Zeneművészek emlékére avattak domborműveket Hódmezővásárhelyen

Felavatták Kenéz Ernő és Ilosfalvy Róbert operaénekesek, valamint Antal Imre zongoraművész, televíziós személyiség domborművét csütörtökön, Hódmezővásárhelyen. A bronz alkotásokat Lantos Györgyi szobrászművész készítette és Kenéz-Heka Etelka, az egyik énekes özvegye adományozta a dél-alföldi városnak.

Az ünnepségen tartott beszédében

Almási István

polgármester hangsúlyozta, az önkormányzat úgy döntött, hogy a felújított Bessenyei Ferenc Művelődési Központ oldalán elhelyezendő emléktáblákkal, domborművekkel olyanokra emlékezik és emlékezteti az utódokat, akik a művészetek terén kiválót alkottak.

Kószó Péter

alpolgármester úgy vélte, vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni, mert életművükkel mind szülővárosuk, mind az ország vagy akár Európa számára maradandót alkottak, mint például

Kenéz Ernő

,

Ilosfalvy Róbert

és

Antal Imre

. Kenéz Ernő a Szegedi Tudományegyetemen gyógyszerészként diplomázott, emellett zongorázott, majd a Szegedi Állami Konzervatóriumban tanult, 1950-ben

Paulusz Elemér

fedezte fel tehetségét. 1952-ben már a Magyar Állami Operaházban énekelt. 1963-ig az Erkel Színházban, a Gördülő Operában is fellépett. Később Kőbányán egy gyógyszertár vezetőjeként dolgozott, 1971-ben ismerkedett meg

Heka Etelka

előadóművésszel, akivel Bécsbe mentek, ahol magyar éttermet nyitottak. Ilosfalvy Róbert a vásárhelyi belvárosi katolikus templomban segédkántor, majd kántor volt, 1946-ban a Zeneakadémiára került, 1954-ben a Hunyadi László című opera címszerepében debütált. Ettől kezdve számtalan címszerepben láthatta a közönség. 1968-ban ő volt az első magyar énekes, aki a New York-i Carnegie Hallban elsőként énekelhette

Kodály Zoltán

Psalmus Hungaricusát. Antal Imre 1947-ben a szegedi konzervatóriumba került, ahol 1951-ben végzett, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola után az Országos Filharmónia szólistája lett. A világ különböző színpadain zenélt, a szakma számos díjjal jutalmazta. 1984-ben Erkel-díjat kapott. Szabadidejében a Fiatal Művészek Klubjában szórakoztatta vendégeit, ott figyelt fel rá

Békés József

író, a Magyar Televízió szerkesztője. Antal Imre 1965-ben állt először kamerák elé. Bár a televízióval párhuzamosan továbbra is zenélt, jobb kezén jelentkezett betegsége miatt szakítania kellett a zongorával. Filmekben, tévéjátékokban is szerepelt.