Minden szegedi jobbikos győzzön meg egy nagymamát!

A radikális párt szegedi vezetése EU-realista, a szuverén nemzetek közösségében hisz. Az országgyűlési választás tükrében Szegeden 3000 fővel növelték táborukat, és hiszik: a nyugdíjasok meggyőzése állíthatná meg Botka László propagandagépezetét.

A Jobbik két helyi vezetőjével készült interjúnkban hangzott el a címben szereplő mondat a nagymamákról, és

Botka László

szavazótáborára utaltak vele a politikusok, akik szerint hatalmi technikákkal és propagandával hiteti el a szocialista városvezető az idősebb korosztállyal, hogy Szeged fejlődését tükrözik az új utcakövek, a megújult partfal, a kényelmes tömegközlekedés.

Tóth Péter

, a párt megyei és szegedi szervezetének elnöke és

Rácz Tibor

alelnök ezzel szemben hangsúlyozza, hogy az elmúlt 24 évben több mint 24 gyár zárt be Szegeden, és egy sem épült. Kevés a munkahely, a fiatalok pedig elvándorolnak. Erről és az ország Európában elfoglalt helyéről is szó esik beszélgetésünkben.

- Több mint egy hónap eltelt már az áprilisi választás óta, volt idő az értékelésre is. A Jobbikot a választások egyik nyertesként emlegetik ellenzéki szinten, hiszen 200 ezer fővel növelte táborát, míg ez a teljesítmény más pártnak nem sikerült. Ami önöket illeti, a Csongrád megyei, egészen pontosan szegedi 1-es körzetben Rácz Tibor 14,62 százalékkal, a 2-esben Tóth Péter 15,44 százalékkal végzett a harmadik helyen. Elégedettek ezzel?

Rácz Tibor: Akkor lennénk maradéktalanul elégedettek, ha sikerült volna megnyernünk a választást. Mi kormányzásra készültünk, a pártok közül egyedül csak nekünk volt kidolgozott programunk, ahogy a leghitelesebb és legnépszerűbb ellenzéki miniszterelnök-jelöltet is mi tudtuk felmutatni Vona Gábor személyében. Sajnos nem sikerül egyetlen egyéni körzetet sem nyernünk, és nem kerültünk kormányra, ezeket kudarcként értékelem. Nagy siker azonban az, hogy több mint egymillió magyar választópolgár szavazott ránk, egyedüli pártként mi voltunk azok, aki 2010-hez képest növelni tudtuk szavazótáborunkat, ráadásul igen jelentős mértékben, 800 ezerről 1 millióra. Szegeden is nőtt támogatóink száma, négy évvel ezelőtt 8 ezren választottak minket, most 11 ezren.

- Kik az új szavazók, lehet-e tudni, honnan jöttek át a Jobbik szekeréhez?

R. T.: Az Csongrád megyei 1-es választókerület tekintetében a tapasztalataimra támaszkodva mondhatom azt, hogy az idősebb generációból és a családosok közül választottak minket többen, mert nekünk volt egyedül hiteles programunk, és mi válaszoltunk egyedül a konkrét, embereket foglalkoztató problémákra. Nem hagyjuk cserben a választóinkat, ezeket a gondokat továbbra is képviselni fogjuk, a megválasztott országgyűlési képviselőknek pedig azt üzenjük, hogy szemezgessenek a Jobbik programjából nyugodt szívvel.

Szegeden másfélszeresére nőtt a jobbikos tábor

Tóth Péter: Nem lehet egyértelműen meghatározni azt, hogy például a pártreferencia alapján honnan érkeztek hozzánk új szavazók. Azok voksoltak ránk, akik az elmúlt 24 évben csalódtak. Ha pedig a körzeteket nézzük, országos szinten kiegyenlítődött a szavazóink száma, olyan értelemben, hogy nem tolódik el a dominancia nyugat és kelet tekintetében, hanem viszonylag azonos ennek az 1 millió embernek az eloszlása. Csongrád megyében is hoztuk az országos átlagot, és ahogy Tibor elmondta előttem, sikerként könyveljük el, hogy Szegeden másfélszeresére nőtt a táborunk. De azzal is tisztában vagyunk, hogy ez még nem elég ahhoz, hogy választást nyerjünk Szegeden. Mi az uniós és a helyhatósági választásra is programközpontú kampánnyal készülünk.

- A Jobbik esetében beszélni kell arról is, hogy igen gyakori az ellenfelek kommunikációjában a szélsőséges, akár a náci jelzői is a pártjukra akasztani, a választókban egyfajta félelemkeltés központi szereplője a szervezetük. Ennek a tompítása miatt láthattuk a kampány során a Jobbik arculatváltását, a fiatalos, divatos megjelenést, a kutyás, családi képeket stb.?

T. P.: Az arculatváltásnak volt egyrészről egy olyan üzenete, hogy az emberek ne a külsőségekkel foglalkozzanak, hogy ki milyen ruhában mondja, amit mond, mert a Jobbiknak ezektől függetlenül ugyanaz az üzenete, letisztult, szép arculattal is. Radikális párt vagyunk, ami pusztán annyit jelent, hogy a gondokat a gyökerüknél ragadjuk meg, nem beszélünk mellé. A cigánykérdés, a cigánybűnözés problematikája ugyanúgy a megoldandó problémák között maradt, melyre továbbra is keressük az alternatívákat. Ilyen a közfoglalkoztatás, az elvándorlás, a munkahelyteremtés kérdése, melyekre a mai napig nincs válasz. Mi nem az íróasztal mögött találjuk ki, mi a probléma, hanem elmegyünk az emberek közé, hogy tőlük gyűjtsünk információkat. Erre egy példát mondanék. A Cserepes sorra is kimentünk standolni, és egy cigány emberrel beszélgettünk, aki a közfoglalkoztatást kritizálta, hogy egyrészről nem a saját szakmájában helyezték el, másrészről a választások után megszűnt a munkája, és mekkorát csalódott a kormányban, amely csak felhasználta a cigányságot.

Rácz: Botka és az MSZP nácizik, az SZDSZ-es utat járja

R. T.: Botka László szegedi polgármester nemrég azt nyilatkozta, hogy az MSZP mással nem készül az EP-választásokra, minthogy a náciveszélyre hívja fel a figyelmet. A szocialistáknak már egy évtizede nincs valódi céljuk az ország és Szeged jövőjével kapcsolatban sem. Állandóan csak a sárdobálással foglalkoznak, az uniós kampány eddig eltelt időszaka is ezt bizonyítja, konkrét programokat nem, de riogatást, félelemkeltést annál inkább kaptunk. Elindultak az SZDSZ útján a nácizással kapcsolatban, reméljük, a liberálisok sorsára is jut az MSZP. Addig, míg Botkának ez az egyedüli üzenete, addig soha nem fog kormányzati szerepkör közelébe kerülni a pártjával. A Jobbik sikere abban rejlik – ahogy azt Péter is mondta az előbb –, hogy komolyan veszi az átlagembereket, felemeli a mindennapjaikat nehezítő súlyokat; nem Budapestről, egy pártközpontból szemléli a gondokat, vagy ahogy Botka László teszi egy 17 milliós luxusautóból.

- Maradjunk a május 25-én esedékes EP-választásnál! A Jobbik élesen kritizálta mindig is az EU-t, sokan az EU-szkeptikusok közé sorolják a pártot, még uniós zászlót is dobott ki egy politikusuk a Parlament ablakából. Milyen célokért dolgozna ennek tükrében az Európai Parlamentben a Jobbik?

T. P.: A Jobbik a nemzetek Európájában, a nemzetállamok együttműködésében hisz. Ezzel szemben mondjuk a liberálisok, mint a szélsőséges Gyurcsány-féle DK egy Európai Egyesült Államok képét vizionálják. Ezt mi nem tudjuk elfogadni. Európa mindig akkor tudott erősödni, ha benne a szuverén nemzetállamok megerősödtek. Mi nem olyan módon védenénk országunk függetlenségét, önrendelkezését, ahogy azt a Fidesz teszi, csak a kommunikáció szintjén, miszerint itthon keményen beszél Brüsszellel szemben, de odakint diktátumokat szinte feltétel nélkül elfogadja. A legfontosabb, amit ki kell emelnünk, a magyar föld kérdése. Most május elsejével a földmoratórium lejárt, a külföldiek vásárolhatnak magyar földet. Hiába hozta a kormány a földforgalmi törvényt, ez nem nyújt valódi védelmet. Sok a kiskapu az új törvényben. Például tudják-e az emberek, hogy az unión belüli polgár nem számít „külföldinek” csak az unión kívüli? Vagy ha egy gazdasági társaságban 25 százalékban érdekelt, akkor szintén könnyedén tud vásárolni külföldi állampolgár. Ilyen eseteben fordulhat az elő, hogy egy jobbikos képviselő megelégelve ezt – amit mi mi második Trianonként aposztrofálunk – az uniós zászló kidobásával demonstrál. De ezt fontos tisztázni, hogy ez nem nemzeti zászló, hanem egy intézmény zászlaja. Az sem igaz, hogy a földkérdést nem lehetett volna kitolni, a bolgárok 2022-ig halasztották el. Ha folyamatosan vesztesei vagyunk az Európai Uniónak, az uniós rendszernek, támogatáspolitikának, munkahelyteremtésnek, és elszívás történik Magyarországról, mindemellett nem tudunk a saját piacunk felett rendelkezni sem, nemhogy külföldi piacokat szerezni, akkor igenis át kell gondolnunk a helyzetünket ebben az Európában. De az hazugság, hogy mi azt mondanánk, hogy ki akarunk lépni. Meg kell nézni, hogy amikor beléptünk tíz évvel ezelőtt, az akkor tett ígéretek beváltak-e, sikerült-e Bécsben cukrászdát nyitnia magyar vállalkozóknak, emelkedtek-e a bérek, közelítünk-e az uniós átlaghoz stb. De visszakanyarodva a földkérdéshez, próbáljon meg egy magyar gazda Ausztriában földet vásárolni. Mi marginális gyarmati szerepbe kényszerültünk az EU-ban, ami fenntarthatatlan. Ezek mind olyan tényezők, melyekből kiviláglik, hogy nem mi vagyunk a saját sorsunk irányítói. Összegezve: a baloldal az Európai Egyesült Államokban gondolkodik, a Fidesz kommunikációjában becsapja az embereket és a háttérben hódol be, a Jobbik törekszik egyedül a szuverén nemzetállamok közösségére.

R. T.: Annyiban egészíteném ki, hogy rossz szó az, hogy EU-szkeptikusok vagyunk, sokkal inkább EU-realisták. Ha megnézzük az európai pártokat, akkor azt látni, hogy azok a szervezetek erősödnek, akik ugyanúgy gondolkodnak az unió jövőjét illetően, ahogy a Jobbik.

Szegedi valóság: 24 év, 24 eltűnt gyár

- Beszéljünk akkor Szeged jövőjéről is, hiszen az EP-választás után ősszel lesznek a helyhatósági választások. Erre hogyan készülnek, és ettől mit remélnek?

T. P.: Szeged esetében 24 év alatt 24 gyárunkat veszítettük el, a piaci, gazdasági szférában nincs munkahelyteremtés, ez a város legfőbb problémája. Ma is a legnagyobb foglalkoztató a városban az önkormányzat, az egyetem és az állam. Nem indulnak meg olyan termelői beruházások, amik itt tartanák az aktív munkavállalókat, és nem 500 vagy 1000 kilométerrel arrébb keresnék a megoldást. Az itt futó projektek 90 százaléka nem a gazdasági fellendülést szolgálta, szolgálja. R. T.: Az elmúlt 24 év a város kiárusításáról szólt, a bezárt gyárak mellett több ezer ember munkája is megszűnt. Szegednek az elmúlt években 7 milliárd forint körül mozog az iparűzési adó bevétele, Kecskemété már 7,4, és folyamatosan növekszik, miközben ott a járulék mértéke 1,6 százalék, míg nálunk a maximális 2 százalékos. Ha pedig az idegenforgalmi adóra tekintünk, akkor vegyük Békéscsabát, ahol ez az összeg 250 forint éjszakánként egy főre, Kecskeméten 220, addig Szegeden több mint 400 forint, és még így is alulteljesít. A városunk tekintetében már egyértelműen látszik, hogy termelő iparágazatok hiányában a hangsúlyt a szolgáltatásokra és az állami foglalkoztatásokra helyezte, amit mi rossz iránynak tartunk. Botka László több mint egy évtizede a városvezető, és nem volt képes megágyazni egyetlen komoly munkahelyteremtő cégnek, gyárnak sem, soha nem is lobbizott ezért. Pedig volt 8 éve, amikor MSZP-s kormány birtokolta a hatalmat.

A legnagyobb gond a munkahelyhiány, a polgármesternek azzal foglalkozzon

- Botka László mindig azzal vág erre vissza, egy polgármesternek nem az a dolga, hogy gyárat építsen. Vagy önök szerint igen?

R. T.: Szerintünk meg az a dolga, a legfőbb feladata, hogy a szegediekért dolgozzon, az itt élők legnagyobb problémáját megoldja. A szegediek több mint 10 éve fennálló legfőbb problémája pedig az, hogy a város nem képes itt tartani az egyetemről kikerülő fiatal munkaerőt, sőt az idősebbek is máshol keresnek munkát, mert itt nincs. Ha tehát a munkahelyhiány a legnagyobb gond egy városban, akkor a város első emberének ezzel kell foglalkoznia, erre kell keresnie megoldásokat. Ne felejtsük el, hogy országgyűlési képviselő is volt, tehát kormányzati szinten, a Parlamentben is lobbizhatott volna, nem tette. Vissza kellene találni Szeged erejéhez, a modernizált gazdaságához, ami a feldolgozóiparra építene, mint a húsipar, a konzervgyártás, élelmiszer-ipari gépgyártás, különböző mezőgazdasági feldolgozó ágazatok. Emellett fejleszteni kellene a logisztikai iparágat. Korszerűsíteni kellene továbbá az építőipart is, erre jó lenne a panelprogram újraindítása, illetve egy állami otthonteremtési modell, és kellene végre egy igazi turisztikai koncepció is. T. P.: Ami a városban fejlesztés címszó alatt történik, az legtöbbször egy-egy uniós beruházásnak a menedzselése, kivitelezése. Ez ideig-óráig ad munkát különböző kivitelezőknek, mint a térrekonstrukciók, a tömegközlekedés-fejlesztés, a partfal felújítása, sőt még az ELI is. Ezek fontos dolgok, és azt tapasztaljuk, hogy a szegediek el is hiszik, hogy ettől fejlődik a város, de erre azt szoktam mondani, hogy hiába vannak szép, új trolik, hogyha ember nem lesz, akit munkába vigyenek. A városfejlesztés abból áll, hogy amit az EU épp támogat, arra rárepülünk, függetlenül attól, hogy ez mélységében lendít-e Szegeden, az önrészre hitelt veszünk fel, sok esetben keresztfinanszírozással, a végén pedig összegyűlik közel 30 milliárdos adósság, és 10 év alatt ennyi pénzből sem voltunk képesek előremozdulni gazdasági értelemben. Nem lehet ezt a kérdést úgy lepattintani, ahogy azt Botka László teszi, hogy neki nem feladata gyárakat hozni ide. De, ez az elsődleges feladata, ha ennek hiánya a legfontosabb probléma egy városban! Az ELI esetében is az lesz a legnagyobb kérdés, hogy milyen kapcsolt vállalkozások fognak mellé párosulni. A közelmúltban nem láttuk, hogy a kis- és középvállalkozásokat komolyan segítette volna az önkormányzat vagy az állam. A megnyert pályázatok után a működtetés ráadásul pluszköltségeket jelent, ilyen a tömegközlekedés, melynek üzemeltetése drágább lett a 30 milliárdos beruházást követően, de kiemelhetnénk egy kisebb fejlesztést, az újszegedi játékok kertjét, ahol a biciklis megálló évi 5 millió többletköltséget jelent a városnak.

Botkáról rosszat soha - és legyenek jobbikos nagymamák

- Mégis népszerű Botka László, Szegedet lassan MSZP-s bástyaként említik, az országgyűlési választáson is az egyik szegedi kerületben a baloldali összefogás jelöltje győzött: vidéken Miskolc mellett csak itt volt ilyenre példa. Hogyan lehet ez, ha közben valós fejlődést képtelen produkálni már 12 éve, ahogy azt önök állítják?

R. T.: Botka László egy ügyes politikus, nagyon jól ütemezve és kiváló retorikával adja el a nagyberuházásokat az embereknek, mint a várost szépítő, fejlesztő, modernizáló fejlesztéseket. Másfelől egy jól működő propagandagépezete is van. Egyrészt egy önkormányzati, közszolgálati havilapban, a Szegedi Tükörben, ami mára már egy MSZP-s propagandalappá vált. Másfelől nagyon jó kapcsolatot épített ki a megyei napilappal, a Délmagyarországgal, ahol az elmúlt tíz évben egy rossz szót, egy kritikát sem írtak a polgármesterről. A párton belül hirdettem egy olyan versenyt, hogy találjon valaki egy olyan sort, ahol negatív színben tüntetik fel őt: nem sikerült. T. P.: Az emberek oldaláról megközelítve: sokkal hamarabb hiszünk a szemünknek, mint az eszünknek, ezt nagyon jól tudja, mikor a saját marketingjét felépíti polgármesterünk. De ez még mindig kevés lenne, ha nem találna hozzá segítséget, amit a nyugdíjasok táborában megnyert magának Botka. Nyugdíjas korban már sokkal szívesebben szeretnek az emberek szépet, jót hallani, látni. És ebben a munkában egy jól kiépített hálózat segítségével a polgármesteri kabinet is komolyan részt vesz. Hatalomtechnikákkal még erősen fogják is ezt a közeget. Innen üzennék a szavazóinknak, hogy kötelező feladat a nagymamák meggyőzése. Sok olyan családot ismerek, ahol tengődnek, hiteleket nyögnek, a városban nem talál munkát a férj, a gyerek pedig már külföldön dolgozik, de a nagyszülők még mindig elhiszik Botka Lászlónak, hogy Szegeden minden szép és jó, ami meg nem, arról nem ő tehet. Tehát minden jobbikos győzzön meg egy nagymamát a valóságról! Erre nagy hangsúlyt fektetünk majd a kampányunkban.