Az Ópuszta-szeri-tűz egészen nyárig őrzi lángját + FOTÓK, VIDEÓ

Színes lobogók táncoltak a verőfényes napsütésben, miközben honfoglaló magyar nyilak süvítésétől, pajzsok dobbanásától és 18. századi fémes kardok csattogásától visszhangzott az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. Igazi időutazásban lehetett része mindazoknak, akik szombaton a hagyományőrzőkkel együtt kergették el a telet.

Sikerült messzire elűzniük a telet a magyar hagyományőrzőknek, ezt az időjárás is igazolta. A verőfényes, már-már kora nyárra hajazó idő családok százait csábította az emlékparkba, hogy közösen ünnepeljék az újjászületést ígérő tavaszt, s messzire elkergessék a fogvacogtató telet. A jól ismert nomád park, illetve a kunhalom területe átadta helyét a színes logókkal felszerelt hadtáboroknak, ahol sürögtek-forogtak a történelmi korszakokat megelevenítő emberek, mintha csak egy időutazásnak lettünk volna szemtanúi. Az egyik sátor tövében ágyú dörrent, a másikban kisgyerekek fakardokkal játszottak, míg az rotyogó üst mellett három hölgy szorgoskodott az ebédnekvaló fölött.

Az ebéd és a kés is korabeli

A budapesti székhelyű Bethlen Gábor hagyományőrség egy 16. századi, három fogásos különlegességen munkálkodott: egy tárkonyos jellegű tyúkhúslevesen húsos gombóccal, cipóban felszolgálva, továbbá egy húsos töltelékkel megpakolt tésztafélén, édesség gyanánt pedig mézes-vajas-tejes-mandulás és mazsolás (még felsorolni is hosszú) finomságon. Portálunk kérdésére a szakácsok elárulták, a században is - akárcsak ma - nem a sokféleség határozta meg, hogy egy étel az urak asztalára került-e, hanem a minőség. https://www.youtube.com/watch?v=ShduG76AcEY&feature=youtu.be Míg a lányok az ebéden dolgoztak, addig kicsivel odébb a Csodaszarvas Népe Egyesület avar kori késeket és ütközetek rekonstrukciót mutatta be a fűben üldögélő érdeklődőknek. Mint arra fény derült, e nomád nép kultúrájáról csekély tárgyi bizonyítékunk van, néhány dolgot azonban már sikerült megfejteni. Így például a kések használatról, amelyeket csak akkor rántottak elő, ha a csatában elvesztették kardjukat. Ha erre került sor, szisztematikusan keresték az ellenfél gyenge pontjait, így a védőruha hajlatait - ebből elő is adtak egy rövid jelenetet.

A legifjabb íjász

A betyárfészek területén íjászokba botlottunk, sőt, itt találkoztunk a legbátrabb és egyúttal legfiatalabb nyilassal is.

Nagy József

anyukája elárulta nekünk, kisfia néhány éve kezdett el érdeklődni az íjászat felől, egy hagyományőrző táborban pedig már meg is tanulta az alapokat. Még kicsit közelebb kell állnia a célhoz, mint felnőtt társainak, de valóban nagyon technikásan ragadta meg a vesszőt.

A közönség is részese lett a csatának

Röviddel azt követően, hogy harangoztak, tömegek siettek a kunhalom környékére, hogy elsőként pillanthassák meg az augusztusi Nyílzápor nyilvános pórbáját.

Magyar Attila

, a Hagyományőrző- és Szabadidő Szakmai Képviselet elnöke utasításokat adott a magyar, valamint a nyugati haderők megtestesítőinek, hogy minél pontosabban adják vissza a 907-es pozsonyi csata történéseit, miközben az érdeklődőknek ecsetelte a valódi csata eseményeit. Ahogy a narrátortól megtudtuk, a korabeli krónikák feljegyzéseiből helye közel ismerjük a csatát és a szemben álló feleket. A nyugati népekből verbuvált sereg mintegy 100 ezer fővel indult meg a fejedelemség ellen. Szekereik és gyalogságuk azonban jelentősen visszafogta őket a mozgásban, pláne, hogy velük szemben fürge lovasok, íjászok és némi nemű gyalogos magyar hadsereg állt. Ha az ellenfél támadt - és pajzsokkal védekezett - a magyarok nyílfelhőt zúdítottak rájuk, majd közvetlenül ez után kardokkal rontottak nekik. Az ópusztaszeri rekonstruált ütközetbe a kunhalmon bámészkodókat is bevonták: a seregek egyszer csak megindultak a látogatók felé.

"Mottónk az, hogy űzzük el együtt a telet. A hagyományőrzőkkel szerettük volna bemutatni a magyar történelem hagyományait a honfoglalás kortól elindulva egészen a 18. századig: hogyan éltek, mi mindent ettek, hogyan néztek ki. Mindezek mellett felkértünk egy régészekből és történészekből álló szakértői csoportot is, hogy vizsgálják meg a hagyományőrzők sátrait, az általuk felelevenített szokásokat, hiszen a mai nap nem csak a szórakozásról és télbúcsúztatóról, hanem az ismeretterjesztésről is szól. Nyáron szintén egy hagyományőrző rendezvényre fogjuk invitálni az itt egybegyűlteket, immár nyolcadik alkalommal rendezzük meg a nyílzáport, amikor is a pozsonyi csatára emlékezünk. Ma délután meggyújtjuk az Ópuszta-szeri-tűzet, amely örökmécsként ég majd az eseményig, emlékezve honfoglaló őseinkre" - foglalta össze a szombati rendezvény apropóját SZEGEDma.hu-nak

Kertész Péter

, az emlékpark ügyvezető igazgatója.