Bálint Sándor és az állambiztonság zsigeri ateizmusa

A „legszögedibb szögedi” életformájával személyes erkölcsi példamutatást jelent a ma embere számára is. Nem véletlen, hogy e jámbor tudósban ellenséget látott az államszocializmus.

Igazi hiánypótló munkát mutattak be hétfőn a 84. Ünnepi Könyvhét alkalmából a szegedi Somogyi-könyvtárban. A „Bálint Sándor (1904-1980). Életrajz” című új monográfia szerzőjével,

Csapody Miklós

történész-irodalomtörténésszel, korábbi parlamenti képviselővel

Zombori István

nyugalmazott múzeumigazgató beszélgetett. Csapody Miklós könyvében

Bálint Sándor

néprajztudóssal kapcsolatos kutatásait összegezte. Egy évtizeddel ezelőtt már megjelentetett egy kötetet a „legszögedibb szögediről”. Az a mű életrajzi keretben helyezte el a titkosszolgálati és egyéb levéltári forrásokat, összefoglalta a tudós évtizedeken át tartó megfigyelését és perét. Ezúttal viszont klasszikus, hagyományos életrajzzal jelentkezett, amiben fontos szálat képez a kereszténydemokrata politika és a szakrális néprajz területe, s kiegészítő elemként szőtte bele az állambiztonsági anyagot. Hol lenne Bálint Sándor helye a mai szellemi életben és tudományban? – hangzott el a kérdés az új feldolgozás kapcsán. Csapody Miklós szerint a Magyar Tudományos Akadémia legfényesebb nevei között találnánk. Úgy véli, a legtöbb néprajtkutató még évtizedekig aligha fogja őt meghaladni. „Bálint Sándor szellemi, erkölcsi iskolát épített művein, személyiségén keresztül, miközben a rendszer megkülönböztetése miatt valódi egyetemi iskolát nem hozhatott létre. Szellemi hatása ma is érezhető. Neve a magyar szellemi életben egyfajta erkölcsi magatartást jelent, miközben természetesen a néprajz ismerőinek szakterületi hagyatéka is komoly kincs. Meggyőződésem, hogy a teljes magyar néprajz legnagyobb egyszemélyes életművét hozta létre” – értékelt a szerző. Bálint Sándor jelentősége Szegeden még ennél is sokkal nagyobb – fűzte hozzá Zombori István, aki arról szólt, hogy a néhai szegedi egyetemi professzor nem egyszerűen Szegedet, a szegedi nagytájat megörökítő történész, művelődéstörténész, néprajzos, hanem életformájával is személyes erkölcsi példamutatást jelent a ma embere számára. Nem véletlenül rettegett ettől a jámbor tudóstól az államszocialista rendszer... A sugárzó emberi jóság, a rendíthetetlen hit és az állambiztonság zsigeri ateizmusa voltak a fő okok – foglalta össze Csapody Miklós. „Elsősorban a belenevelt Isten-hit mint fundamentum tette erőssé. Ezért a magatartásért üldözték, majd indítottak pert ellene, amikor az 1963-as nagy amnesztia után kapóra jött, hogy le lehetett 'fasisztázni' egy a közéletben is ismert, elismert katolikust. Az ellene való fellépéssel több ezer hívőnek, pedagógusnak, papnak kívántak intő példával szolgálni – ismertette a gépezet ördögi működését. A rendszerellenes szervezkedés vádját aztán ejteni kellett, „csak” államellenes izgatásban találták bűnösnek 1965-ben Bálint Sándort, aki többek között

Ortutay Gyula

és

Erdei Ferenc

közbenjárására végül elkerülte a börtönt – kényszernyugdíjazták. Csapody Miklós úgy fogalmazott: „a Gondviselés ezzel adott egy pofont a rendszernek”, hiszen a következő másfél évtizedben a Jóisten útmutatásával olyan alapművekkel gazdagította a szellemi életet, az utókort, mint az Ünnepi kalendárium, a Karácsony, húsvét, pünkösd vagy a Szögedi nemzet. Az esten szó esett Bálint Sándor boldoggá avatási eljárásáról is. Zombori István idézte fel a néprajztudósnak az ellene folytatott perben az utolsó szó jogán elmondott gondolatait.

„Csak arra kéröm az én Uramat, Istenömet, hogy soha né tudjam mög, ki juttatott engöm ide. Nem akarom, hogy ellene a lelkömben bármikor is harag keletközön. … Aki engöm ezzel az ellenem kitalált váddal a szégyönpadra ültetött, az nem tudja, mit cseleködött. Nem haragszom rá. Majd az Úr Jézussal elröndözik.”

Kell-e ennél nyomósabb érv, bizonyíték a boldoggá avatáshoz?