Az ultramaratoni futó, aki anno 1127 kilométeres versenyt teljesített az USA-ban. Mózes Ervin, Szeged Megyei Jogú Városának címzetes főjegyzője a rendszerváltás után maga adta át későbbi munkahelyét a szegedi önkormányzatnak...
- Ahogy minden vendégünket, úgy önt is először a borfogyasztási szokásairól szeretnénk faggatni. Szereti-e a bort, s ha igen, milyen bort fogyaszt legszívesebben?
- Rendszeres borivó nem vagyok. Amikor valamilyen családi rendezvényre jövünk össze, akkor szívesen kóstolom: nehezebb ételekhez testes vöröset, könnyebbekhez rozét. Vigyáznom kell azért, mert nekem hamar megárt, egy-két pohárnál többet nem iszom. Nagyrészt tisztán fogyasztom, egy-egy nagyobb siker, sporteredmény megünneplése alkalmával szívesen fröccsözök.
Borfesztivál: közkedvelt, ráadásul kulturált
- Sokan a város egyik legszebb időszakaként emlegetik a Szeged-napi kavalkádot, benne az immár hagyományos borünneppel. Ön szerint mit jelent Szeged számára a borfesztivál, s milyen gyakran fordul meg itt?
- Nagyon tetszik, ahogy szépen kiteljesedett, közkedvelt és kulturált rendezvénnyé vált. Nekem ilyen szemmel is figyelnem kell: van-e rendbontás, hangoskodás, ami a lakosságot zavarja. Szerencsére elenyésző számú ilyen bejelentés érkezik, ami azt jelenti, hogy a borkultúra és az emberek magatartáskultúrája is fejlődik. A nem szegediek is előszeretettel látogatnak el városunkba ezekben a napokban, kilátogatnak ide a Széchenyi térre, ami szerintem igazán hangulatos, tágas, ráadásul reprezentatív helyszín. Fontos, hogy semmilyen kár nem keletkezik a tér növényzetében, fáiban, szobraiban, az összes helyi rendezvényünk közül ezt érinti a legkevesebb lakossági kifogás.
Nézze meg a SZEGEDma TV videóját is!
http://youtu.be/-DAJpq3m4f8
Jegyzői tisztség: első nekifutásra még nem sikerült
- Térjünk rá szakmai, közéleti kérdésekre. Előző vendégünk, Lippai Pál, Szeged 1990 és 1994 közötti polgármestere azt mondta, hogy a Fidesz és az SZDSZ liberális erői annak idején 1991/92-ben már Mózes Ervint szerették volna jegyzőnek, az MDF-KDNP-FKgP koalíció ellenállása miatt végül mégsem kapott többséget a közgyűlésben ez az előterjesztés. Hogyan emlékszik erre az időszakra?
- Ez az időszak a tanácsrendszer lebontásáról, az önkormányzatiság kialakításáról szólt. Fiatal szakemberként lelkes híve voltam az 1990. évi 65. törvénynek, az önkormányzati törvénynek. Nagyon szerettem volna látni, hogyan fog majd működni. A tanácsrendszerben a megyei tanács számított a közigazgatás központjának, ott dolgoztam, mert mindig szerettem a szakma sűrűjében lenni. A rendszerváltással egy megyei jogú város azonnal központivá vált. Szegeden az akkori politikai erők nem tudtak megegyezni a jegyző személyében. Életem első pályázata volt ez, nem jártam sikerrel, de a dolog nem hagyott bennem mély nyomokat. A köztársasági megbízotti hivatalba kerültem, így folyamatosan figyelemmel követhettem a megyei önkormányzatok, köztük a szegedi tevékenységét, ami további pályafutásom szempontjából rendkívül sokat jelentett.
Kísért az SZDSZ-es múlt
- Utána kacérkodott a politikai szerepvállalással is az SZDSZ színeiben, országgyűlési képviselőjelöltként indult 1994-ben, mi motiválta erre?
- Ugyanaz a gondolatkísérlet buzdított, mint a jegyzői posztot illetően, ki akartam magam próbálni egy más területen is. Párton kívüliként kerestek meg engem, ismervén közigazgatási területen végzett munkámat. Azt mondták, eltelt négy év, látni az önkormányzatiság alakulását, gyengeségeit és erősségeit. Egy nagyobb horderejű közigazgatási változásra készültek akkoriban, és arra kértek, hogy jogalkotóként vegyek részt a munkában, közigazgatási tapasztalatomat kamatoztassam majdan az önkormányzati bizottság keretein belül. Ez ismét egy kihívás volt, s kiderült számomra, hogy nem vagyok politikus alkat.
Annus József
(MSZP) mindkét választási fordulóban megelőzött, így véget is ért életemben ez a szakasz, közigazgatási szakember voltam, és az is maradtam, jogalkalmazó, nem pedig jogalkotó. Nem tartanám magam alkalmasnak politikusnak.
- 2013-at írunk, az SZDSZ már elsüllyedt a magyar politikai mocsárban. Önt viszont 19 év után is gyakran emlékeztetik SZDSZ-es múltjára, szerepvállalására a politikai csatározások során. Hogy fogadja ezt?
- Nem örülök neki, ha felemlegetik, de nem hagy bennem nyomot, mert politikai szerepet sem akkor, sem később nem vállaltam. Tisztában vagyok a munkámmal és az életutammal, a közéleti szerepvállalással ez jár - van, aki jobb, van, aki rosszabb szájízzel emlékszik rá, de mivel semmi olyat nem tudtam csinálni, ami komoly változást okozott volna, így a lelkiismeretem nyugodt.
Nem eresztette el a közigazgatás
- Milyen út vezetett később Szeged város jegyzői székébe?
- 1994-ben új kormány és megyei közigazgatási hivatal állt föl, itt hivatalvezető-helyettes, majd vezető lettem. Ekkor tárult ki a kapu a munkámban a megyei közigazgatásra, az állam fejével tudtam gondolkodni, állami vonalon képzeltem el a jövőmet. Később 2000-ben minden megyei közigazgatási hivatal élére új pályázatot írtak ki, s akkor nem nyertem, így dilemma elé kerültem. Sok megkeresésem, ajánlatom volt különböző cégektől, de ez egy új pályára állított volna. A közigazgatás vonalán maradtam végül, így a szegedi jegyzői iroda vezetőjévé váltam. Azért tartom ezt életem egy fontos szakaszának, mert jegyző sem lehettem volna anélkül, hogy nem látom alulról is az apparátus működésének folyamatát. 2003. január 23-án választottak Szeged jegyzőjévé. Nagyon szeretem ezt a hivatást, ami - hangsúlyozom - csapatmunka. Minden, amit elértünk, az apparátus eredménye. Jómagam nagyon szeretek csapatban dolgozni, mert tudom, a magányos farkasok kora lejárt. Büszkeséggel tölt el, hogy két magas állami kitüntetésben részesültem. Kitüntettek a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, illetve a 2006-os árvízvédelmi tevékenységért a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjét is átvehettem. Utóbbi esetben rendkívül komoly közigazgatási és szakmai szervezőmunka eredményével tudta a csapat megóvni a várost az elképesztően nagy víz fenyegetésétől.
Mára is évi 400 ezer ügy maradt
- Lippai Pállal arról is beszélgettünk, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszakban rengeteget változott a polgármesteri szerepkör. Míg ő annak idején szakmai tisztségként tekintett a feladatra, utódai – mondta – egyre inkább politikai polgármesterek. A külső szemlélő számára úgy tűnik, a jegyzői hivatás, szerep is sokat változott az utóbbi önkormányzati ciklusokban… Mennyiben módosult a feladat, a felelősség? - Nagyon jól látta Lippai Pál a szerepét, ami azóta megváltozott a polgármestereknél. Kormányzati ciklusoktól függetlenül folyamatosan erősítették a szerepüket. 1990-ben a polgármestert a testületi többség választotta, inkább szakember volt vagy szakember-politikus keveréke. 1994-től inkább a polgármester politikusi arca került előtérbe, aki megnyeri magának a testületi többséget, és a munkája által fejlődik a város. Neki a stratégának kell lennie, szakértő csapatát maga köré gyűjtheti az apparátusban. Érzésem szerint Szegeden ez megvalósul. A jegyzői tisztség ettől elkülönült szerepkör. A feladat ellátása felelősséggel jár, s a tisztséget szintén tovább erősíti az önkormányzati törvény, hiszen már az önkormányzat szerve lett, akár önkormányzati feladatot is kaphat a testülettől. Kiemelt szerepkörről van szó, melynek nem is egyszerű megfelelni, elég, ha csak arra utalok, milyen feladatokat ad a több mint tucatnyi önkormányzati cég, a több mint száz intézmény és a beruházásállomány. A járási hivatalok megalakulása előtt nagyjából évi 740 ezer ügyet intéztünk, de még mostanra is 400 ezer körüli maradt.
"Nem csak a jobboldakiakkal vannak konfliktusaim"
- A közgyűlésben – tapasztalja a nagy nyilvánosság − számos támadás éri önt a jobboldal részéről annak kapcsán, hogy álláspontjával a polgármesteri, városházi érvelés alátámasztója. 2010/11-ben még a leváltására is kísérletet tett a jobboldali többség. Hogyan éli meg mindezt? - Elmesélhetném magamról, hogy ultramaratoni futó voltam, a kifárasztásom így nem egyszerű, de senkinek sincsenek drótkötélből az idegei. Ami erőt ad, hogy a szakmai munkámat nem éri kritika. Amikor le akartam váltani, elhatároztam, ellenállok és bebizonyítom, hogy szakemberként maradok a helyemen, jól végzem a munkámat. Az ügy lecsengése után sok jobboldali politikus megkeresett, hogy nem ismertek, félreismertek, és a támadások is alábbhagytak. Nem is csak magamért harcoltam egyébként anno, hanem az ellen is akartam tiltakozni, hogy minden más megyei jogú városban, ahol változott a közgyűlés összetétele, leváltották a jegyzőt. A közigazgatásban elutasítom a politikai váltógazdaságot. A politikusok változhatnak, a szakemberek lehetőség szerint állandóak a fejlett politikai gondolkodású országokban. Nekünk nincsenek politikai szándékaink, szakmai felelősségünk azonban van! Sokszor kerülök szakmai konfliktusba jobboldali politikusokkal, való igaz, hogy az ő előterjesztéseikkel szemben lépek fel leginkább. Hadd mondjam el, a másik oldallal is bőven akadnak konfliktusaim, csak ott - különösen a városházi előterjesztések esetében - hosszas előkészítési folyamat során egyeztetünk, egyfajta műhelymunka során finomítunk. Sok jobboldali képviselő keres meg azzal, hogy indítványt kíván bejutni, velük is mindig minden részletet végig tudunk egyeztetni, s nem is kell törvényességi észrevételt tennem. Azoknál az előterjesztéseknél szokott gond lenni, melyeket egyeztetés nélkül, későn nyújtanak be, sok szakmai hibával - ezt kötelességem szóvá tenni. A vita a munkám része, majdnem olyan ez, mint egy futballbíró: nem drukkolhat senkinek, ugyanakkor nem nézheti el a szabálytalanságot sem.
Aki visszaadta a városházát Szegednek
- Az önkormányzatiság szerepe, az önkormányzatok mozgástere, a hozzájuk rendelt feladatkör rengeteget változott az utóbbi időben, milyen kihívásokkal járt az ön számára ez az átalakulás? Illetve hadd kapcsoljuk ide Lippai Pál önhöz intézett kérdését: mit jelentett az ön számára, hogy a vagyonátadás során az államhoz került múzeum most egy jogszabályi változás következtében visszakerült Szegedhez? - A múzeummal kezdeném: örömmel konstatáltam a tényt, hogy előbb-utóbb minden visszatér oda. ahova való. Említettem, hogy a megyei tanácsnál dolgoztam, és ott ért a rendszerváltás. Később a vagyonátadó bizottság tagjaként dolgoztam, és az én döntésemmel, aláírásommal került át például az államtól Szegedhez a városháza. Nem gondoltam, hogy később ez egy munkahelyteremtő beruházás lesz számomra (nevet - a szerk.). Szegedet az intézményhálózata emeli fel, melynek szerves része a Móra-múzeum is. Fontos, hogy ez a városé legyen, és örülök a visszatérésének. Biztos vagyok benne, hogy a múzeum a jövőben is fejlődni fog, aktív vezetőt ismertünk meg Fogas Ottó igazgató személyében, akivel kiválóan együtt lehet működni. Az utóbbi évek változásait az államosítás, központosítás fogalmakkal jellemzi a politika. 1990-ben, a rendszerváltás lázában sikerült közel 3000 kis köztársaságot létrehozni, ami akkor érthető volt, de nem érthetetlen, hogy elindult az összefűzésük, különösen, ami a gazdasági mozgástér szűkítését illeti. Magánemberként viszont az az érzésem, kicsit kilengett az inga a másik irányban, főként az iskolák átadása kapcsán. Az iskola egy önkormányzatiság szellemiségét, sokszínűségét tükrözi, az uniformizálással veszélyben látom a helyi kezdeményezéseket, sokszínűséget, de kívánom, hogy ne legyen igazam. Összegezve: nem lep meg a változás iránya, de meglep a helyi kezdeményezés gyümölcseit elvevő átalakítások sora.
A jogszabály tartalmát kell ismerni
- Manapság jóval kevesebb közgyűlést tartanak, mint a korábbi ciklusokban. Milyen felkészülést igényel egy-egy ilyen ülés? Olvasóink érdeklődnek: tényleg tudja fejből a közgyűlés szervezeti és működési szabályzatát? - Ennek alapja a 2011. évi 189-es törvény, melyből le tudnék vizsgázni, de szó szerint nem lennék képes elmondani. A hatályos SZMSZ-t pedig 2013. február 27-én fogadtuk el, 99 szakasszal, 5 melléklettel. Ezt már jobban ismerem, szó szerint persze nem, de azonnal megtalálok benne bármit. Olyan gyakori a jogszabályok változása, hogy nehéz bármit szó szerint megtanulni; nem is törekszem erre, de a tartalmát ismernem kell, hiszen a közgyűlésen másodpercek alatt kell reagálni egy-egy kérdésre, felvetésre. Ami a közgyűlési munkát, felkészülést illeti, részt veszek azon előterjesztések előkészítésében, melyeket a városháza, vagy az egyéni képviselők időben terjesztenek be. A közgyűlés mindig pénteken van, előtte hétvégén 22-23 munkaórával végigolvasom A-tól ZS-ig az előterjesztéseket, magam mellé téve az összes hatályos jogszabályt, felkészülök a lehetséges kérdésekre, módosító indítványokra is. Az apparátus segít nekem, de amikor már kint ülök a közgyűlési pulpituson, nem mondhatom, hogy ezt vagy azt valaki más ismeri jobban, mindenre gyorsan és pontosan kell reagálnom. Sokszor nehéz feladat, de ez a dolgom, s nagyon szeretem - a feleségem meg is jegyezte egyszer, nem az a baja velem, hogy sokat dolgozom, hanem hogy még élvezem is... - A munka mellett hogyan jut idő regenerálódásra? Felesége rendőrségi szóvivő volt, most bűnmegelőzési osztályvezető, szintén közéleti személyiség ő is, el tudnak vonulni néha kikapcsolódni? - Nehezen szervezzük össze, ugyanakkor tiszteljük egymás hivatását, a rendőrségi munka is ugyanolyan kiszámíthatatlan, mint az enyém. Sokat segíti, hogy családunkban voltak már rendőrök, a feleségem nagyapja, illetve az én édesapám, így tudjuk, mivel jár az ilyesfajta köztisztviselői hivatás. Mindketten hazavisszük a problémáinkat. Nehéz összehangolni, de kitaláltuk, hogy közösen járunk ki a fiunk focimérkőzéseire, és a levegőn regenerálódunk.
A futballtól az ultramaratoni futásig
- Nem titok, hogy önben igazi sportembert tisztelhetünk, aki foglalkozott hosszútávfutással, karatéval és labdarúgással is. Rendszeres látogatója a Szeged 2011 és a Szőreg labdarúgó-, illetve az UTC futsalmeccseinek, s fia az édesapját követve ma is az UTC-ben rúgja a bőrt. Honnan a sport szeretete, illetve milyen szerepet játszik ma a sport az életében? - Édesapám alacsonyabb osztályban focizott, tőle ered a sportág szeretete. 1954-ben születtem, abban az időben a szegediek számára a futball volt a leginkább elérhető. Kilenc évig játszottam az UTC-ben, s már nem táncoltattam a fülemen a labdát, de sokat tudtam futni. Emellett karatéztam is a Rendőr TE-ben, és az akkori szakosztályunk szeretett volna bizonyítani is. Valakinek eszébe jutott, hogy induljunk el egy Szegeden sorra kerülő maratoni futóversenyen, ha már ilyen kemény legények vagyunk. A szakosztály fele elfogyott a kezdésig, végül egyedül én értem célba. Meg kell jegyezzem, hogy azt az érzést leírni csak költő tudná. Akkor azonnal abbahagytam a karatét, és maratoni futó lettem, de nem voltam túl gyors benne, viszont felismertem, hogy egymás után két maratont is le tudok futni azonos idővel. Átálltam a 24 órás futók mezőnyébe, s többször sikerült is 200 kilométer fölött teljesítenem. 1993-ban beneveztem egy New York-i 700 mérföldes, azaz 1127 kilométeres futóversenyre is, ami 27 maraton volt egymás után. Itt második lettem 10 nap, 20 óra 36 perc 14 másodperc alatt teljesítve a távot az egy mérföldes, szabálytalan körpályán. Az ember villog az első napokon, de a végére nagyon el tud fogyni az erő. Itt az is előfordult már, hogy senki nem ért célba... Életemben egy országúti futást adtam csak fel, egy 260 kilométeres Nyíregyháza-Budapest vonalnál 225 kilométer felett megrogytam, abbahagytam, de nagyon rosszul viseltem. Megfogadtam, hogy soha többet nem fordul elő ilyen eset! - Ma is szokott még futni? - Régebben évi 6-8 ezer kilométert teljesítettem, ezt a korszakot 1998-ban zártam le. Manapság Szőregen és az újszegedi ligetben szoktam még futni, de ez már csak "ruhaszellőztető" edzés. Egy hosszabb táv talán még most is menne, de szándékosan nem csinálom, már csak az alvásidőmből tudnék erre fordítani a család és a munka mellett. Ez már ráadásul nem is az egészséget szolgálná.
Lékó sem tudta mattolni
- Úgy hírlik, továbbra is nagy rajongója a sakknak... - Bárhol és bármikor! Harminc, különböző anyagból készül sakk-készletem és háromszáznál is több sakk-könyvem van az otthoni gyűjteményben, illetve külön sakkszobában - ahová takarítani se léphet be senki - őrzöm ereklyéimet, köztük például Kaszparov autogramját vagy a Lékó Péter és Kramnyik közötti nagy meccs tábláját. Büszke vagyok rá, hogy húsz nemzetközi nagymesterrel is játszottam szimultánt, s négyet is döntetlenre hoztam ki, az egyiket éppen Lékó ellen az úgynevezett Benkő-csellel...
Labdarúgás: NB I-es csapatra és új stadionra várva
- Visszatérve még egy kérdés erejéig a labdarúgáshoz, mit gondol, mikor lesz Szeged városában modern labdarúgó-stadion és NB I-es csapat? - Elöljáróban leszögezem, nagy híve vagyok a szegedi kluboknak, s bár nagy kedvencem a Real Madrid, ám az tőlünk távol található, így itthon osztálytól függetlenül a szegedi csapatoknak drukkolok. Bízom benne, hogy egy-két éven belül visszaér a város futballja oda, ahol egykor volt, az első osztályba. Édesapámmal pelenkás koromban kezdtem a meccsre járást, ebben a közegben nőttem fel, ma is rendszeresen látogatom a futballmérkőzéseket, sok vidéki meccsére is elkísérem a Szeged 2011-et. Ami legjobban tetszik idehaza, az az újpesti pálya, ez magyar viszonylatban rendkívül nívós. Bízom benne, hogy a Szeged 2011 TAO-pályázata nyer, s sikerül megvalósítani itt Szegeden is egy hasonló, 10 ezer fő befogadására alkalmas létesítményt. Örömmel láttam a látványterveket, illetve a tervezői előkészületeket. Információim szerint ha a pályázat nyer, s megvan az önerő is, másfél éves munkával elkészülhet az új stadion. Úgy vélem, a modern sportlétesítmény vonzza a nézői érdeklődést, illetve minőségi sportot szül, ezért is rendkívül fontos ez a projekt. Végezetül szeretném megemlíteni, a labdarúgás áll ugyan a legközelebb a szívemhez, de minden sportágat kedvelek, minden szegedi csapatnak szurkolok a vízilabdától a kézilabdán át a tekéig. - Csütörtöki vendégünk az Eb-bronzérmes, sokszoros magyar bajnok, olimpikon ólomsúlyú szegedi súlyemelő, Nagy Péter. Kérjük, dobja tovább a labdát, kérdezzen a remek sportolótól! - Nagy Péter eredményeit ismerem, tisztelem. Azt kérdezném tőle: a brutális edzések közepette mi ad neki erőt a munkához? Bízom benne, ha elárulja a titkát, talán sok fiatal is kedvet kap egy olyan sporthoz, ami nagyon sok munka után hozhat eredményt. A mai borunk: Mai beszélgetésünk alatt a Lantos pincészet (a borfesztiválon a 40-es pavilonnál) 2011-es Cabernet borát fogyasztjuk, amely a cabernet savignon és a cabernet franc házasításából született meg. Borászunk, Csiszér László úgy mutatta be: az elmúlt három napban a magyar fajtákat mutattunk be, ma egy kicsit tágítjuk a világképünket ezzel a borral. Ez az ital nagyon jó példa arra, hogy a Kunságon is lehet nagyon jó borokat készíteni. Nagyjából 16 hónapig érlelődött, megmaradnak a fajták jegyei. Az ünnepi asztalra illő ital, de a mindennapi fogyasztásra is igen ideális. Egy mélyebb színű borról van szó, de nem az a vastag fajta, ami rátelepszik az emberre. 17.45 Napsütéses, kellemes időben jelentkezünk ismét a szegedi borfesztivál helyszínéről. Vásárhelyi Pál szobrának szomszédságában este hat órától Mózes Ervinnel, Szeged Megyei Jogú Városának címzetes főjegyzőjével beszélgetünk. Kövesse élőben az interjút!
Korábban írtuk:
Szerdán sem maradhat el BOR-line beszélgetésünk: este hat órától a borfesztivál helyszínén felállított sátrunkban Mózes Ervint, Szeged címzetes főjegyzőjét látjuk vendégül. Egy üveg bor elfogyasztása mellett közéleti kérdésekről, labdarúgásról is beszélünk majd vele, interjúnkat élőben követheti portálunkon. Ön mit kérdezne Mózes Ervintől? Kérdéseiket elküldhetik nekünk a szegedma@gmail.com címre, vagy a cikk alatti hozzászólásokban. A borfesztivál kezdetétől jelentkezünk BOR-line interjúinkkal is: első vendégünk egy igazán érdekes házaspárral, a füvészkert igazgatóhelyettesével, Németh Anikóval és a vadaspark vezetőjével, Veprik Róberttelbeszélgettünk. Pünkösd hétfőn a Rock Klub atyja, a Szegedi Ifjúsági Napok megálmodója, Szurdi Zsolttette tiszteletét sátrunkban, kedden pedig városunk első, rendszerváltás utáni polgármestere, Lippai Pál beszélt jégkorongról, vízilabdáról és a kilencvenes évek demokratikus átalakulásának szegedi nehézségeiről.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.