A szegedi tömegközlekedésben 1993-ban még 304 ezer utazás történt naponta, 2012-ben viszont már alig 200 ezer. Az SZKT problémáiról beszélt a Közéleti Kávéházban az ügyvezető.
Megnőtt a járműpark, a kötött vonalak hossza is, a korszerű, komfortosabb közlekedés pedig jelentősen drágul, ráadásul néhány év múlva az összes garancia lejár, így a cég már saját pénzből szerel, újít fel gépparkot, vonalakat. Három-négy évre visszatekintve a forráselvonások és a többletköltségek mintegy 1,4 milliárd pluszterhet tettek az SZKT nyakába - a Közéleti Kávéház hétfő esti vendégeként
Tóth István Tibor
, a Szegedi Közlekedési Kft. ügyvezető igazgatója beszélt a városi közösségi közlekedés problémáiról.
A visszatekintés előtt a jelenről sorolt adatokat az ügyvezető. Elmondása szerint az egyik kardinális probléma, hogy hiába jelent korszerűsödést, kényelmet az elektromos tömegközlekedés-fejlesztés nagyprojekt, az üzemeltetésre öt év garanciát kellett vállalnia a városnak, amely nemigen számolt a megnövekedett költségekkel. „Csak néhány példát említenék! Eddig négy áramellátó központ volt, most tíz darab van. A nagyprojektből az ITS-rendszer kiépítése és a 10-es trolibuszvonal beindítása van még hátra. Az aktív utastájékoztató információs rendszer esetében 107 aktív táblát helyezünk majd ki, melyeknek csak az áramszámlája 6 millió forint lesz évente. Várhatóan augusztusban érkezik meg az első trolibusz a 10-es vonalra, amely jelenleg a buszközlekedéssel 130-140 millió forintba kerül évente. Miután trolikra cseréltük, ez az összeg 270-280 millió körül lesz. Ráadásul a nagyprojektben három év múlva lejárnak a gépparkra a garanciák, öt év múlva a pályákra, eszközökre is, valószínűleg tíz év múlva el kell kezdeni az első felújításokat: egy ilyen a PESA-nál 80 millió körüli összeg” – sorolta a számokat a szakember.
Közben a kávéház hallgatósága megtudhatott néhány, a cég jövőjét tekintve nem éppen kecsegtető statisztikai adatot is. Míg 1993-ban 304 ezer utazást regisztráltak egy nap alatt, 2012-ben már csak 200 ezer alatti utazásszámot, ami várhatóan 2014-re 170 ezer körülire csökkenhet. Most a férőhely-kihasználtság 16,9 százalék, ami kevesebb, mint egy autó esetében, amelyet csak a sofőr hajt (20 százalék). Ezt az adatot még meg lehet fejelni azzal, hogy míg 2005-ben közel 5 millió utazószelvényt értékesítettek, addig 2012-ben a felét, 2,5 milliót.
Tóth István Tibor az apadó számok mellett a hasonlóan apadó támogatásokról is beszélt, mindez elmondása szerint így együtt veszélybe sodorhatja a cég jövőjét. Az állami árkiegészítés és a normatív támogatás is csökkent. Az ügyvezető szerint a parkolási üzletág bevétele sokáig enyhítette a kieséseket, de mivel a 3000 parkoló közel egy évtized alatt 2000-re apadt, az eddigi 930 milliós bevétel helyett ma 700 millió folyik be.
„A 2008-2010-es évekhez képest 2011-től 2013-ig 649 millióval folyt be kevesebb, 435 millióval lett több a személyi jellegű költség és 413 millióval a kötelezettségek törlesztése. Összesen közel 1,5 milliárd a többletteher és a forráselvonás miatti pluszköltség. Mivel a közösségi közlekedés immár vidéken a választható kategóriába került, az önkormányzatnak annyit kell megrendelnie, amennyit finanszírozni tud. De most kettős a szerepe a városnak, mert egyrészről érdeke, hogy olcsón működjön a közlekedési cége, de érdeke az is politikailag, hogy a város lakosságát elkápráztassa a szolgáltatás minőségével. Utóbbit olyan magasságok felé tornázta, amit azonban nemigen tud most finanszírozni” – emelte ki az ügyvezető. Tóth István Tibor leszögezte végül, hogy a városnak sok kérdést kell tisztáznia a tömegközlekedés jövőjével kapcsolatban. Ilyen például, hogy szociális vagy piaci alapon szeretné azt működtetni, mekkora annak a fenntartható mérete, ki határozza meg és milyen alapon az utazási tarifákat, vagy például, hogyan állítsuk össze a rendszert, új elemekre, járművekre kellene alapozni, használtakra vagy inkább a meglévőket felújítani, illetve ha mindkettőt, akkor mi az egészséges arány...
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.