A család és a bajtársak kérésére a Belvárosi temetőben a Hősök keresztjénél, egykori katonái között helyezték végső nyughelyére a 46. gyalogezred egykori zászlóaljparancsnokát, Dombay Miksa Ágostont.
„Ma a Hősök Napját ünnepli az ország, ilyenkor lélekben újratemetjük szeretteinket, mert talán nincs olyan magyar család, amely ne veszített volna el egy testvért, egy fiút, egy rokont az embert próbáló háborúban. A lélekharang ma értük szól, a gyertya ma értük világít.
Dombay Miksa Ágoston
Szeged hőse volt, az első világháborút csodával határos módon túlélte, de az önkény az életét követelte” – fogalmazott
Holló József
nyugalmazott altábornagy, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum egykori igazgatója posztumusz tábornok búcsúztatóján. Hozzátette, a történelem 1952 után végre megengedte, hogy a szegedi hőstől méltó módon búcsúzhassanak el szerettei is tisztelői, ne jelöletlen legyen nyughelye. A mindannyiunk életében meglévő küzdelmekről, csatákról és háborúkról is szólt a búcsúztatáson
Kiss-Rigó Lászó
megyés püspök. „Miksa testvérünk nemcsak csatákat győzött, háborúkat nyert, hanem a nagybetűs háborút nyerte meg a Megváltó nevében, legyőzte a bűnt és a halált. Megmutatta, hogy mindannyiunknak van egy célja, egy igazi végső cél” – fogalmazott a megyés püspök. „Egy embernek, aki szolgálta a hazát, a királyt, és mindent, ami érték az életben, végre megkapta a tisztességes temetést” – nyilatkozta a SZEGEDma.hu-nak az első világháborús hős unokája,
Dombay Miklós
, aki Ausztráliából érkezett Szegedre. Mindössze tizenegy esztendős volt, amikor Dombay Miksa Ágoston meghalt, csak annyit látott, hogy az apja elrohan otthonról, elutazott Jászapátiba, de mire odaért, már eltemették. „Engem 1957-ben lecsuktak, jobb volt a családnak mindenféle sírkereséstől tartózkodni, így teljesen feledésbe merült nagyapám nyughelye. Két évvel ezelőtt voltam először Mrzli-ken, aztán elkezdődött a keresés” – fogalmazott, és megköszönte a Meritum Egyesület és a Szegedi Tudományegyetem közreműködését. A búcsúztatáson Holló József nyugalmazott altábornagy elmondta, eredeti nevén Diendorfer Miksa Ágoston 1874-ben született Dorogon. Először hadnagyként a 26. gyalogezrednél, majd 1912-től századosként a szegedi 46-os közös gyalogezrednél szolgált. Az első világháború kitörésekor a szerb hadszíntérre vezényelték, majd az orosz, egy évvel később pedig olasz hadszíntérre került. A szegediek második zászlóaljának parancsnokaként 1915. júniusától Doberdónál szolgált, ahol a fennsík kiürítéséig harcolt. A Doberdó mögötti harcokban súlyosan megsebesült. Felépülése után 1917. júliusától az Isonzó mentén, a tolmeini hídfőnél, a Mrzli hegyen hadban álló szegedi negyvenhatosok harmadik zászlóaljának parancsnokává nevezték ki. Ott a caporettói áttörésig eredményesen harcolt a túlerőben lévő olaszokkal szemben. A világháborúban összesen 52 hónapot szolgált. Szegedre 1918 novemberében érkezett, egy évvel később az ellenforradalom egyik szervezője és vezetője volt. Részt vett a nemzeti hadsereg megszervezésében, és a kötelékében szolgált 1922-es nyugdíjazásáig. A második világháború után mint osztályidegent kitelepítették Jászapátiba, ahol 1952. október 3-án hunyt el. Ahogy
, a család kezdte el keresni Dombay maradványait, és a Meritum Egyesület segítségével Jászapátiban egy jelöletlen sírban rá is találták az első világháborús hős maradványaira. Az azonosításban az SZTE Embertani Tanszékének munkatársai is segédkeztek, míg az újratemetést a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztálya és a Szegedi Testamentum Kft. támogatásával szervezték meg. Eleget téve a család kérésének, egykori katonái között, a Hősök keresztjénél helyezték végső nyugalomra a posztumusz tábornokot.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.