Igor Janke: Orbán vérbeli focista, a kilencvenedik percig harcol

Megkerülhetetlen politikus, akinek nagy víziói vannak és kitart céljai mellett – így jellemezte Igor Janke lengyel újságíró Orbán Viktort. A Hajrá, magyarok! című könyv szerzője szerint a miniszterelnök a nyolcvanas évek végén többet érzett a politikából, mint a nálánál idősebb és tapasztaltabbnak tűnő politikustársai.

A Gál Ferenc Főiskolában

Orbán Viktor

miniszterelnökről szóló könyvét

Igor Janke

. A lengyel újságíró nem számított arra, hogy ekkora sikert arat hazánkban kötete, amit várhatóan német nyelven is megjelentetnek.

- Munkájából adódóan érthető, hogy érdekli a külpolitika. De mégis lengyel politikai újságíróként hogyan pattan ki a fejéből az az ötlet, hogy Orbán Viktorról írjon könyvet?

- Érdekes témákat kerestem, és ami most Magyarországon zajlik, mindenképpen annak tekinthető. Éveken keresztül foglalkoztam a lengyel helyi politikával, és hasonlóságokat is kerestem más országokkal. Sok szempontból figyelemre méltó, ami Magyarországon történik, Orbán Viktorról pedig amióta ismerem, tudom, hogy nem egy mindennapi politikus. Érdemes figyelmet szentelni neki függetlenül attól, hogy valaki egyetért-e vele, vagy sem. Egy biztos, nem lehet elmenni mellette szenvtelenül, ettől függetlenül természetesen neki is vannak hibái, gyengeségei, azokat is számba vettem a könyvemben.

- Ha már a hibáknál tartunk, ön több tucat interjút készített, figyelemmel kísérte a magyar politikát. Mit gondol, csiszolódott, változott az évek során Orbán Viktor?

- Reflexszerűen azt mondanám, hogy igen, de ha belegondolok abba, hogy 1989-ben

Nagy Imre

újratemetését láttam és hallottam őt először, és ahogy ma szemlélem a tevékenységét, én ugyanazt az embert látom. Azt az embert, akinek nagy víziói vannak, aki hihetetlenül elszánt, hogy az elképzeléseit megvalósítsa, és van annyi elszántság és szemtelenség benne, hogy tűzön-vízen keresztül haladjon céljai felé. Nem riad vissza attól, hogy alkalmasint egyeseknek a tyúkszemére lépjen, néha ezt elegánsan teszi, néha kevésbé finoman. Nem mondhatni, hogy annak idején ő mindent tudott volna a politikáról, lehet, hogy ma sem tud mindent, de az biztos, hogy már a nyolcvanas évek végén többet érzett a politikából, mint a nálánál idősebb és tapasztaltabbnak tűnő akkoriak. Kétségtelenül sokat tanult azóta, hogy miként kell a politikát kezelni, ismeri ennek a szép oldalait és a kevésbé szép húzásait egyaránt. Mindezt a tudást úgy látom, arra használja, hogy hatékonyan tudjon politizálni.

- Ezt a politikát azon sok támadás is éri, például az unió részéről számtalanszor halljuk, hogy unortodox, és az is elhangzik olykor, hogy Magyarországon sérül a demokrácia…

- Az unortodox megoldások tekintetében, ami leginkább a gazdasági és pénzügyi politikáját érintette, tényleg azt látjuk, hogy nem bevett megoldásokkal operált, ami nagyon sok bírálatot váltott ki, de azt mindenkinek el kell ismernie a számok tükrében, hogy ma Magyarországnak jobb a helyzete, mint három éve volt. Azt is látjuk, hogy néhány ország átvesz megoldásokat azok közül, amik miatt kígyót-békát kiabáltak rá. Tény, hogy Magyarország 2010-ben nagy eséllyel pályázhatott arra, hogy Portugália, Spanyolország vagy Görögország sorsára jut, és úgy tűnik, pont az unortodoxnak kikiáltott megoldásoknak köszönhetően kerülte el.

- A kötet összeállításakor számtalan politikussal beszélt, nemcsak Fidesz-tagokkal, illetve dokumentumokat is olvasott. Valószínűleg sok dolgot ki kellett hagynia, mégis maradt olyan kérdés, amire nem kapott választ?

- Az újságírói munka lényege az anyaggyűjtés, majd az ember válogat belőle. Ha most újra neki kellene látnom ennek a könyvnek, akkor minden valószínűség szerint nagyobb terjedelmet szentelnék a magánéletének és a feleségének mindenekelőtt. Volt ilyen elképzelésem természetesen, de nagyon szorított a határidő, így nem tudtam

Lévai Anikóval

foglalkozni. Még egy fontos dologról írnék bővebben, a Fidesz körüli üzletemberi társaságról és tevékenységükről.

- A kötet címe lengyelül csatár, ami több jelentéssel bír, nem pusztán egy futballposztot jelöl. Szerencsés volt-e a „Hajrá, magyarok”, hiszen ez egy a Fidesz által is hangoztatott politikai jelmondatnak is tekinthető.

- A magyar címre nem volt befolyásom, de leszögezem, nem állt szándékomban semmiféle kampánycélt szolgálnom. Amikor érkezett egy ajánlat, hogy kiadnák magyar nyelven, elsősorban örültem ennek a hírnek, s nem azzal foglalkoztam, hogy mi legyen a címe. Meg sem fordult a fejemben, hogy ekkora sikert fog aratni a könyv Magyarországon. A "napastnik" magyarul csatárt jelent, de nem adja vissza azt a hátsó tartalmat, amit e mögött a szó mögött van a lengyel nyelvben. Azt is jelenti ugyanis, hogy egy olyan ember, aki folyton előre tör, és gólt akar rúgni, vagyis sikert akar elérni. Ahogy magyar ismerőseim elmagyarázták nekem, mindez nincs benne a csatár szóban, ezért olyan kifejezéseket és szavakat kerestünk, ami a politika és a futball nyelvén egyaránt stimmel, de nem találtunk ilyet. Minden kényszer nélkül bevallom, nem egy objektív könyvet írtam Orbán Viktorról, rokonszenves embernek tartom, de nem szolgálni akartam ezzel őt, vagy épp emelni az imázsát. Ha egy aktív politikusról ír az ember könyvet, pláne egy ilyen életrajzit, akkor elkerülhetetlen, hogy támadások célpontja legyen, vagy azért mert azt mondják, hogy túlságosan rokonszenvezik vele, vagy azért, mert nem. Ehhez hozzá voltam szokva, hiszen hosszú éveken keresztül politikai újságírással foglalkoztam, úgyhogy nem volt újdonság számomra, hogy támadnak, kritizálnak, vagy éppen szeretnek. Nem lehet azonban kampánykönyvnek nevezni a kötetet, mert amikor írtam, akkor a jelenlegi kormány második évében jártunk.

- Említette a kampányt. Figyelni fogja a 2014-es magyarországi választásokat?

- Bevallom, régebben sokkal pontosabban és naprakészebben követtem a magyar politikai eseményeket, de miután az utóbbi időben visszaléptem a közvetlen politikai újságírói tevékenységtől, így annyira nem követem. De beszippantott ez a magyar világ, így óhatatlanul figyelem a fontosabb eseményeket.

- Úgy fogalmazott egy interjúban, hogy csak akkor lehet Orbán Viktort megérteni, ha megismerjük a futballal való kapcsolatát. Miért ennyire fontos a foci?

- Fenntartom ezt a véleményemet, gondoljunk csak bele, egy igazi vérbeli focista a kilencvenedik percig harcol, és Orbán pont ilyen. 2002-ben veszített a választásokon, holott minden előrejelzés szerint nyernie kellett volna. Ez még ugye nem vágja annyira földhöz az embert, de amikor egy ciklust eltölt ellenzékben, és újra veszít… és mégis fel tud kelni. Ez olyan, mint amikor a nyolcvankilencedik percben kap a csapat egy gólt, de fölkelek, és csak azért is megyek tovább! Ez a foci lényege, ez a szenvedély. Amikor egy politikusról írok, mindig keresek valamiféle kulcsot vagy kapaszkodót, ami alapján egyszerűen meg tudom értetni az emberekkel, hogy kivel is van dolgunk. Orbán Viktor esetében kézenfekvő volt a futball, illetve a könyvben van egy cowboy vonulat, de az nem annyira erőteljes, a foci fontosabbnak tűnt.

- Készül-e másik politikusról könyvet írni?

- Gondolkodtam rajta, sőt el is kezdtem anyagokat gyűjteni, de abbamaradt, mert más dolgok kezdtek el érdekelni.

Mihail Szaakasviliről

írnék szívesen egy könyvet, és lehet, hogy egyszer el is fog készülni, még nem tudom. Most magával ragadott egy másik ötlet, létezett egy antikommunista csoport, a Harcoló Szolidaritás még a 1980-as években, melynek tagjai nem voltak hajlandóak semmilyen kompromisszumra vagy egyezkedésre. A földalatti szervezetekről, így a Harcoló Szolidaritásról sajnos elég keveset lehet tudni mind a mai napig, ezért írom meg a történetüket.