A devizahitelesek fogadást is kötöttek a pénzükre - Szegeden járt Járai Zsigmond + FOTÓK

A szakadék széléről már elléptünk, szükség volt az unortodox gazdaságpolitikára, de a jövőben több kompromisszumra kell törekednie a kormánynak – Járai Zsigmond beszélt minderről Szegeden.

Magyarország 1974 óta "játszotta" azt, hogy gazdaságának finanszírozására felvett hosszú távú hiteleinek törlesztőrészleteit újabb hitelek felvételével fizeti ki, a válság ennek a folyamatnak vetett véget. A lakossági megszorítások politikája helyett pedig az Orbán-kormány választott egy új utat a hiány lefaragására.

Járai Zsigmond

szerint az irány jó, de több kompromisszumon nyugvó, szélesebb körben megvitatott döntésekre lesz majd szükség. Erről beszélt többek között a Széll Kálmán Alapítvány estjén a

Tisza Lajos Közéleti Egyesület

meghívására Szegedre érkezett közgazdász. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) egykori elnöke szerint nem volt más lehetősége az államnak 2010-ben, mint költségvetési hiányt és az adósságot csökkentő gazdaságpolitikát folytatni, de nem a megszokott és eddig tapasztalt módon, a szociális kiadások lefaragásával, hanem egy unortodoxnak nevezett gazdaságpolitikával, mint például a bankok megadóztatása, az MNB növekedési hitelprogramja, a kamatcsökkentés. „A hiány egy viszonylag egyszerű probléma: kevesebb az állam bevétele, mint a kiadása. Ezen úgy lehet változtatni, hogy vagy a kiadásokat csökkenti, vagy a bevételeket növeli a kormány. Tartósan úgy lehet fedezni a hiányt, hogy hiteleket vesz fel az állam. Ez nálunk 1974-től van így, akkor vettük fel az első hosszú lejáratú hitelt, hogy fedezni tudja az állam az életszínvonalat, s közben ne kelljen megszorításokat bevezetni. Ez persze később már megváltozott, az életszínvonal is csökkenni kezdett, a hitelfelvétel pedig megmaradt. Lényegében azóta azt csináljuk, hogy felveszünk egy újabb hitelt, hogy abból visszafizessük a régit” - mutatta be Járai a hiány kiigazításának formáját. Hozzátette, hogy sokáig lehet így finanszírozni a költségvetési hiányt, csakhogy mint ismeretes, 2007-ben a Lehman Brothers Holding összeomlásával teljesen megváltozott a világgazdasági helyzet. „Az egész pénzügyi világ megijedt, azt mondták, ha egy ilyen nagy pénzintézet - az 5. vagy a 7. legnagyobb bank a világon - összedőlhet, akkor bármi összedőlhet, az olyan kisebb országok is, mint a miénk, melyeknek nagy az adósságuk. Ezért a válság kirobbanásával óvatosak lettek a bankok, már nem adták olyan könnyen a hiteleket, így lényegében véget kellett vetni annak a játéknak, hogy az ország lejáró hiteleit egy újabb felvételével finanszírozzuk. Akkor fordult a Gyurcsány-kormány a Nemzetközi Valutaalaphoz egy nagyobb hitelcsomagért, melynek a felhasználásához már feltételeket szabtak: csökkentse a kormány a kiadásait, és növelje a bevételeit. Ekkor kezdődtek el a komoly megszorítások, és itt érkezünk el 2010-hez, ahol az új Orbán-kormány úgy döntött, hogy szakít ezzel a gazdasági iránnyal, és nem a lakossági megszorítások politikáját folytatta” - emelte ki a közgazdász.

Harminc százalékkal lemaradva a szomszédoktól

Megtudtuk, hogy ennek a politikának az eredménye ma már a gazdasági mutatókkal is pozitívan mérhető, hiszen tartósan 3 százalék alá került az államháztartási hiány, a gazdaság a 2012-es adatokhoz képest növekedett, és az előrejelzések alapján 2014-ben is tovább fog. „Javult tehát a költségvetési deficit, az adóssági mutatók, a foglalkoztatás is, csak az életszínvonal nem. A közép-kelet-európai államok tekintetében 30 százalékos lemaradásunk van. Tíz év alatt szakadtunk le így, minden évben csak 1-2 százalékkal csökkent a teljesítményünk, ami most összeadva teszi ki ezt az elszomorító eredményt, amin lassan elkezdünk most lefaragni, de mégis igen tetemes a hátrány. Ma az ország a befektetési kockázat szempontjából nem áll már a szakadék szélén, mint 2009-ben, de még mindig benne vagyunk az első tízben” - hangsúlyozta az MNB korábbi elnöke. Arra a kérdésre, hogy mitől került gazdaságunk ilyen hátrányba versenytársainkkal szemben, úgy felelt: nehéz pontosan meghatározni. „Egy állam kétféle módon tehet szert fejlődésre, vagy nyersanyaga van, vagy nagyon sokat dolgoznak az állampolgárok, mint például Kínában, Koreában, Japánban. Gyakran mondják, hogy nálunk nem olyan a pénzügyi kultúra, kis ország vagyunk stb., de szomszédaink e kérdésekben is hasonló kvalitásokkal rendelkeznek. Nem hiszem, hogy a magyar emberek általában lustábbak lennének, mint bármelyik szomszédunk, sőt, dolgos nép a mienk. Valószínű, hogy a felelőtlen, több rossz döntéssel tűzdelt gazdaságpolitika lehet a problémák mögött” - valószínűsítette a lehetséges okokat Járai.

A pénzügyi szakember a kormány jelenlegi, konkrét gazdasági intézkedéseire is kitért, elmondva, hogy a legtöbb lépés jó szándékú, jó irányba mutatott, de nem mindegyik volt megfelelően alátámasztva, megvitatva, és akadt, amelyik több kárt okozott, mint hasznot: például a nemzeti bank korábbi vezetőjének,

Simor Andrásnak

az eltávolítására tett lépéssorozat. „Szerintem sem folytatott olyan politikát a jegybankelnök, ami abban az időben az ország érdekeit szolgálta volna, de hat évre nevezték ki, és nem lehet leváltani. Ilyenkor a maximális kompromisszumra kell törekedni. Persze a fent vázolt örökség miatt a kormánynak gyakran kellett gyorsan lépnie, és több fronton is támadnia a gazdasági harctéren, hogy stabilizálja az ország helyzetét, és egy növekedési pálya felé induljon, ami most úgy néz ki, sikerült is. Ha újabb négyéves ciklusra kap a kormányzat felhatalmazást, akkor remélhetőleg már a kompromisszumra kész filozófiát is a tarsolyában tartja majd” - tette hozzá.

A devizahitellel egy fogadást is kötött, aki felvette azt

Járai Pakssal kapcsolatban is ejtett néhány szót hangsúlyozva, hogy ha igazak a sajtóhírek, miszerint az erőmű fejlesztéséhez 3,8 és 5,2 százalék közötti kamatozású 30 éves hitelt kapunk, akkor az nagyon kedvező, ilyen feltételekkel nem lehet hitelhez jutni sehol a pénzpiacon. A hasonló nagyságú IMF-hitelt 3 évre kapott annak idején a kormányunk. Viszont akárki csinálná meg ezt a fejlesztést, az mindenképpen hitelből építené föl, ezt is le kell szögezni. „Nem szabad más ország devizájában hitelt kiadni, ugyanis amikor valaki felveszi ezt a hitelt, köt egy hosszú távú fogadást is” - tért ki Járai a devizahitelesek problémáira. „Az ember addig vesz fel kölcsönt, míg látja, hogy ki tudja fizetni a törlesztőrészletét. De aki havi 50 ezret ki bírt gazdálkodni a keresetéből, az nem biztos, hogy a 90 ezret is ki tudja majd, nem beszélve arról, hogy közben a gazdasági válság is sújtotta a világot. Ezért mondom, nem lehetett volna megengedni, hogy fogadásalapú, kiszámíthatatlan, hosszú távú hitelezésbe kezdjenek tömegével az emberek. Konkrét felelősöket lehet ugyan keresni ebben az ügyben, de ilyen jogi értelemben nem lesz. Beszélhetünk felelőtlen gazdálkodásról, de ez egy politikai felelősség, ebben az esetben pedig azt lehet tenni, hogy a választó leváltja azt a kormányt” - emelte ki Járai. Aktualitásként a forint árfolyamának manipulálásának lehetőségeiről is ejtett néhány szót a közgazdász, aki azt mondta, ez nem úgy szokott történni, hogy kitalálják valakik, hogy gyengítsük a forintot, vagy erősítsük, hanem mindig ráül a pénzügyi áramlat bizonyos folyamatokra. „Elkezdődik egy gyengülés bármilyen gazdasági, politikai ok miatt, és azt felgyorsítja a pénzpiac. Az erősödéssel is lehet nyerni és a gyengüléssel is. Ebben az esetben a piacot pedig csak a haszon érdekli” - tudtuk meg. Egy helyi vonatkozású kérdés is elhangzott zárásként, miszerint Szeged tekintetében is fontos lépés, hogy a kormány átvállalta a város 28 milliárdos adósságállomány. „Ebben a kérdésben mindkét álláspontot meg lehet érteni, az adósságot felhalmozóét és az azt konszolidálóét is. Egyrészről az önkormányzatok azért adósodtak el az évek során, mert többet kellett költeniük a működésükre, mint amennyi forrást kaptak volna a különböző kormányoktól. Akinek átvállalják az adósságát, annak a gazdálkodását is könnyen szétzilálják, hiszen ennek az az üzenete is lehet, hogy úgyis kifizetik helyettem. Közben pedig egy megváltozott struktúrában, ha a kormány átvállal feladatokat, azok finanszírozását újraszervezi, akkor szükség lehet egy nulla pontra, és egy komoly szabályozással normalizálni lehet a gazdálkodást. Most talán erre törekszik a kormányzat, kíváncsian várjuk az eredményt” - fejezte ki reményét Járai Zsigmond.