Novellák a palackból - irodalmi borvacsora a Bárányban + FOTÓK

A szokásos vacsorának most egy különleges fűszer adott légies ízeket, az ételek és a borok mellé egy József Attila-díjas szegedi író szolgált fel irodalmat is.

A Bárány Kisvendéglőben a nyitány, az úgynevezett belövőbor

Kaló Imre

egri leánykája volt. Kaló egy irodalmár a borászok között, borai alkotásként születnek, természetes terméskorlátozással törekszik a szőlőiben megtartani a mondanivalót, amit úgy rejt el a sorok közé, hogy nem erőszakoskodik a fürtökkel, saját súlyától kicsorgó lével, színlével dolgozik, nem présel. A forrás után pedig fahordóban igazítja még a fejezeteket. A tatárbifsztek elé felszolgált nedű 8 évig állt a hordóban. Ezután a főszerepet a vörösborok vették át.

Brunyai

2010-es Cabernet Franc-ja egy rossz évjárat nem túl mély, de igencsak jó ivású bora, regénytől messze, novellához nem elég sodró, egy hirtelen egyperces, ami megbizsergeti a szívet. Visszhangot a Vesztergombi Pince 2007-es palackjai adtak: ugyanaz a szőlőfajta, öblösebb csengés, kiszélesedő ívű tartalom. És így, a harmadik pohár után, a leves előtt a lélek asztalára is került étek: a szegedi író,

Szilasi László

olvasott fel a Harmadik híd című regényéből, mely az esendő emberek életébe, lecsúszott sorsokba, kocsmák homályába ad bepillantást; Szeged terein, utcasarkain, padjain, nyári teraszok ragacsos asztalai között libegnek a történetek, s ebből a libegésből kaphatott mindenki ízelítőt a batyus leves előtt. És miért batyus? Mert tésztába csomagolt, fűszeres túró kerül bele a gazdag zöldséglevesebe, és mivel az ember csak hiszi magáról, hogy tetteiben lehet tökéletes, a batyukészítők is mellé csippentettek olykor-olykor, így a főzéskor épp annyi íz, szín, illat szivárgott ki a batyukból, hogy mindez egy utánozhatatlan krémességet, opálosságot adott a levesnek. Az egyik asztalnál mintha valaki egy hexametert is sodort volna hangszálaiból nyelvének és fogainak a segítségével a levesről.

Brunyai és az avantgárd cabernet sauvignon

És itt már szóhoz jutott a kiadó, könyvkereskedő is.

Matyi Dezsőnek

, az Alexandra tulajdonosának borászata, a Matias Borászat, mely egy ifjú villányi borász,

Kiss Gábor

szakmai irányításával készíti műveit. A borok között kalauzoló szegedi borbaráttól,

Telek Jánostól

megtudtuk, hogy a pincészet nem áll be a villányi tanninversenybe. Nos, én nem igazán tudom, hogy mik a versenyszabályok itt, és a nem túl tanninos vörösnek olyannak kell-e lennie, mint amilyen a cabernet franc volt, mindenesetre nekem egy kicsit sok. Mint ez a hasonlat is: ahogy a nagymama 5 éves lekvárjai közt nyúlkálok azért az isteni szilváért ott hátul, közben leverem a cseresznyét és a meggyet - utóbbit kissé túl is cukrozta a mama -, majd miközben szedegetem az üvegcserepeket, megvágom az ujjam, és a lekvártócsára csöpög a vér. Sok. Az alkoholfoka is, 14,5-ös. A cabernet sauvignon 2008-ból már csendesebb, halk kávérotyogással. Itt visszaugrunk kicsit Brunyaihoz, a francia moralistákat avantgárdra cseréljük. Ugyanaz a fajta és az évjárat is, de gyümölcsösebb, nagyobbra törő, elsöprőbb, formabontóbb. Az első kettő tétel egy elbeszélés részlete az izzó, nyári Tisza-partról, amin még egy vitorlás is feltűnik, a Brunyaié pedig egy naplórészlet arról a túráról, ahol a pár először bújt össze a hegyi ösvényről letérve, vadul egymásnak estek, de egy vadorzó csapdájának fogai összecsapták a nő jobb, a férfi bal lábát... …És már meg is érkezett az újabb részlet Szilasi művéből, ami olyan töredéknek tűnt nekem, mintha egyszer már álmodtam volna a történet szereplőjéről. Ekkor egy meleg házasítás érkezett a pohárba, a Drive nevű cuvée. Nyárias illatú, meleg bor, málnás, szedres, vaníliás hatás, és ragadós, tudják, mikor a szájpadlás és a nyelv szeretkeznek, és nehezen megy az elválás. A merlot következett Szilasival fűszerezve, egy történet részlete csalásról, kitagadásról, apa-fia viszonyáról, ezen a ponton már az egyik asztalnál egy hölgy könnycseppet morzsolt szét szeme sarkában, talán a retinát akarta büntetni a fájdalomért, hogy felismert valakit... A sodró kisregények sorát a ropogós ürücomb követte, amit Brunyai locsolt meg fűszeres szósszal, és egy kései szüretelésű merlot-val is megismerkedhettünk a Zacher torta közben. Nekem csak egy egészen apró, ám a megismerés kapkodó verébfején lényeges, pihényi hiányom maradt csak. A rozé elmaradása mindössze azért volt nekem fontos pont, mert így az irodalmi hangoltság magasságaiban nem tudhattam meg, hogy a nekem oly kedves fakó, szénsavtitkokat rejtő piros lé, ha kiengedjük a palackból, milyen művé válhat, mikor lapokra csöppen? Nincs mit tenni, inn... írni kell.