitől negyvenhatan, köztük nők, gyerekek; egyikük csupán 10 éves volt. A vád Biszku Béla terhére rója azt is, hogy karhatalmisták 1957 márciusában három akadémiai kutatót súlyosan bántalmaztak Martonvásáron. Az ügyészség a sortüzek kapcsán felbujtóként, több emberen aljas indokból elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntettet rótt a vádlott terhére, a martonvásári események kapcsán felbujtóként, súlyos testi sértéssel megvalósított háborús bűntettet. Ezen túlmenően a vádirat tartalmazta azt is, hogy Biszku Béla egy 2010-ben a Duna TV-nek adott nyilatkozata megvalósítja a kommunista rendszer nyilvános tagadása elnevezésű bűncselekményt, továbbá a Biszku lakásán házkutatás alkalmával talált 11 vadásztöltény miatt lőszerrel visszaélés is szerepel a vádpontok között. Az elsőfokú ítélet szóbeli indoklása szerint a salgótarjáni sortűz kapcsán megállapítható Biszku Béla terhére a felbujtóként több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntettet. A Nyugati téri sortűz kapcsán a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani a vádlott bűnösségét, nem bizonyítható a szoros összefüggés Biszku Béla tevékenysége és a téren történt gyilkosságok között. A martonvásári események kapcsán a bíróság szintén nem látta bizonyítottnak a felbujtói magatartást, tehát hogy Biszku bírta volna rá a karhatalmistákat a bántalmazásra, ám a háborús bűntettekkel kapcsolatos utólagos bűnpártolás az elsőfokú döntés szerint Biszku terhére róható. Biszku ugyanis 1957 tavaszán belügyminiszterként nem kezdeményezett eljárást, felelősségre vonást a karhatalmisták ügyében, ugyanakkor a dokumentumokból megállapítható, hogy még a korabeli pártvezetés is kifogásolta a történteket, formális felelősségre vonás történt, többeket eltávolítottak a testülettől vagy áthelyeztek. A bíróság megjegyezte, hogy az eljárás adatai szerint az állampárt és a karhatalom közti közvetlen kapcsolat bizonyítható, a vádiratban említett két sortűz pedig akkoriban nem volt elszigetelt jelentség, 1957 januárjáig több ilyen vérengzés történt. Az elsőfokú bíróság szerint Biszku megvalósította a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása elnevezésű bűncselekményt, amikor 2010-es televíziós nyilatkozatában arról beszélt, hogy 1956-ot ellenforradalomnak tartja, azt követően pedig szerinte nem koncepciós perek zajlottak, hanem a független bíróság ítélkezett. Ezzel kapcsolatban a bíró megjegyezte azt is, hogy az áldozatok tárgyaláson tanúként meghallgatott leszármazottait még mindig szemmel láthatóan súlyos megérintik a több mint fél évszázaddal ezelőtt történtek. A lőszerrel visszaélés vádja kapcsán a bíróság nem fogadta el Biszkunak azt a védekezését, hogy a megtalált 11 töltény a fiáé. Korábban perbeszédében az ügyészség életfogytiglant, a védő felmentést kért. A vádlott érdemi vallomást az eljárásban nem tett, de bűnösségét mindvégig tagadta. A bíróság a büntetéskiszabás indoklása során kifejtette: a salgótarjáni sortűz miatt 10-től 20 évig, vagy életfogytig terjedő szabadságvesztés szabható ki, a martonvásári bántalmazások kapcsán elkövetett bűnpártolás miatt 1-től 5 évig terjedő, a lőszerrel visszaéléséért 2-től 8 évig terjedő, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása elnevezésű bűncselekményért pedig 3 évig terjedő szabadságvesztés adható. Az úgynevezett enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott 5 év 6 hónapot Biszkunak nem fegyházban, hanem - az enyhébb fokozatú - börtönben kell letöltenie. A büntetéskiszabás kapcsán a bíró leszögezte: a nemzetközi jog megsértésével megvalósított durva bűntettek elkövetőinek felelősségre vonása nem maradhat el. A bíró kérdésére, hogy megértette az ítéletet, Biszku hangos igennel válaszolt. Az ügyész az elsőfokú ítélet ellen súlyosabb minősítésért, és súlyosabb, életfogytig tartó büntetésért fellebbezett, Biszku és védője viszont felmentésért, illetve enyhítésért. Az ügyész indítványozta a 92 éves vádlott orvosi felügyelet melletti előzetes letartóztatásba helyezését is az első fokon kiszabott nem jogerős büntetés miatt. Erre az ügyvéd úgy reagált: az ezzel kapcsolatos jogi álláspontom az, hogy "ne vicceljünk". A védő emlékeztetett arra, hogy a kényszerintézkedések kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla korábban még a lakhelyelhagyási tilalmat is túlzottnak tartotta, tekintettel a vádlott életkorára és egészségi állapotára. Az elsőfokú bíróság az ügyészi indítványt elutasította, nem látott indokoltnak semmifajta kényszerintézkedést, ez ellen azonban az ügyész fellebbezett. Biszku szabadon távozhatott a bíróság épületéből, a büntetőper másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.