Böjte Csaba: Ferenc pápa szárnyakat hozott nekünk, merjünk hát szárnyalni!

Az a dolga minden embernek Böjte Csaba szerint, hogy jobbá tegye a világot, amihez segítséget nyújt, ha figyel Ferenc pápára, aki ősi evangéliumokhoz nyúlt vissza az egyszerűséggel és a munkával.

Matthew E. Bunson

amerikai egyháztörténész Ferenc pápa küldetése – Út a tangótól a Vatikánig című könyvének

szegedi bemutatóján

Csaba

testvérrel, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjével a katolikus egyházfő küldetéséről és az általa hozott két szárnyról is beszélgettünk.

- A Ferenc pápáról szóló könyv előszavában a reménység pápájának, a holnapba vezető út emberének nevezi a katolikus egyházfőt. Mit tart az ő küldetésének?

- Neki is az a küldetése, mint mindannyiunknak, hogy van remény, hogy ezt a világot, ezt a Föld nevű projektet, amit a Jóisten elindított, jó irányba kell vinnünk, hogy Isten országa, vagyis a szeretet, a béke és az egyetértés országa eljöjjön. Hiszem, újabb lépést teszünk most előre a pápával, igaz azt, hogy célba érünk-e, nem tudhatom. Az viszont bizonyosság, hogy nagy ajándék a Jóistentől

Ferenc pápa

mindannyiunk számára. Remélem, minél többen megtanuljuk tőle ezt a stílust, hogy közvetlenek, elérhetőek leszünk, hogy akár fel lehessen bennünket hívni, bátorítani vagy vigasztalni másokat. Nagy szüksége van a világnak erre. Ahogy a könyv előszavában is írtam, elhozott nekünk két szárnyat, amelyek illeszkednek az ősi evangéliumhoz, mégis a ma élő ember számára nélkülözhetetlenek. Ezek egyike az egyszerűség és a természetesség szárnya, míg a másik a tisztességes munkáé. Úgy gondolom, ezeket a szárnyakat érdemes mindenkinek felpróbálnia. Ő az igazi, nagyon ősi tiszta forráshoz tud visszanyúlni, s odavezetni bennünket. Ez egy csodálatos dolog, örvend a lelkem, hogy ilyen egyházfőnk van.

- Ez a két szárny két fontos üzenet, mégis a pápa melyik emberi tulajdonságát tartja a legfontosabbnak?

- Számomra a természetessége és egyszerűsége imponál a legjobban, nem a külsőségekben és a szertartásokban veszik el. Egy kis halászfalu plébánosa, kiül egy csónakba és odamegy az emberekhez, s csak azt kéri, hogy a politikusok és az egyházi személyiségek és hatóságok ne menjenek oda, mert ő az emberekkel akar találkozni. Matthew E. Bunson róla szóló könyve közvetlenül a megválasztása után született, de a pápa még csak most bontakozik ki, minden nap valami újat tesz. Nemrég például arról beszélt, hogy elvált emberek számára szeretne egy új tanítást, hogy miként lehetne integrálni azokat, akik saját vagy másoknak a hibájából elváltak, vagy második házasságban éltek. De ez még csak az út eleje, várható, hogy az élet számos területét közelíti meg újszerű, emberközeli, természetes stílusával.

- De a világ vajon mennyire nyitott mindarra, amit Ferenc pápa képvisel?

- A mai fiatalság és a felnőttek annyi mindent kipróbáltak az életben, tudjuk, hogy sokan bele is csömörlenek, ezért szerintem egy nagyon tiszta, átlátható és világos vonalvezetésre van igénye és szüksége mindenkinek. El is távolodtak az emberek egymástól, sokan az egyháztól is, de az a feladatunk, hogy visszataláljunk. Ha férj és a feleség összeveszik, akkor nem új előírások kellenek, hanem menjen oda a férj, adjon egy puszit a feleségének, s ez bőven elég. Ugyanezt gondolom az egyházi reformról is, ha le tudjuk vetni a félelmeinket, jó útra térünk. A kommunizmusból jövünk mi is. és a világtól nagyon sok pofont kapott az egyház, természetes, hogy van egyfajta félelem és számtalan kérdés, kétkedés. Meg kell győznünk egymást, oda-vissza mindkét félnek, hiszen egyet akarunk! Vessük össze a vállunkat, és menjünk előre!

- Ferenc pápától mégis reformokat várnak, folyamatosan latolgatják megválasztása óta, hogy vajon mely területeket fog átszervezni. Ön szerint viszont nincs is szükség változtatásokra?

- Gondoljunk a házasságra, ami egy régi intézmény, azt vajon miként lehet megreformálni? Ha egy nő szereti a férjét és viszont, akkor az működik, nincs mit változtatni rajta. Nem azt állítom, hogy az egyházat nem lehet megreformálni, de ha a meglévő struktúrájával az egyház hitelessé, emberarcúvá és elérhetővé válik, akkor nemigen kell rajta változtatni. Az a legfontosabb, hogy szeressük a Jóistent, s elérjük a mennyek országát! Ez viszont, ne feledjük, csak rajtunk múlik.

- Mi a legfontosabb ön szerint, amit mindenkinek meg kell vagy éppen kellene tennie?

- Amikor arról beszélnek, hogy krízis van a társadalmunkban, akkor az okozza a legfőbb gondot, hogy eltávolodunk a kereszténységtől. Ezért a legalapvetőbb, hogy vissza kell térni a krisztusi szellemhez, párbeszédet kell folytatnunk egymással, s ami még fontos: mindenkinek fel kell csatolnia Ferenc pápás szárnyait!