Lelkileg akarták a magyarságot megsemmisíteni, ezért is végeztek ki több mint harminc papot a Délvidéken 1944/45-ben. Egyikükről, Gachal János püspökről Matuska Márton írt könyvet, melyet a Honvéd téri templomban mutattak be.
„Mi magyarok, éljünk bármely régióban, egy nemzet vagyunk. Közös gondunk az, ami akár a Délvidéken, akár Ukrajnában, a Felvidéken vagy Magyarországon történt, hiszen lelkileg akartak bennünket megsemmisíteni” – fogalmazott
Matuska Márton
. A temerini születésű újságíró elsőként kezdett el foglalkozni a délvidéki, Szegeden a Megvert pásztorunk című könyvét mutatta be, ami
Gachal János
torontálvásárhelyi református püspök életrajzához szolgál számos adalékkal. A vasárnapi istentisztelet után a Honvéd téri református templom közösségi termében Matuska elmondta, a népirtások legfőbb mozgatórugója az volt, hogy ne legyen ereje a magyarságnak küzdenie fennmaradásáért. A megtörés egyik eszközének nevezte, hogy a Délvidéken 1944/45-ben mintegy harminc papot likvidáltak, köztük Gachal Jánost is. Megjegyezte, a mai napig nem ismert, pontosan hány áldozatot követelt az az időszak, mint ahogy a meggyilkolt lelkipásztorok számát is csak azért teszik harmincra, mert ennyijük neve ismert. Matuska Márton elmondta, a papokat azért is üldözték, hogy ne legyen lelki kapaszkodója az embereknek, s templomokat is földi romboltak. Rajtuk kívül politikai vezetőket, valamint módos embereket is megöltek, vagyis pénzszerzésre is felhasználták a népirtást. Gachal Jánost a jó pap példaképének nevezte, aki nélkül nem történhetett semmi a faluban, hiszen mindenkit ismert, minden gonddal tisztában volt. 1923-ban lett Torontálvásárhely lelkésze, ahol eltűnéséig, 1944. november 17-éig szolgált. Két évvel korábban választották a bánsági részek, illetve az akkori Szerbia református közösségének vezetőjévé. A mai napig nem ismert a nyughelye, csak feltételezések vannak ezzel kapcsolatban. Matuska Márton felidézte a „Megfordítom kocsim rúdját” kezdetű dal keletkezésének körülményeit is, melynek a szövegét a püspök írta, zenéjét
Vitkay Gyula
kántor szerezte. A magyarok kivándorlását támogatta az akkori királyi Jugoszlávia, például Dél-Amerikába, például nem is kellett a hajóra jegyet venniük. Később kiderült, hogy le kellett dolgozni a jegy árát, s nem feltétlenül várt jobb világ a magyarokra a tengerentúlon. Gachal János tenni akart a kivándorlás ellen, s ekkor született meg az említett dal, mely hamar ismertté vált. A kötet írója felidézte, a magyar parlament foglalkozott az 42-es razziával, és kártérítést fizettek a szerb államnak, ezzel szemben a szerb parlament a mai napig nem foglalkozott az 1944-es megtorlásokkal. Matuska hangsúlyozta, tisztában kell lenni azzal, hogy az 1944/45-ös események során nem a két évvel korábbi razzia bűnöseit próbálták kézre keríteni, a cél az volt, hogy minél több embert megsemmisítsenek. Erre bizonyíték Gachal János püspök élete, illetve a református püspök likvidálása.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.