Eperjes, Kismagyarország része
Az origo.hu elindította Kismagyarország sorozatát azokról a hazai településekről, melyek csak bűnügyi események miatt kerülhetnek be az országos hírek palettájába. Véletlenszerűen böknek a térképre, így választják ki azokat a helyeket és arcokat, akik megérnek egy rövid bejegyzést. Legutóbb a Csongrád megyei Eperjesen jártak.
Eperjes település Csongrád megye északi csücskében fekszik, a történelem során - Mátyás király tiszteletére - pedig Királyságnak is hívták már. A törökök, miután betörtek hazánkba a földdel egyenlővé tették Királyságot. Az 1940-es évek derekán, az Országos Nép- és Családvédelmi szociális program keretében új házakat húztak a területre, de a falunak meg kellett válnia az "úri" névtől, így Eperjesre keresztelték. Ez időtájt kezdett benépesedni, mára viszont az elnéptelenedés jellemzi. Az
így ír a falu eldugottságáról: "Szentestől - amelyhez közigazgatásilag tartozik - 26 kilométerre fekszik, a távolság jó részét aszfaltozott, de folt hátán folt úton kell megtenni. Nem klasszikus zsákfalu, átmegy rajta az út - csakhogy nem vezet sehová. Az egész csak egy 6-8 kilométeres kitérő a Szentestől Kondoros felé vezető alsóbbrendű útról". A cikkben a település volt polgármestere, Kollár Lajos erre a következőképpen kontrázott rá: "ez még nem a világ vége, de már látszik innen". Képgalériájuk sem a legvonzóbb napsütésben készült, borús és szomorú atmoszféra lengi körül a környéket.
Nem jellemzőek a vendégek sem, esetleg átutazóba érkeznek turisták, vagy a szomszéd Gádorosról kerekezik át néhány idős asszony. Hasonló példát követnek a falu fiataljai is, hacsak nem a mezőgazdaságban képzelik el jövőjüket.
