Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Közélet

BOR-line: Laczák Boglárka a bor helyett az Anna-vízre esküszik + VIDEÓ, FOTÓK

BOR-line: Laczák Boglárka a bor helyett az Anna-vízre esküszik + VIDEÓ, FOTÓK

2013. május 24., péntek
BOR-line: Laczák Boglárka a bor helyett az Anna-vízre esküszik + VIDEÓ, FOTÓK
borfesztival_laczak_boglarka05_gs

BOR-line sorozatunk utolsó vendége, Laczák Boglárka, a Szegedi Nemzeti Színház énekművésze számára a Carmen az álomszerep.

- Hagyományainkhoz híven a nemes nedűnél indítjuk "boroskás beszélgetésünket". Milyen a borhoz és a borfesztiválhoz való viszonya? Szívesen fogyaszt bort, gyakran megfordul itt a Széchenyi téren rendezvényen?

- Most éppen olyan sűrű időszakot élek, hogy nincs időm minden nap részt venni a borfesztiválon, nem nagyon tudom követni a programot. Egyébként jónak tartom, sok embert megmozgat, jót tesz a város vérkeringésének és a turizmusnak. Belföldről és külföldről is sok vendég érkezik ilyenkor a városba, s talán a színházba is bejönnek, hiszen gyönyörű az épület is. Egyébként nem szoktam alkoholt fogyasztani, ha iszom egy-egy buli alkalmával, akkor inkább pálinka, abból kevesebbet kell inni, és gyorsabban hat. Számomra a bor egy kellemes, ínyenc dolog, így egy testes vörösbort, például egri cabernet sauvignott olykor szívesen fogyasztok baráti beszélgetésekhez. Vagy ha az ember például Badacsonyba kirándul, akkor a pincehideg szürkebarátot nem hagyja ki. Étteremben viszont mindig a pincér tanácsát kérem, hogy egy adott ételnek mely bor hozza ki leginkább a zamatát. Van egy szívemhez közel álló boros történetem is. Most szilveszterkor egy különleges bort fogyasztottam. Mikor megszülettem, édesapám vett egy egri bikavért, és ráírta, hogy a kislánya esküvőjén lehet felbontani. Teltek az évek, egyre inkább látszott, hogy a művészpálya felé orientálódom, s ki tudja, mi lesz a házassággal. Édesapám közben meghalt. Szilveszterkor úgy gondoltuk, olyan gyönyörű évadokat élek a Szegedi Nemzeti Színháznál, hogy most érdemes felbontani. Édesanyámmal egy pizsamapartin fogyasztottuk el a bort a budapesti lakásán, közben édesapámra gondoltunk.

(Elérzékenyül.)

Isteni volt, de nagyon erős, valósággal aszúvá érett. http://www.youtube.com/watch?v=ClAcpWXufwE

- Tóni nevű olvasónk kérdése: "A bor állítólag jót tesz a hangszálaknak. Is. Önnek mi erről a véleménye, tapasztalata?"

- Úgy gondolom, hogy az alkoholfogyasztás egyáltalán nem tesz jót, mert oxigént von el.

Gregor József

viszont éppen az ellenkezőjét állította, így azt kell mondanom, ez egyénfüggő. Az én igazi italom az Anna-víz, jót tesz a torkomnak. Harmadik éve élek Szegeden, azóta minden nap fogyasztom,

Réti Attila

kollégám ismertetett meg vele. Azt szoktam mondani a hang karbantartására: normálisan kell élni, kerülni a magánéleti konfliktusokat, kímélni a hangszálakat a hidegtől, és ami talán a legfontosabb: eleget kell aludni. Erős paprikát ritkán fogyasztok, a buborékos pezsgő sem tesz jót a toroknak. A legrosszabb azonban a stressz. Ép testben ép hang!

- Térjünk rá a szakmára! Zajlik az Armel Operaverseny és –fesztivál, melynek a második fordulójába, a hétvégén esedékes középdöntőbe is bekerült, hogyan alakult a versenyen való részvétele?

- Nem terveztem indulni az Armelen,

Gyüdi Sándor

főigazgató tanácsára adtam be a jelentkezésem. Nem sok bizodalmam volt, a párizsi fordulóban például 130-an szerepeltek, Budapesten pedig 60-an, s 10 opera 20 szerepére versengünk. A megmérettetés előtt ráadásul egy hétig betegeskedtem. A pesti első forduló vasárnapra esett, szombat este a szegedi dómban énekeltem Stabat matert a szimfonikusokkal, hosszú kihagyás után az volt az első. Másnapra viszont úgy beprogramoztam az agyam, összeszedtem magam, hogy magam is meglepődtem: jó produkciót tudtam nyújtani. Lázasan vártam a hónap végi eredményhirdetést, de pozitív volt a visszhang mind

Pál Tamás

, mind Gyüdi Sándor részéről. Szerencsére sikerült továbbjutnom, büszke vagyok rá, hogy a 60 középdöntős közül négyen is magyarok, s én lehetek közülük az egyik. Most hétvégén következik a szegedi középdöntő, ahol már csak két "ellenfelem" van az adott szerepre. Színidirektorok és rendezők előtt a Korzóban kell énekelnem szombaton, majd egy külön workshopon kell részt venni a rendezővel vasárnap, akiről még semmit sem tudok, azt se, milyen nemzetiségű...

- Stravinskytől az Oedipus Rexben énekelhet majd győzelem esetén, aminek versenybemutatója október elején lesz Lengyelországban. Milyen kihívásokat jelent a női főszerep, Jokaszté? - Nem annyira kortárs opera, mint a többi. Latin nyelven kell énekelni az ókori görög mitológiát, amelyben a köztudott Ödipusz-történet elemei vonulnak fel vérfertőzéssel és minden egyébbel. Ezt 32 évesen színre vinni nem egyszerű, sokat kell gondolkodni, utánaolvasni, de nem olyan nehéz a szólam. Inkább a mitologikus figura megjelenítésének hitelessége a kihívás, a merevség és mellette a hang mozgékonysága. Jokaszté társakhoz való viszonyát, a kapcsolatokat kell megmutatni. Nem annyira ének- vagy hangtechnikai, hanem szerepalkotási feladatként tekintek erre. És persze mégiscsak modern mű, nem túl dallamos. Nincsenek benne hatalmas ugrások, de azért még kényes. - Kórógyi Sándor nevű olvasónk kérdezi: melyik volt az eddigi legemlékezetesebb fellépése? - A szívemnek legkedvesebb a szegedi színházbeli debütálásom, 2011 januárjában, Csajkovszkij Anyegin című művében, Olga szerepében. Semmihez sem hasonlítható, isteni érzés volt. Kicsit lámpalázas voltam, de mikor kimentem, bátorított az a sok ember, úgy éreztem, enyém az egész színpad. Ebből tudunk táplálkozni. Magányos ez a szakma. Te, a szereped, a gondolatod, a skálád, az izgalmad. Mindent pontról pontra ki kell számolni, hogy ne fáradj el. Mindig egyedül vagy: gyönyörű hivatás, de magányos. - Azért nem bánta meg, hogy azt választotta? - Soha! Soha nem bántam meg, ez az életem, erre születtem, kiskorom óta ezt akartam csinálni. Fuvolával kezdtem, később, 16 éves koromban derült ki, hogy az énekművész pálya való nekem leginkább. Közvetítek, adok, imádom, amit csinálom, számomra ez nem szakma, hanem hivatás. Rajongok a szegedi kollégáimért, művészeti templomnak tekintem az itteni teátrumot. Azt el kell ismernem, ez a hivatás viszont nem nagyon fér össze a családdal sem úgy, hogy civil, sem úgy, hogy művész párt választ magának az ember... - Andrejcsik István az énektanára, mennyit kell gyakorolnia? - Úgy mondanám, ő a professzorom, alkalomszerűen keresem fel, egy-egy nagyobb fellépés, koncert előtt hallgat meg, mikor úgy érzem, elakadtam. Bármikor nagyon készségesen rendelkezésemre áll, évente egyszer-kétszer kérem a segítségét. - Melyik az a szerep, amit mindenképpen szeretne elénekelni a pályája során? - A Carmen – mint minden mezzoszopránnak. Jó, hogy még nem talált meg, de olyan feszültségek vannak bennem, hogy robbanni fogok, ha egyszer megkapom. - Egyébként – laikusoknak mondjuk el – mikor és hogyan lehet megállapítani, hogy milyen az énekes hangfaja? - Gégészorvos mondja meg a mutálást követően. Az én hangszalagom hosszú és vastag, nagy amplitúdót is ki tudok énekelni. Érdekesség, hogy Balázs Bolgárka egykori dzsesszénekes, gégészorvos állapította meg, hogy mezzoszoprán vagyok - annak idején róla kaptam a nevemet... - Mit tapasztal, mennyire nehéz ma boldogulni a pályán? - Be kell kerülni a vérkeringésbe, ha rengeteget dolgozol, akkor meglesz az eredménye. Én szerencsés is vagyok, mert mezzoszopránból kevesebb van, így keresnek például oratóriumfellépésekkel is. - Anna nevű kedves olvasónk kérdezi, hogyan látja az opera jövőjét, főleg vidéken? - Szegeden nagy szerencsénk van, hogy Gyüdi Sándor kapta meg ismét öt évre a direktori posztot. Az ő neve garancia arra, hogy itt jó operajátszás lesz. Az is fontos, hogy itt a Vaszy-érának köszönhetően kialakult egy olyan közönség, amely akar is operát hallani. A szegedi operajátszás méltán híres és nevezetes a budapesti után, fantasztikus fiatal kollégáim vannak, ők is lesznek olyan jók, mint az elődeik voltak, tehát azt mondhatom, fogjuk folytatni a hagyományt. Az opera jövőjét illetően úgy vélem, a gyerekoperák például jó alkalmak arra, hogy a fiatalokhoz is közelebb hozzuk ezt a műfajt, a Pomádékirály például 27 telt házas előadással ment, a következő évadban pedig jön a Hamupipőke. - A repertoárján végignézve főleg "keményvonalas" komolyzene szerepel, nem gondolt soha például az operett irányába történő nyitásra? - A mezzoszoprán nemigazán alkalmas rá, nehéz lenne a váltás, a habitusom is inkább az operához illik. Ennek ellenére szoktam néha operettet is énekelni, egy-egy "Messze a nagy erdő" például belefér. - Előző vendégünk, Nagy Péter olimpikon súlyemelő tegnap azzal a kérdéssel zárta a beszélgetést, hogy ha pontszerző lesz a 2016-os riói olimpián, az ünnepélyes fogadáson énekelne-e neki egy áriát, és ha igen, melyiket választaná? - Igen! Nagyon szívesen, például a One moment in time-ot, vagy bármit, amit szeretne, akár még musicalt is. - Melyek a legfontosabb tervei a jövőt illetően? - Bár budapesti származású vagyok, ma már - három éve itt élve - szegedinek vallom magam, és Szegeden szeretnék maradni továbbra is. Korábban az unokatestvérem kötött ide, mára ez a város lett az otthonom. A főváros számomra túl hektikus és nyüzsgő, Szeged az élhető és az ideális, nem is mennék el innen. Évente kétszer ha felutazom Budapestre, édesanyám - aki gyerekkorom óta az egyik legnagyobb rajongóm, sem külföldön, sem itthon nem hagy ki egy fellépésemet sem - viszont gyakran látogat. Jó lenne persze egy-egy kirándulást is tenni, például, ha az Armel-operaversenyen sikerülne kijutnom Lengyelországba, szívesen mennék. Aztán persze visszajönnék ide, a közeli hazámba. Célok? A magánéletben szeretném elégedettnek érezni magam, nem feltétlenül családalapításra gondolok, csak boldog szeretnék lenni. A színházban szeretnék épülni, olyan feladatokat kapni, amik kihívást jelentenek. Azt szeretném, hogy legyen miért és kiért élni! A következő évadban a Hamupipőkében az egyik mostohatestvért énekelem, a Varázsfuvolában a harmadik dámát, ami már ismerős szerep. Mellette persze itt vannak a továbbjátszások, a Rigoletto, a Traviata, de a Luisa Millerben is lesz szerepem a Verdi-fesztiválon, van kilátásban oratóriumkoncert is – sok érdekes és új vár rám. Mai borunk: A Lantos Pincészet részéről Csiszér László borszakértő hozza a mai borunkat. 2012-es cserszegi fűszerest kóstolunk. A cserszegi fűszerest Bakonyi Károly nemesítette Keszthelyen, viszonylag újfajta bor. Igazi otthona a kunsági borvidéken található. Friss, ropogós, könnyű bortípus, nagyon sikeres az egész világon, a Lantos Pincészet cserszegi fűszeresét a londoni vinotékákban is megtaláljuk, ott sunshine-nak hívják. 2013 tavaszán még a hónap borának is választották az angol fővárosban. 18 óra: Kezdjük az interjút, köszöntjük a művésznőt.

Korábban írtuk

A színház és az opera is szóba kerül BOR-line interjúsorozatunk idei utolsó felvonásában: péntek este hat órától Laczák Boglárkát, a Szegedi Nemzeti Színház énekművészét fogadjuk a borfesztiválon. Vásárhelyi Pál szobránál felállított sátrunkban egy üveg bor elfogyasztása mellett beszélgetünk el a művésznővel. ön mit kérdezne Laczák Boglárkától? Kérdéseit elküldheti a szegedma@gmail.com címre, vagy a cikk alatti hozzászólásokban. A borfesztivál kezdetétől jelentkezünk BOR-line interjúinkkal is: első vendégünk egy igazán érdekes házaspárral, a füvészkert igazgatóhelyettesével, Németh Anikóval és a vadaspark vezetőjével, Veprik Róberttelbeszélgettünk. Pünkösdhétfőn a Rock Klub atyja, a Szegedi Ifjúsági Napok megálmodója, Szurdi Zsolttette tiszteletét sátrunkban, kedden városunk első, rendszerváltás utáni polgármestere, Lippai Pál beszélt jégkorongról, vízilabdáról és a kilencvenes évek demokratikus átalakulásának szegedi nehézségeiről. Szerdán Mózes Ervinnel, Szeged címzetes főjegyzőjével készített interjúnkban szintén szóba került a rendszerváltás, a polgármesteri és a jegyzői szerepkör, a magyar közigazgatás átalakulása, de az ultramaratoni futás és a sakk, valamint az elmaradhatatlan foci is. Csütörtökön egy olimpikon látogatott el hozzánk: Nagy Péter súlyemelővel a sportról és felkészüléséről is beszélgettünk.
Színház BOR-line Laczák Boglárka Szeged opera

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo