Közélet

Mestersége a halál – egy szegedi könyv Marinkóról

Mestersége a halál – egy szegedi könyv Marinkóról

2013. december 10., kedd
Mestersége a halál – egy szegedi könyv Marinkóról
batyi_marinko02_gs

Szerb szabadcsapatokból verbuvált rablógyilkosok garázdálkodtak Szegeden és az Alföldön az ezredforduló előtt. Magda Marinko volt a vezetőjük, akiről most egy könyv jelent meg.

Magda Marinko

emblematikus figurája lett a ’90-es évek bűnözésének, soha az előtt nem követtek még el ilyen brutális rablógyilkosságokat, mint ő és csapata.

Bátyi Zoltán

szeged újságíró az N3 Kommunikáció kiadásában írt most könyvet a gyilkosról „Marinko, avagy a halál zsoldosa” címmel. Őt kérdeztük többek között arról, hogy mit adhat e könyv a mai olvasónak.

Gengsztervilág a rendszerváltás után

„Ez az egész ügy egy nagyon fontos fejezete Szeged város legújabb kori történetének, ami alapvetően meghatározta az emberek hangulatát. Nemcsak konkrétan Marinko személye, hanem azok az emberek, események, amelyek akkoriban, a ’90-es évek elején zajlottak. Ekkoriban virágzott az olajszőkítés, a borhamisítás, ekkor indult be a szesz- és cigarettacsempészet, az utak mentén prostituáltak álltak, a szegedi éjszakai életben megjelentek olyan figurák, akiket talán jobb lett volna sohasem látni, a déli szomszédainknál dúlt a háború, ami ezer szempontból befolyásolta a város fejlődését. Akkortájt az egész ország azért küzdött, hogy magához csalogassa a befektetőket, és nem egy komoly beruházási szándékkal kopogtató cég állt tovább, mert nem tartotta biztonságosnak ezt a környezetet” - mutatott be egy jó 20 évvel ezelőtti korrajzot az újságíró.

Bemutató

Bátyi Zoltán: Marinko avagy a halál zsoldosai kötetét szerdán 18 órakor mutatják be Szegeden az Árkádban található Alexandra könyváruházban. Résztvevők: a szerző, Bátyi Zoltán, a kiadó N3 PR, Kommunikációs, Reklám- és Médiaügynökség részéről Csúri Ákos, Kószó Zoltán, aki elfogta Marinkót és Petőfi Attila rendőr vezérőrnagy, az akkori nyomozó csoport tagja.

Bátyi Zoltán arról beszélt a SZEGEDma.hu-nak, hogy a Marinko-könyvvel nemcsak a bűncselekményeknek történéseit akarta rögzíteni, hanem egy tükröt is szeretett volna felmutatni az akkori Magyarországról azoknak, akik még nem éltek azokban az időkben, vagy fiatalok voltak, hátha jobban megértik a szüleiket, akik ilyen körülmények között próbáltak egy új országot teremteni.

Rablógyilkos, nem pedig hős

„Marinko az, aki megtestesíti az akkori világot, itt, Szegeden. Ha megkérdezünk helyieket arról az időszakról, az első, ami beugrik nekik, ennek a rablógyilkosnak a neve. Mikor elkezdtem írni ezt a könyvet, rádöbbentem, milyen sokan alkotnak véleményt úgy erről az ügyről, hogy alig tudnak konkrétumokat. Elérkezettnek láttam az időt, hogy tisztába tegyem ezt a történetet. Eredeti dokumentumok felhasználásával, olyan szereplők bevonásával, akik részt vettek a nyomozásban, a bírósági eljárásban. Mindemellett bemutatom az ügyészi vádiratot, a bírósági ítéletet” - tette hozzá. Az író egy másik okot is említettet motivációi között. „Szerbiában azt tapasztaltam, hogy egyfajta nimbuszt építettek a gyilkos köré. Magyarországon ugyanez történt

Rózsa Sándorral

, aki egy köztörvényes bűnöző, rablógyilkos volt. A Vajdaságban találkoztam olyan hangokkal, főképp a csikériai szerbek között, ahol dúl az embercsempészet, hogy egy kemény, szerb gyerek volt a Marinko, ő itt most rendet tenne ezek között. Kezd felépülni egy hamis Marinko-kép, és úgy hiszem, a magam módján teszek ezzel a könyvvel azért, hogy ez ne eresszen gyökeret. Ebben az emberben egy cseppnyi heroizmus sincs, ő egy kegyetlen rablógyilkos, semmi több! Ami kiemeli az átlagból, az a különös kegyetlensége, az erkölcsi érzék teljes hiánya, és az, hogy egy képzett harcos volt, egy katona, aki egy csapatot szervezett össze a bestiális cselekedeteihez” - hangsúlyozta az újságíró. „De vajon kiderül-e a teljes igazság?” – kérdeztük. „Ezt még senkinek sem sikerült feltárnia, de megpróbáltam… Legalábbis közelebb vinni az olvasót egy valós Marinko-képhez. A legnagyobb kérdés a Z. Nagy-gyilkosság. Ugyanis e bűncselekmény után indult meg a nyomozás, és ezért tartóztatták le Marinkót. Viszont ezért a bűncselekményért nem ítélték el bizonyítékok hiányában. Nem azt mondták, hogy nem ő követte el, csak a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett elítélni, ugyanakkor a rendőrségi vélemények szerint csakis ő követhette el, senki más. Ezt az ellentmondást a mai napig nem sikerült feloldani. Az én célom az is volt, hogy ne egy záróepizód legyen a könyvem, hanem ha bárkiben felmerül egy emlék, ami közelebb visz a teljes igazsághoz, az jelentkezzen, álljon elő” - hangsúlyozta a szerző.

Marinko és a Z. Nagy-gyilkosság

Marinkóval szemben egyébként két ítélet született. Egy Magyarországon, egy Szerbiában. „Itthon elítélték a kecskeméti és az orosházi rablógyilkosságok miatt. Előbbinél három ember halt meg, Orosházán egy. Mindkét esetben gyerekek maradtak életben a családoknál. Marinko végig azt állította, hogy ő mindig kemény harcos volt, katona, aki küzd az ellenséggel, kegyetlen, de gyereket sosem öl. Ennek a kijelentésnek a Z. Nagy-gyilkosságnál lehet jelentősége, ahol gyerekek is meghaltak. Az első gyilkosság, amit Szerbiában követett el, 1993-ban történt, ahol egy szabadkai aranykereskedő házát akarta kirabolni, és egy házvezetőnőt ölt meg. Emiatt menekülhetett át Magyarországra, majd követte el a bűncselekményeket, és mikor itt is úgy érezte, hogy forró a lába alatt a talaj, visszatért Szerbiába. Ott Palicson és Szabadkán követett el újabb gyilkosságokat. Pontos számokat nem tudni, de 10-14 főre tehető az áldozatok száma. Ez elenyésző ahhoz képest, amit korábban véghezvitt, ugyanis a kihallgatása során bevallott egy olyan akciót, amit a francia idegenlégióban követett el. Társaival kiirtottak Csádban egy teljes falut” - mesélt Bátyi Zoltán.

batyi_marinko01_gs

Magda Marinko életfogytiglani börtönbüntetést kapott Magyarországon. „Ez még nem volt tényleges életfogytiglan, minimum 25 évet le kell ülnie. 1994-ben fogták el, tehát 2019-ben szabadulhat, ha úgy ítéli meg a bíróság. A szerb hatóság halálra ítélte őt odahaza, akkor még volt halálbüntetés. Miután Jugoszlávia felbomlott, eltörölték ezt a legszigorúbb büntetést. Marinko 40 évet kapott, de 30 év után szabadulhat legkorábban. A gyilkos novemberben volt 50 éves, ha mindent leülne, és csak a minimumot kapná meg – amire kevés az esély, hiszen szerintem még mindig komoly veszélyt jelent a társadalomra - akkor 86 évesen szabadulhatna.” Megkérdeztük az újságírót, hogy ma hogyan alakult át az erőszakos bűnelkövetés. „Az indulati bűncselekmények száma nőtt és lett erőszakosabb” - folytatta Bátyi Zoltán. „Könnyebben eljutnak az emberek a brutalitáshoz, és iszonyatos hatása van ebben az alkoholnak. Nem egy olyan esetről tudok, mikor előre kitervelt gyilkosság a kocsmában dőlt el, ahol bátorságot gyűjtött az elkövető a tetthez. Ugyanakkor amitől féltünk, hogy az Alföldön kialakul a szervezett bűnözés, az nem történt meg. Kisebb csoportosulások vannak, de inkább gazdasági jellegű a működésük, csempészet, áfacsalások, de az erőszakos, maffiajellegű bűnözés nincs jelen” - szögezte le a szerző, aki arról is beszélt, hogy többen féltették, a téma miatt baja eshet, de visszakérdezett: ha Marinko szabadlábon lévő társai a nyomozók ellen nem álltak bosszút, akkor miért épp most tennék ezt meg?

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.