Klinghammer István: Senki sincs elzárva a felsőfokú tanulmányoktól

2014-ben magasabb ponthatárral lehet bejutni az egyetemekre, ami Klinghammer István szerint a diákok érdeke. A felsőoktatásért felelős államtitkárral az SZTE ünnepi tanévnyitóján beszélgettünk a kutatóegyetemek nyújtotta előnyökről és a tervezett profiltisztításról.

„A tudomány nem alany, hanem állítmány” – jelentette ki

Klinghammer István

a

Szegedi Tudományegyetem tanévnyitóján

, ahol az Emberi Erőforrások Minisztériuma felsőoktatásért felelős államtitkár arról is szólt, hogy a hallgatókon múlik, hogy mennyire felkészült szakemberré vagy innovatív kutatóvá válnak.

- A Szegedi Tudományegyetem 2016-ig viselheti a kiemelt felsőoktatás intézmény címet, mint kutató-elitegyetem. Ez mely területeken hozhat a legtöbbet az SZTE-nek?

- A legnagyobb erőt és elismerést ez a hallgatóknak hozza, az ő diplomájuknak az értékét emeli, hogyha nemzeti tudományegyetem tanulnak, ami kiemelt a magyar egyetemek között. Ez azt jelenti, hogy az intézménynek olyan oktatói kara, tudományos infrastruktúrája, felszereltsége van, mely lehetővé teszi a nagyon igényes oktatást. Ez persze azzal is együtt jár, hogy ide jól felkészült és motivált hallgatókat kell felvenni. Nem szabad csodálkozni azon, ha ide, a Szegedi Tudományegyetemre 240 ponttal nem lehet bekerülni.

- Ha már a ponthatároknál tartunk, a kormányzat célja, hogy ezek tovább emelkedjenek, jövőre már nem lenne elegendő 240 pont, a szeptembertől módosuló felvételiről szóló rendelet legalább 260 pontot irányoz elő, hogy felvételt nyerjen valaki államilag támogatott vagy önköltséges képzésekre. Miért szükséges a ponthatárok további emelése?

- Bármilyen meglepően hangzik is, erre a hallgatók miatt van szükség. A felsőoktatásban a 240-es ponthatárral egy gesztust gyakorolt a kormány idén, na de bent is kell maradni az intézményben. Szörnyű csalódás, ha a hallgató itt döbben rá, hogy nagyon hézagos a tudása, és nagyon sokan nem is tudják utolérni magukat, abbahagyják a tanulmányaikat. Jobb ezt úgy elkerülni, ha már a középiskolában felkészülnek arra, hogy komoly elvárások vannak. Hogyan lehet erre felkészülni? Úgy, hogy a ponthatárt ismerik, és tudják, hogy mit kell azért tenniük, hogy elegendő pontjuk legyen. A leendő hallgatóknak ismerniük kell azt, hogy milyen szintű érettségire van szükségük, és a nyelvtudást is meg lehet szerezni, amit egyetemen használniuk is kell. Nem szabad elfelejteni, a megfelelő teljesítmény nemcsak a hallgatónak, hanem az intézményeknek is érdeke.

- Tavaly télen számtalan hallgatói és oktatói megmozdulás volt a felvételi továbbá az intézmények finanszírozásának tervezett átalakítása kapcsán. Végül engedett a kormányzat is, például azzal, hogy kínáltak államilag finanszírozott helyeket a 16 kiemelt szakon. Lezárultak a felvételik, pótfelvételik, ennek tükrében hogyan látja, a kormányzat szándékai érvényesültek-e, vagy tovább kell finomítani ezen a téren?

- Mindent finomítani kell, hiszen ez is egy élő rendszer. Március elsejétől vagyok államtitkár, és biztos voltam benne, hogy rendezni tudjuk a viszonyokat. Figyelembe kell venni, hogy a kormányzatnak és a hallgatóknak is egy a célja, nevezetesen hogy színvonalas értelmiség kerüljön ki az egyetemek padjaiból. Sikerült is megnyugtatni a kedélyeket, sportnyelven fogalmazva: döntetlen lett. Ami nagyon szigorú volt, azt a kormány, mint egy jó szülő, belátta, hogy lehet enyhíteni, a hallgatóság pedig mint a jó gyermek megértette, hogy esetleg bizonyos módszerek nem megfelelőek a tiltakozásukra. Szeptembertől közel 59 ezer hallgató állami ösztöndíjjal tanul, valamint a pótfelvételik lezárultával elmondhatom, több mint 78 diák kerül be a magyar felsőoktatásba. Engem gyötörtek a kevés hallgatóval, a létszámcsökkenéssel, de azért ha most valaki összeszámolja, hogy hányan érettségiztek, hányan érték el a ponthatárokat, és ki az, akinek lett volna tehetsége, de nem került be a felsőoktatásba, akkor talán nem is érdemes ezen dohogni. Létezik a Diákhitel 2 is, ami Európában párját ritkító lehetőséget nyújt a tanulmányokhoz, tehát én nem is államtitkárként, hanem szülőként és nagyapaként mondom, megnyugtató a fiataloknak, hogy senki sincs elzárva a tanulmányoktól.

- Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szereptévesztésben vannak egyes intézmények, mert egyetemeken is folyik gyakorlati oktatás, míg főiskolák az elméleti tudományok irányába törekednek, és ezért profiltisztításra van szükség. Ez pontosan mit takar, min változtatna a kormányzat?

- Általánosságban elmondható, hogy az SZTE egy nemzeti tudományegyetem, akárcsak a debreceni vagy épp az ELTE. Van doktori iskolája, mesterképzése, vagyis az oktatásnak minden szintjét el tudja látni, méghozzá magas színvonalon. Vannak azonban a felsőoktatásban olyan főiskolák, ahol ugyan szintén magas színvonalon oktatnak, az ismert tudományos szakanyagot átadják a hallgatóiknak, azonban nincs értelme annak, hogy a mesterképzés és a doktori iskolák megalapítása felé igyekezzenek. Ahol van mesterképzés, és jelentkeznek is rá, természetesen, legyen, senki nem veszi el, de az a cél, és az a profiltisztítás lényege, hogy mindenki olyan szinten és azt oktassa, amire kompetenciája van. Értem ezalatt az infrastruktúrát, a felszereltséget és az oktatókart együttesen, s így a jelentkező hallgatók is jobban kiismerik magukat, hogy hol mit várhatnak el, és azt milyen szinten. A profiltisztításnak van egy másik oldala is, nevezetesen, hogy vezessék ki a rendszerből az olyan szakokat, amiket a hallgatók nem igazolnak vissza, vagyis nem jelentkeznek, illetve úgy látszik, hogy a társadalomnak nincs szüksége az ott végzett hallgatókra. Ezt javasoltam a főiskoláknak és egyetemeknek, hiszen nem az a cél, hogy frusztrált hallgatókat képezzünk. Ezt a két dolgot jelenti a profiltisztítás.

- Mindez mikorra valósulhat meg, hiszen egy-egy szak esetleges kivezetése, netán a képzés átalakítása nem megy egyik napról a másikra?

- Természetesen oktatási ciklusban kell gondolkodni, tehát három év alatt, hiszen ki kell vezetni adott esetben egy szakot. Azt szeretném elérni, hogy a váltóállítás történjen meg, álljanak irányba az egyetemek, főiskolák. Ha már irányba álltak, akkor pedig egyre gyorsabb induljanak is meg. Ezt végre lehet hajtani három év alatt, úgy gondolom.

- Ha a felsőoktatásról beszélünk, akkor nem kerülhetjük ki a finanszírozás kérdését sem. Elvonásokat éltek meg az egyetemek, így a szegedi universitas is. Ezen a téren mire lehet számítani?

- Az állami felsőoktatás tekintetében alapvető kérdés a finanszírozás, és itt különbséget kell tenni, hogy egyetemet vagy főiskolát finanszírozunk. Az egyetemen van doktori iskola, indul mesterképzés, azért ott mások a ráfordítások. Ilyen képzéseknél elvárt a kutatás támogatása állami forrásból, míg a főiskoláknak, akik szintén kutathatnak természetesen, inkább pályázati forrásokból, innovációkból és iparkapcsolatokból kell ezeket finanszírozniuk. Eddig évekig az volt jellemző hozzáállás, hogy egy adott szakot mindegy, hogy hol oktatnak, mert egyforma. Ezen azonban változtatni kell! A minőségi felsőoktatást meg kell fizetni, jövőre 170-180 milliárd forintnyi állami támogatásra van szükség a felsőoktatásban. A minőségi irányba történő elmozdulásnak azt is kell jelentenie, hogy ugyanolyan költségekkel dolgoznak a hazai egyetemek, mint a nagy európai társaik.