Szövetséges érdek volt Magyarország német megszállása + FOTÓK

Franciaország mellett Ausztriában is működtek a náci Németországgal szembeszegülő ellenállási mozgalmak, a magyar kiugrási kísérlet pedig eleve kudarcra volt ítélve, hiszen a szövetséges sikereket szolgálta az ország német megszállása - hangzott el a Gál Ferenc Főiskolán rendezett konferencián.

A második világháború titkos diplomáciája címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést péntek délután a Gál Ferenc Főiskolában. A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából meghirdetett kerekasztal-beszélgetésen négy történész mutatta be kutatási területének vonalán a háború eseményeit: szó esett a francia és osztrák ellenállási mozgalmakról, az emberéletek százezreit követelő elterelő hadműveletekről és a vérgőzös időszak egyháztörténeti vonatkozásairól is hazánkban.

Budapesten is kémkedett a francia titkosszolgálat

A francia katonai vereséget követően

Hitler

az ország teljes bekebelezése helyett egy bábállamot hozott létre, melyet a Vichy nevű fürdőközpontból kormányozott

Pétain

, a harmadik köztársaság utolsó miniszterelnöke. A lakosság 62, az ipar 72, valamint a terület 55 százaléka került a Harmadik Birodalom megszállása alá, az óriási területű afrikai gyarmatok átvétele azonban a hatalma csúcsán lévő Führer számára is irreális elképzelés volt, így azok a franciák fennhatósága alatt maradtak. Két fő nézet uralkodott ekkor Franciaország jövőjét illetően: a klasszikus egyensúly-politika jegyében a franciák Oroszország felé fordultak volna, hogy Sztálint valamilyen módon a németek ellen uszítsák, vagy beletörődnek a vereségbe, és igyekeznek megtalálni a helyet a Harmadik Birodalom uralta Európában.

"Különös módon az itteni ellenállási mozgalmak jelentős része ahhoz a kommunista párthoz kötődött, amelyet korábban tűzzel-vassal üldözött a francia kormány. A párt vezetői 1940 júniusában érkeztek vissza az országba, amikor még a kommunista Szovjetunió és a Harmadik Birodalom szövetségben volt" - mondta előadásában Fejérdy Gergely, a Magyar Külügyi Intézet tudományos főmunkatársa. Hálózatukat a kontinens szinte minden nagykövetségén kiépítették, a budapesti francia nagykövetségen 1940-től működött, majd '42-ben beolvadt a De Gaulle-féle titkosszolgálatba. Igen jól informáltak volna a német terveket követően, a történészek ma már nagy bizonyossággal állítják, hogy Sztálinnak is megüzenték a Barbarossa-hadművelet és a náci invázió közeledtét.

A "német" szó is eltűnt egy időre Ausztriából

1942 októberében a szövetségesek konferenciáján Ausztriát Hitler támadó politikájának áldozataként tekintették, egyet értve abban, hogy az országot vissza kell állítani eredeti formájába, ám valamilyen módon azt meg kell terhelni felszabadításának költségeiért. A háború után az osztrákok olyannyira igyekeztek kifejezni szuverenitásukat, hogy az oklevelekből még a "német" szót is kitörölték: ehelyett egészen 1952-ig az "oktatási nyelv" kifejezést használták - magyarázta Fiziker Róbert történész. Bár sokszor illette az országot vád amiatt, hogy a németekkel csak akkor fordult szembe, amikor azok veresége már borítékolható volt, számos hősies példáját mutatták itt is az ellenállásnak. 2700 ellenállót ítéltek halálra a náci uralom alatt, többen az egyház szolgálatában fordultak szembe a rendszerrel. 724 pap került börtönbe, 1500-al szemben misetilalmat rendeltek el, 15 pedig az életével fizetett szembeszegüléséért - volt, aki azért halt meg, mert vallási meggyőződése miatt nem volt hajlandó fegyvert fogni, míg egy másik óva intett egy náci tiszttel való házasság megkötésétől. Utóbbi papot meztelenül fejjel lefelé lógatták fel, 35 óra csendes szenvedést követően elhunyt.

Apor Vilmos mentette meg a kommunista egyházüldözés egyik kulcsfiguráját

A hazai egyháztörténet méltán lehet büszke a boldoggá avatott Apor Vilmosra - hangsúlyozta előadásában Soós Viktor történész. A győri püspök etnikumra és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül állt ki az üldözöttek mellett. Miután a nyilasok átvették a hatalmat, és német mintára megkezdődött a zsidók összegyűjtése, Apor Vilmos szóban és levélben is tiltakozását fejezte ki az embertelen bánásmód ellen, papjainak pedig utasításul adta: a deportáltak élethelyzetét minden lehetséges módon javítani igyekezzenek.

A német megszállást követően az addig országunk felett csak áthaladó szövetséges gépek már célpontként tekintettek Győrre, ami a térség jelentős hadiipari csomópontja volt - ekkor a lelki segítés mellett már tevékenyen is részt vett a mentési munkálatokban. Püspöksége több tucat embernek nyújtott menedéket a vészterhes időszakban, melyek névsorát azóta is őrzik. A sors különös fintora, hogy a listán annak a Csizmadia Andornak a neve is szerepel, aki a későbbi Állami Egyházügyi Hivatal jogtanácsosa volt: így Apor Vilmosnak köszönheti életét az a személy, aki a kommunista egyházüldözés jogi helyzetének egyik megteremtője lett.

Magukra hagyták a szövetségesek Kelet-Európát

1942-től a szövetséges hadvezetés minden igyekezete azon volt, hogy a lehető legtöbb német katonát elvonja Észak-Franciaország területéről, ekkorra ugyanis már tisztázódott, hogy itt nyitnak újabb frontot Hitler ellen - mondta a konferencián Ritter László történész, aki a megtévesztő hadműveletek szerepéről tartott előadást. Még a történészek között sem közismert John Bevan neve, aki a London Controlling Section feje volt a háború ideje alatt. A meglehetősen semmitmondó, jellegtelen hangzású ügynökség volt a legjelentősebb titkosszolgálati szerv az Egyesült Királyság területén: információit a szövetséges hadvezetőkkel egy időben kapták meg, Bevan pedig heti háromszor is találkozott Churchill-lel, amit nem sokan mondhattak el akkor magukról. A szövetségesek pontatlan információkkal kívánták megtéveszteni a német hírszerzést, amely egészen '44-ig meg volt győződve, hogy valahol a Balkán területén kívánnak új frontot nyitni. Tudták: Hitler a németek I. világháborús vereségének egyik fő okaként a zsidók mellett a szaloniki frontot tartotta, rettegett tőle, hogy a történelem megismétli magát, és a Harmadik Birodalom vesztét is a Balkánon partra lépő angolszászok okozzák majd. '44 tavaszától szövetséges gépek is rendszeresen bombázták a dalmát partokat, egy partraszállás előkészítésének látszatát keltve ezzel. 1943 végéig 45 hadosztály állomásozott ezen a területen, amelyek a kulcsfontosságú csaták helyszínén (például Kurszknál) talán megfordíthatták volna az események végkimenetelét. Ebben a hitben folytatott titkos tárgyalásokat a Kállay-kormány is az antifasiszta hatalmakkal, az átállást ígérve akkor, ha az első szövetséges katona átlépi a magyar határt.

A magyarok kiugrása a háborúból azonban nem szolgálta volna a szövetségesek hasznát, sőt éppen az volt érdekükben, hogy az ország német megszállás alá kerüljön. Ugyanis szinte minden Magyarországra irányított katonát francia területről vezényeltek el, velük pedig már nem kellett számolniuk a Normandiában partra szállt katonáknak Berlin felé menet. Kállayt is csak arra használták, hogy a németek tudomást szerezzenek a kiugrási kísérletről, a politikus nézete, miszerint a szövetségesek nem hagyják magára a kelet-európai államokat, sajnos tévesnek bizonyult.