Október 6-án reggel az aradi vértanúk emlékére félárbocra engedték a magyar nemzeti zászlót a pristinai Slim Lines táborban.
Az esti órákban megemlékezéssel tisztelegtek a missziós katonák a nemzet mártírjai előtt.
Kovács Attila
alezredes, a kontingens parancsnoka beszédében megemlékezett az október 6-i eseményekről, elsorolta a mártírok neveit, majd
Vécsey Károly
utolsó mondatának idézésével zárta beszédét: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
Dudás Ferenc
hadnagy, a kontingens református tábori lelkésze az emléknap vezérgondolatát a Szentírásból merítette: „Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a háborúnak és megvan az ideje a békének.” Számunkra, katonák számára a megemlékezésnek van itt az ideje – mondta. Beszédében dicsérte a hősök példamutatását, majd hozzátette: „Kiváló emberek áldozták életüket a magyar nemzetért és egész Európa szabadságáért, ezért igyekezzünk méltók lenni hozzájuk!” A beszédek után a kontingens 13 katonája (a 13 alegységet képviselve) elhelyezte az emlékezés gyertyáit a „magyar kertben”.
Papp Béla főhadnagy
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.