Balczó András: Árral szemben úszva a békességért



Az ember nem a sikert, de még csak nem is a boldogságot keresi, egyedül a békesség adhatja meg a teljességet, melyre mindannyian törekedünk - Balczó András háromszoros olimpiai bajnok öttusázó életfilozófiáját osztotta meg a szegedi közönséggel.
Egykor vérrel-verejtékkel küzdött a sikerért, majd sportkarrierjének - és egyben a társadalmi elvárásoknak is - hátat fordítva úgy döntött, az árral szemben kezd el úszni: Balczó András a versenysportot hátrahagyva küldetéstudattal járja az országot immár évtizedek óta, hogy gondolatmagokat ültessen el mindenhol, ahol termékeny talajt lel a nyitott fülek mögött. Az egykori olimpikon hétfő délután sajátos életfilozófiájából adott ízelítőt a Millenniumi Kávéház közönségének. "Sportolói korszakom vágyálma volt, hogy az öttusában a lehető legnagyobb sikereket érhessem el. Ebben láttam életem csúcspontját, célját, melyért mindent feláldozhatok. Siker sikert követett, én pedig ötszörös világbajnokként sem érezhettem azt, amit szerettem volna: a mindent felölelő boldogságot" - emlékezett vissza Balczó András. Sportolói eredményei üresebbé tették, majd rájött, hogy a boldogság sosem ott éri utol az embert, ahol vágyai beteljesülnek. Sok ember az elmulasztott lehetőségeken, a meg nem történt dolgokon rágódik egész életében, hátrafelé pillantva pedig bizonytalanul tud csak előre haladni. Meg kell tanulnunk, hogy ami megtörtént, az megváltoztathatatlan - emelte ki Balczó, szavait pedig
Weöres Sándor
Öröklét című versének soraival igazolta:
Mert ami egyszer végbement azon nem másít semmi rend, se Isten, se az ördögök: mulónak látszik és örök.
Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten.Évtizedek óta tartó szellemi zarándokútja visszatetszést kelt azon emberek számára, akik nem mernek és nem képesek kiállni a sorból. "Sokak számára két lábon járó lelkiismeret furdalás lettem, ők azt mondják, árral szemben úszni felesleges, ártó és hiábavaló" - tette hozzá. Élesen bírálta a mai kor társadalmi berendezkedését, amelyet még rosszabbnak is ítélt, mint a Rákosi-korszak Magyarországát, a modern demokráciában szerinte nem a test sanyargatásával, hanem a lélek mételyezésével teszik tönkre az embert. "Abban az országban, ahol jólét van, a hitnek nincsen területe, hiszen a bőség sosem sarkallta arra az embert, hogy átgondolja az életét. A békesség állapota nem a csúcson éri el az embert, le kell ahhoz másznunk a magunknak állított trón kényelméből" - mondta el Balczó András. Ugyan pénzben sokszor szűkölködtek, panaszra sosem volt oka, hívő emberként úgy tartja: az Isten őt mindig eltartja.