Negyedszázada csillapítja az éhséget a kultikus Super Hamburger + FOTÓK

Február 14-én ünnepelte indulásának huszonötödik évfordulóját a Kálvária téri Super Hamburger. A különleges alkalom kapcsán a Szeged nevével mára egybeforrt hamburgerezőt alapító Sashegyi Árpádot, illetve testvérét, a jelenlegi üzletvezető Sashegyi Babettet kérdezte a SZEGEDma.hu az elmúlt két és fél évtized műhelytitkairól.

„Talán tizenhét éves lehettem, amikor megláttam Budapesten egy bódét, ahol kígyózó sorokban álltak az emberek hamburgerért. Akkoriban két féle típust lehetett kapni: simát és sajtost, az alapot pedig egy kalácstésztából készült, édes puffancs jelentette, ebbe került a hús, uborka, ketchup, mustár, és nem utolsó sorban csalamádé. Ez egy standard összetétel volt országszerte. Később egy barátomnak köszönhetően eltölthettem egy hónapot külföldön, ami akkoriban nagy szónak számított. Az európai körtúra során bőven gyűjtöttem használható ötleteket, majd pedig, miután leszereltem a katonaságból, felvetettem szüleimnek, hogy szeretnék egy hamburgerezőt indítani. Az eredeti elképzelés arról szólt, hogy egy bővebb kínálattal, egy kis Amerikát idéző megjelenéssel többet, jobbat kínáljunk a vendégeinknek, mint a hasonló üzletek. Nagy újítás volt az is, hogy a vásárlók maguk válogathatták össze, mi kerüljön a szendvicsükbe. Végül 1987. április 1-én nyitottunk meg az Oskola utcában” – árulta el a kezdetekről

Sashegyi Árpád

.

Hozzátette, rengeteg segítséget kapott a szülőktől, lévén, édesapja mesterszakácsként a gasztronómia, míg édesanyja egy állami vendéglátó-ipari vállalat szegedi hidegkonyha-üzemének vezetőjeként a vendéglátás gazdasági oldala felől tudott hozzátenni az induló vállalkozás szakmai megalapozásához. A Tisza-parti város lakossága körében aztán igen hamar népszerűvé vált az újonnan nyílt hamburgerező. „Délelőtt 11-től este 9-ig tartottunk nyitva, de sokszor előfordult, hogy nem tudtam időben bezárni, mert egyszerűen nem fogytak el a vendégeink. A pultban voltam, így nem tudtam ott állni az ajtóban, mint egy őr, az emberek meg csak jöttek és jöttek” – emlékezett vissza nevetve az alapító. Kitért rá, fontos tényező volt, hogy a kezdetektől igen olcsó árakkal kínálták a szendvicseket, egy sajtos hamburger például alig 25 forintot kóstált, illetve a már akkoriban 26 típust felsorakoztató menü is rendkívül vonzónak és különlegesnek számított. A komoly érdeklődésre való tekintettel hamar felmerült az újabb üzletnyitás, továbbá az éjjel-nappali nyitva tartás lehetősége, ami a rendszerváltás előtti években szintén nem volt megszokott Szegeden. Ekkor került képbe egy lángosos bódé a Kálvária téren, ami az átalakítást követően, 1989. február 14-től várta, és várja a mai napig az éhes vendégeket.

„Amikor elindult az új hamburgeres, az egyetlen igazi nehézség csak az volt, hogy győzzük kiszolgálni az embereket. Először 16 évesen kezdtem ott dolgozni, hétvégenként. Persze, a testvérem már korábban elkezdte megtanítani nekem, hogyan is kell a hamburgert összerakni, és milyen egyéb dolgokra kell odafigyelni. Rengeteg vendégünk volt, még esténként is, hiszen akkoriban nyitott a Mars tér melletti Sing Sing. Hajnaltól reggel kilencig özönlöttek hozzánk a bulizó fiatalok” – emlékezett vissza

Sashegyi Babett

, aki később édesanyjával közösen vitte tovább az üzletet, miután bátyja a vendéglátás helyett egy óráskereskedésre fordította figyelmét. Érdekesség, hogy a bódé külleme az indulás óta – leszámítva a felújításokat – szinte egyáltalán nem változott. Mindössze a kezében hamburgert tartó szabadságszobrot váltotta fel két gigantikus hungarocell-szendvics, egy az épület tetejére, egy pedig az előtte álló oszlopra szerelve. De nem csak a külcsín maradt meg eredeti formájában. „A zsömle receptjét apukánk találta ki, és a kezdetektől fogva a szerint készülnek a bucijaink. Sőt, ugyanaz a magánpékség süti őket, mint huszonöt évvel ezelőtt. Időről-időre felmerült, hogy más ételeket is felvegyünk az étlapra, de a vendégeink csak a hamburgereket kérték. Próbálkoztunk édességekkel, goffrival, palacsintával, de azok sem jöttek be” – engedett betekintést a kulisszák mögé Sashegyi Babett. „Mindemellett a testvérem mindig szeretett volna egy igazi fagylaltgépet az üzletbe, lágy, tejszínes fagyival, csokis és vaníliás ízekkel. Elképzelhető, hogy a jövőben elmegyünk ebbe az irányba is” – tette hozzá.

Kitért rá, a huszonöt év alatt a legtöbb alkalommal Maffia menüt kértek a vendégek, de igen népszerűnek bizonyult a „kistestvér”, a Luciano is. Az egyes hamburgerekkel kapcsolatos névválasztások – néhány kivételtől eltekintve – saját ötleteken alapulnak, utalva elsődlegesen az összetevők, illetve ebből fakadóan általában az adott szendvics jellegére. „Árpi egyszer azt mondta, kellene egy igazán ütős, nagyon laktató tétel az étlapra. A fő alkotóeleme legyen finom, húsos császárszalonna, saját zsírjában összesütve friss hagymával. Valami jó betyáros. A testvérem akkoriban szívesen töltötte a szabadidejét motorozással, így végül az Aszfaltbetyár név mellett döntöttünk, hiszen az egyaránt jól passzolt az ételhez és a hamburgerező kicsit jampecos stílusához. Összességében telitalálat lett az ötletből, a vendégeink között favorittá vált ez a menü. Rendszerint dupla hússal és sajttal kínáljuk, mert úgy állnak össze igazán az ízei” – mesélte Sashegyi Babett. Talán elmondható, a Super Hamburgert a minőség mellett az állandóság emelte ki az évek folyamán a középszerűségből. Az üzlet vendégkönyve hemzseg a híres emberek bejegyzéseitől, száznál is több énekes, színész, sportoló és egyéb közszereplő tért be egy ebéd erejéig a Kálvária térre, és adott hangot írásban elégedettségének. Persze, a hamburgerező érdemeit nem csak ők, a többi vendég is elismeri, akik közül sokan huszonöt éve rendszeres vásárlói a hamburgerezőnek. Visszajelzéseik elsősorban a pult mögött állók kedvességét, figyelmességét emelik ki, illetve a kiszolgálás gyorsaságát. „Az egyik munkatársunk,

Vlad

, aki egy hihetetlenül illemtudó és jó modorú fiatalember, a Forma 1-es kerékcseréhez hasonlította a tevékenységünket. A vendégek megérkeznek, mi pedig azonnal tudjuk a feladatainkat, összeszokott csapatként végezzük a dolgunkat. Ennek köszönhető, hogy az emberek akkor is bejönnek az üzletünkbe, ha kintről látják, sokan állnak pult előtt, hiszen tudják, gyorsan halad a sor, hamar megkapják ők is az ebédjüket” – fogalmazott az üzletvezető.

„A legkülönbözőbb helyeken találkozunk olyanokkal, akik ismerik és kedvelik az üzletünket. Egyszer az Adrián nyaraltunk, és a vitorlások kikötőjében összefutottunk egy magyar férfivel, aki Budapesten dolgozik mint programozó matematikus. Ismerős volt az arca testvéremnek már első látásra is, aztán ahogy felmerült a beszélgetésben, hogy mi szegediek vagyunk, egyből rákérdezett a Super Hamburgerre. Csak hamar kiderült, hogy többször evett nálunk korábban, amikor a városban járt, Babettnek pedig egyből bevillant, hogy rendszerint Antenna mester menüt kért fél liter kólával” – mesélt egy vidám esetet Sashegyi Árpád. A hamburgerező alapítója ugyanakkor hozzátette, a sikert nem adják ingyen. „Sokan azt hiszik a vállalkozásokról, hogy elég egy jó ötlet, a többi meg már megy magától. Rengeteg üzlet nyitott huszonöt év alatt, és rengeteg be is zárt azóta. Minden üzlet igényli a napi rendszerességű, kemény munkát, ha sikeresen akarja az emberi csinálni. Anyukám 72 éves, de ha kell, még mindig felébred hajnali háromkor és bemegy segíteni, esetleg, ha elfogy a buci, vagy a zöldség, elmegy bevásárolni, hogy mindig minden friss legyen a konyhában. Fontos kiemelni, hogy mindaz, amit a Super Hamburger elért, édesanyámnak, Babettnek, és a dolgozóinknak köszönhető, akik mindig gyorsan, precízen és fáradhatatlanul végzik a dolgukat, hogy az üzlet makulátlan és tiszta, a hamburgereink pedig kifogástalanok és finomak legyenek a nap huszonnégy órájában.”